kancsó szinonimái

főnév
  • ivóedény, korsó, köcsög, kupa, kanna, kanta (régies), bokály (régies), bagó (tájnyelvi), cepe (tájnyelvi)
  • (szleng): homoszexuális, meleg, buzeráns (durva), buzi (durva), laboráns (szleng), baboskendő (szleng), kislány (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

primitív

melléknév
  • kezdetleges, fejletlen, elmaradott, civilizálatlan, barbár, vad, természeti, ősi, eredeti, kezdeti, hajdani
  • bennszülött, őslakó
  • igénytelen, hevenyészett, lapos, silány, odavetett, éretlen, kiforratlan
  • tanulatlan, iskolázatlan, kulturálatlan, műveletlen, csiszolatlan, modortalan, neveletlen, udvariatlan, bugris (bizalmas), buta, tahó

kategorizál

ige
  • osztályoz, besorol, értékel, minősít, kvalifikál, skatulyáz (pejoratív), klasszifikál (régies)
  • válogat, szortíroz (bizalmas), csoportosít, rendszerez, szisztematizál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kancsó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jelképes

melléknév
  • szimbolikus, példázatos, parabolikus, átvitt, emblematikus (idegen), metaforikus, allegorikus
  • névleges, képletes, eszmei, fiktív (szaknyelvi)
  • elenyésző, csekély

honvédelem

főnév
  • védelem, hadügy
  • honvédség, katonaság, hadsereg, haderő, véderő

híradástechnika

főnév
  • távközlés, telekommunikáció (szaknyelvi), híradásügy, technika

hajhász2

főnév
  • (régies): kerítő, alkusz, kufár, ügynök, üzér (régies)

kabala1

főnév
  • szerencsetárgy, amulett, talizmán, fétis
  • varázslat

később

határozószó
  • majd, utóbb, utána, aztán, későbben, későbbet (tájnyelvi), máskor, utólag, utólagosan, utóbban (régies), utóbbat (régies), azután, majdan, nemsokára, sokára, idővel

szakérettségi

főnév
  • gyorstalpaló (pejoratív)

fuzionál

ige
  • társul, egyesül, összeolvad, összekapcsolódik, összeforr

földbirtokos

főnév
  • földesúr, hűbérúr, nagybirtokos, nábob, úri birtokos, középbirtokos, kisbirtokos, uraság (régies), mezőgazda (régies), gazdálkodó

elcsigáz

ige
  • elfáraszt, kimerít, agyonhajszol, agyonfáraszt, megerőltet, strapál (bizalmas), meghajt, agyonterhel, túlhajszol, kiszipolyoz, megvisel

gépfegyver

főnév
  • géppuska, golyószóró, géppityu (szleng), pukkancs, stukker (szleng), cselló (szleng), varrógép (szleng), maxim (régies)

kiábrándít

ige
  • kijózanít, észhez térít, felnyitja a szemét (valakinek)
  • diszgusztál (idegen)

kisajátít

ige
  • köztulajdonba vesz
  • (egyházi vagyont): szekularizál (idegen), konfiskál (régies), monopolizál (idegen), nacionalizál (régies)
  • birtokba vesz, tulajdonává tesz, megszerez, szert tesz, lefoglal, elhódít, megkaparint, ráteszi a kezét, expropriál (szaknyelvi)
  • eltulajdonít, ellop, elcsen, elemel, elhappol (szleng), elcsakliz (bizalmas)
  • (tájnyelvi): átvesz

mágnestű

főnév
  • delejtű (régies)

kúp

főnév
  • kónusz (idegen), csürök (régies)
  • végbélkúp
  • (régies): kupola

kánon

főnév
  • szabály, törvény, zsinórmérték, mérték, előírás
  • jogszabály

jegy

főnév
  • bélyeg, billog, tulajdonjegy, jel, mutató (régies), signum (régies), névjegy, pecsét
  • embléma, jelvény (régies), címke, cégér (régies)
  • dögcédula
  • jellegzetesség, jelleg, sajátosság, specialitás, vonás, karakter, attribútum (szaknyelvi), ismérv, kritérium, ismertetőjel, ismertetőjegy, stigma
  • jelkép, szimbólum
  • osztályzat, érdemjegy, numerus (régies)
  • csillagkép, zodiákus (szaknyelvi)
  • belépőjegy, belépti jegy, szelvény, tikett (idegen), kupon (idegen), utalvány, cédula, biléta (régies), bárca (régies), zsuga (szleng)
  • (tájnyelvi): eljegyzési ajándék

kényes

melléknév
  • finnyás, finomkodó, kényeskedő, elkényeztetett, válogatós, válogató, háklis (bizalmas), nyafka, paszomántos (tájnyelvi), pintyös (tájnyelvi), fincos (tájnyelvi), undorodós, affekta
  • prűd, szemérmeskedő, szemérmeteskedő, álszemérmes
  • kifinomult, választékos, akkurátus, rafinált, pikákos (tájnyelvi) Sz: a sajtot hámozza; azt kívánná, hogy a szart is megrágnák neki; csak a vajasát eszi a kásának; nebáncsvirág a neve; nyimmel-nyámmal eszik; mindig pástétomot enne; rászokott a porcogósra; vigyáz magára, mint a selyemkendő
  • érzékeny, gyönge, gyenge, finom, törékeny, szenzitív (szaknyelvi), csecskebecske (tájnyelvi), mimóza, szubtilis (idegen), nyevere (tájnyelvi)
  • elpuhult, férfiatlan, nőies, asszonyias
  • rázós (szleng), csiklandós, kellemetlen, nehéz, húzós (szleng), súlyos, bajos, bizalmas, diszkrét, kínos, kritikus, fogas, difficilis (idegen), zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas)
  • büszke, rátarti, rátartós, hetyke, délceg, nyacki, nyalka (régies), difingós (tájnyelvi), pincos (tájnyelvi), pipes (tájnyelvi), cifrálkodó, nyakavági (tájnyelvi), peckes, begyes (tájnyelvi)

közvetítő

főnév
  • közbenjáró, alkusz (régies), ügynök, ágens (szaknyelvi), mediátor (idegen), negociátor (régies)
  • médium (idegen), békítő, békéltető

karima

főnév
  • szegély, perem, keret, párkány, káva
  • szél, kerület

hozzászóló

melléknév, főnév
  • felszólaló, beleszóló, közbeszóló

keresgél

ige
  • kutat, kutakodik, guberál (bizalmas), böngész, turkál, bogarász, motozgat, matat, búvárol, kajtárkodik, kotorász, bilingel (tájnyelvi), kajtat (tájnyelvi), kotoz (tájnyelvi)
  • nyomoz

kuli2

melléknév
  • lehajló, görbülő (szarv), kajla