kaliber szinonimái

főnév
  • (szaknyelvi): átmérő, csőméret, űrméret
  • idomszer (szaknyelvi), mestermérő (szaknyelvi)
  • méret, nagyság, minőség, érték, kiválóság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

peches

melléknév
  • balszerencsés, szerencsétlen, boldogtalan, nyomorult, rossz csillagzat alatt született, szánalomra méltó(bizalmas)

forgópisztoly

főnév
  • revolver, pisztoly
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kaliber szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jégverem

főnév
  • jégpince, hűtőkamra

holott I.

kötőszó
  • bár, ámbár, noha, pedig, jóllehet, ellenben

hidrogénbomba

főnév
  • fúziós atombomba, termonukleáris bomba

hadovál

ige
  • (szleng): beszél, fecseg, hetet-havat összehord, összevissza beszél, mellébeszél

józan

melléknév
  • mértékletes
  • önmegtartóztató, absztinens (idegen), antialkoholista
  • higgadt, megfontolt, meggondolt, átgondolt, ésszerű, helyes, racionális, okos, bölcs, tisztafejű, tisztán látó, körültekintő, tárgyilagos, gyakorlatias
  • mértéktartó, szolid, óvatos

kerget

ige
  • űz, űzőbe vesz, üldöz, hajt, hajszol, hajhász, hajkurász, zavar, zargat (bizalmas), hesseget, bolygat, megszalaszt, futamít (régies), kénytet (tájnyelvi), kurgat (tájnyelvi), kajtat (valaki után) (tájnyelvi), fut (vki, vmi után)
  • kényszerít (valahova)
  • követ

szabványos

melléknév
  • előírásos, szabványszerű, normális, standard, mértékadó, méretes

furcsaság

főnév
  • különösség, különlegesség, szokatlanság, ritkaság, különcség, kuriózum, kuriozitás, érdekesség, furaság (bizalmas), bizarrság, bohóság, bohózat, hóbort
  • rendellenesség, sajátság, eredetiség, originalitás (idegen)

forral

ige
  • forrásba hoz, főz
  • ingerel, hevít, gerjeszt
  • tervel, kimódol, kifőz, kiagyal, főz (valamit)

elbír

ige
  • elhord, fenntart, megbír
  • (valakivel, valamivel): megbirkózik (valamivel), elgyőz (tájnyelvi)
  • győz
  • elvisel, kiáll, tűr, elszenved, kibír, tolerál

gázrezsó

főnév
  • rezsó, gázfőző, gázfőzőlap, gázforraló, gázmelegítő, gázégő

kevéssé

határozószó
  • kismértékben, alig, nemigen, kissé, kicsit, tartózkodva, óvakodva, némiképpen, némileg, valamicskét, kicsidig (tájnyelvi)

kipróbál

ige
  • ellenőriz, próbára tesz, megvizsgál, megtapasztal, felülvizsgál, tesztel, kiismer, tanulmányoz

mafla

melléknév
  • ügyetlen, ügyefogyott, bamba, élettelen, mamlasz, alamuszi, balfácán (bizalmas), balfék (bizalmas), kuka (tájnyelvi), lüke (bizalmas), féleszű, balfék, málé, málészájú, mulya, együgyű, gügye, bugyuta, kusmók (tájnyelvi), maszla (tájnyelvi), tátombák (tájnyelvi), szájahűlt (tájnyelvi), bárgyú, gyámolatlan, teszetosza (bizalmas)

kuglóf

főnév
  • kugli (bizalmas), kuglitészta (tájnyelvi), kuglihupp (tájnyelvi)

kalóz

főnév
  • tengeri rabló, hajórabló (régies), martalóc (régies), piráta (idegen), rabló, fosztogató
  • (régies): zsivány (régies), tolvaj, lator

játékos I.

melléknév
  • szertelen, csintalan, rakoncátlan, eleven, virgonc, ugribugri, bohó, huncut, mókás, tréfás, pajkos
  • könnyed, derűs, játszi, vidám
  • (régies): cinkos, álnok, alakos, szemfényvesztő

keltezés

főnév
  • dátum, kelet

közömbös

melléknév
  • közönyös, érzéketlen, fád, nemtörődöm, lagymatag, apatikus, egykedvű, indolens (idegen), letargikus, részvétlen, flegmatikus, fásult, szenvtelen, rezignált, dermedt, kedvetlen, unott, tespedt, letört, tunya, lélektelen, blazírt, csüggedt, bágyadt, érzéstelen, pártatlan
  • érdektelen, indifferens (idegen), tökmindegy (szleng)
  • semleges, neutrális (idegen)

kapu

főnév
  • nyílás
  • bejárat, bejáró (régies), bejárás (régies), porta (régies)
  • utcaajtó, ajtó
  • portál (régies)

hosszában

határozószó
  • mentén, mentében, hosszirányban, hosszant, folytában, mellett, elejétől utójáig, elejétől végéig, háthosszában (tájnyelvi)

képzettség

főnév
  • végzettség, kiképzés, felkészültség, készültség, erudíció (idegen), műveltség, tudás, jártasság, tanultság, kvalifikáció, szakképzettség, képesítés, gyakorlat, szakavatottság, szakértelem

kritikus I.

melléknév
  • bíráló, vizsgálódó, boncolgató, gáncsoskodó, szőrszálhasogató, hiperkritikus (pejoratív)
  • vitás, vitatott, válságos
  • döntő, súlyos, meghatározó