köztisztelet szinonimái

főnév
  • tekintély, befolyás, erkölcsi súly, közbecsülés, közmegbecsülés, reputáció (idegen), renomé (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kioszk

főnév
  • kerti ház, kerti lak
  • bódé, pavilon

alkalomadtán

határozószó
  • alkalmilag, alkalomszerűen, esetenként, adandó alkalommal, ritkán, néha, olykor, olykor-olykor, egyszer-másszor, egyszer-egyszer, néhanapján, adott esetben, ha az alkalom úgy hozza
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a köztisztelet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

könyvkereskedő

főnév
  • könyvárus, könyvbizományos, antikvárius (idegen)

kiigazít

ige
  • kiegyenget, helyreigazít, helyesbít, korrigál, helyrehoz, rendbe hoz, jóvátesz, orvosol, megszüntet
  • javít, tataroz, foltoz, kijavít, javítgat, reparál, kipofoz (bizalmas), restaurál, helyreállít

kibuggyan

ige
  • fakad, felszínre tör, előtör, kiserked, gyöngyözik, kicsurran, kiszökik, kilövell, kispriccel
  • kitör
  • kitüremlik

kabinet

főnév
  • kormány
  • tanács
  • szaktanterem, bemutatóterem
  • (régies): fülke, oldalszoba, benyíló

közelálló

melléknév
  • közeli, bizalmas, meghitt, bensőséges, szoros, szűk, közvetlen

legenda

főnév
  • történet, mendemonda, monda, rege
  • história, mítosz
  • (szaknyelvi): képaláírás
  • jelmagyarázat

tószt

melléknév, főnév
  • pohárköszöntő, felköszöntő, áldomás

idejekorán

határozószó
  • idejében, jókor, időben, idején, a megfelelő időben, a kellő órában, a kellő percben, időnek idejében (tájnyelvi)
  • idő előtt, korán, kelletekorán (régies)

hörpint

ige
  • kortyol, kortyint, szürcsöl, iszogat, szörcsölget, szörpöl, szörpölget, hörpöl, iszik

felmar, fölmar

ige
  • fölsebez, feltép, fölszaggat, megrongál, összemar, szétmar, megtámad, kirág, felesz (tájnyelvi), erodál (idegen), korrodál

inda

főnév
  • hajtás, kacs, szár, bajusz (régies), vessző

lekicsinyel

ige
  • alábecsül, lefitymál, lesajnál, lebecsül, leértékel, aláértékel, lekezel, leszól, ócsárol, lehúz, lenéz, megvet, semmibe vesz, fumigál (bizalmas), depreciál (régies), lefirigyel (tájnyelvi)

magas, magos

melléknév
  • toronymagas, óriási, nyurga, nyúlánk, égimeszelő, atlétatermetű, hosszú, colos (bizalmas), langaléta, hórihorgas, nyakigláb, létra, sudár, jegenye (szleng), szép szál, szálas (régies), száltermetű (régies), szálfa termetű (választékos), termetes, áklítom (tájnyelvi), mécsbél (tájnyelvi), tetszetes (tájnyelvi), lombrágó (szleng), zsiráfgondozó (szleng), villámhárító (szleng), toronypucoló (szleng) Sz: kinőtt az Isten markából; ülve nyalja a holdat; sokat állt az esőn; megnőtt, mint a csalán; akkora, mint a dióverő pózna; hosszú, mint a harangláb; fejével veri a mestergerendát
  • nagyfokú, nagymértékű, kimagasló
  • magasztos, emelkedett, fenséges, magasságos (régies), fölséges (régies), szárnyaló, fennkölt, magasröptű, magasrendű
  • érthetetlen, felfoghatatlan, kínai (szleng)

átgyúr

ige
  • átformál, átalakít, átdolgoz, megváltoztat, módosít, modifikál (szaknyelvi), átfésül
  • átnevel

negédes

melléknév
  • (választékos): mesterkélt, finomkodó, szenvelgő, affektált, kényeskedő, magakellető, mézesmázos, modoros, különcködő, émelygős
  • (régies): büszke, dölyfös, rátarti, fennhéjázó, begyes (tájnyelvi), fennenköpő (tájnyelvi), fölényes

megtisztelő

melléknév
  • kitüntető, elismerő(idegen)

közveszélyes

melléknév
  • dühöngő, őrjöngő

költözködik

ige
  • költözik, hurcolkodik, hurcolódik (régies), hordozkodik (tájnyelvi), hordozóskodik (tájnyelvi), hurnyászkodik (tájnyelvi), szedi a sátorfáját, elutazik
  • eltakarodik

lapály

főnév
  • síkság, róna, orgovány (régies), térmező (régies), lapány (tájnyelvi), lapföld (tájnyelvi), lapság (tájnyelvi)

megszavaz

ige
  • elfogad, jóváhagy, felajánl, megajánl, hozzájárul, megad, odaítél, engedélyez, votál (idegen)

kupec

főnév
  • kereskedő, árus, üzér (régies), kalmár, szatócs (régies), tőzsér (régies), lócsiszár, lókupec, csihellér (tájnyelvi)
  • (jelzőként): seftelő (bizalmas), üzletelő, haszonleső, nyerészkedő

kilengés

főnév
  • kitérés, elmozdulás, kibillenés, elhajlás, elongáció (idegen)
  • ingás, hintázás, himbálózás
  • eltérés, deviáció (szaknyelvi)
  • kimaradás, mulatozás, dorbézolás
  • rendzavarás, rendbontás, zavargás
  • túlkapás, önkényeskedés, kihágás, excesszus (idegen)

lebeg

ige
  • leng, libeg, libeg-lobog, imbolyog, himbálódzik, laffog (tájnyelvi)
  • úszik
  • repül, felleng (régies), bringallódzik (tájnyelvi), édez (tájnyelvi), himbeleg (tájnyelvi), palinkózik (tájnyelvi), szellengel (tájnyelvi)

megterem

ige
  • meghoz, megad, terem, kiad (tájnyelvi), megnő (tájnyelvi)
  • tenyészik, nő
  • létrejön, kialakul