kínzó szinonimái
melléknév
- fájdalmas, gyötrő, égő, heves, éles, sajgó, mardosó, metsző
- átható, nyomasztó, bántó, emésztő, sanyargató, tikkasztó, kegyetlen, szörnyű, vad, zord, elviselhetetlen, mértéktelen, lidérces, szekáns (bizalmas), kínos (tájnyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
rés
főnév
- hasadás, hasadék, hasíték, szakadás, repedés, fissura (idegen), hézag, nyílás, lék, rianás, törés, csorba, apertúra (szaknyelvi), üreg, lyuk
- lazulás, gyenge pont, támadási felület
- kibúvó, kiút
- (szleng): vagina (szaknyelvi), hüvely
lassú
melléknév
- vontatott, nehézkes, lassúdad, elnyújtott, elhúzódó, késedelmes, vánszorgó, rákmenetű (tájnyelvi), sikeretlen (tájnyelvi)
- lomha, kényelmes, csigatempójú, piszmogó, ráérős, pepecselő, tötyörésző, szuszimuszi, lajhár, teszetosza (bizalmas), komótos (bizalmas), komót (tájnyelvi), langó (tájnyelvi), lepse (tájnyelvi), szeszemosza (tájnyelvi) Sz: a teknősbéka agár hozzá képest; csigaparipán jár; friss, mint az ólomgalamb; friss, mint a teknősbéka; jó volna a halálért küldeni; jó volna halálnak; könnyű, mint az ólomgalamb; lábához ólmot kötött; lomha, mint a lajhár; megalszik a tej a szájában; ólomlábon jár; rákháton jár; tej folyik az ereiben; úgy igyekszik, majd lefekszik; úgy készül, mint a Luca széke; úgy megy, mint az óramutató; úgy mozog, mint a tetű; valóságos lucaszék; víz folyik az ereiben
- egyenletes, csendes, halk
- andalgó (régies), lejtős (régies)
jóság
főnév
- alkalmasság, hasznosság, minőség, érték, becs
- szavatosság, felhasználhatóság, fogyaszthatóság
- jóindulat, jószívűség, jólelkűség, szívjóság, kegyesség, nyájasság, szívélyesség, irgalom, könyörületesség, jámborság, részvét, emberség
- erkölcsösség, erény, romlatlanság, tisztaság, tisztesség, becsületesség
- adakozás, bőkezűség, jótékonyság, támogatás, nagylelkűség, szponzorálás, mecenatúra (idegen)
járul
ige
- (valakihez): lép, fordul, folyamodik, rekurrál (régies)
- csatlakozik, tartozik, párosul (valamihez), hozzájön (valamihez)
kikotyog
ige
- (titkot): elárul, elmond, elszól, kibök, kibeszél, kifecseg, kilocsog, kikottyant (bizalmas), kiad, elpletykál, elcsacsog, eljár a szája, elköp (szleng), elpöntyög (tájnyelvi), kipötyög (tájnyelvi), kivartyog (tájnyelvi)
szűkszavú
melléknév
- szófukar, hallgatag, csöndes, szótlan, szótalan, kevés szavú, murmuly (tájnyelvi) Sz: úgy beszél, mintha pénzen venné a szót
- rövid, tömör, velős, magvas, szabatos, lakonikus, lényegre törő
említ
ige
- felemlít, megemlít, megjegyez, említést tesz, szóba hoz, szóvá tesz, előhoz, előhozakodik (valamivel), felhoz, előszámlál, érint (választékos), felvet, idéz, céloz, utal, hivatkozik, kitér, pedz
határozatlan
melléknév
- meghatározatlan, eldöntetlen, indeterminált (idegen), kétes, kétséges, pontatlan, körvonalazatlan
- ingadozó, ingatag, labilis, bizonytalan, bizonytalankodó, tétova, tétovázó, erélytelen, habozó Sz: akar is valamit, nem is
- elmosódó, elmosódott, ködös, homályos, kialakulatlan, téveteg, semmilyen
kukorékol
ige
- kukorít (tájnyelvi), kukurikúzik (tájnyelvi)
- rikoltozik, elkiáltja magát
- (szleng): nevet
mágnás
főnév
- főnemes, nagybirtokos, főúr, főrend, országnagy (régies), ország nagyja (régies), arisztokrata
kinyújt
ige
- kiad, kitesz, kihelyez, kirak, kitol, kinyom, kilök, kidug, (nyelvet) kiölt, (mellkast) kifeszít, (testet) kinyújtóztat, (kart) kitár
- kiegyenesít, meghúz, feszít, húz, feszesre húz
- kiszélesít, kibővít, megnövel, kitágít, megnagyobbít, kisodor (tésztát), hengerel, ellapít (régies), laposít (tájnyelvi), (tésztát) elsikál (tájnyelvi), (pulóvert) kitágít
- (időtartamot): meghosszabbít, prolongál
kiderít
ige
- felkutat, feltár, fölfed, felderít, kipuhatol, kibogarász, kikutat, kipiszkál, kinyomoz, kibogoz, napfényre hoz, kiás, kikurkász (bizalmas), napvilágra hoz, délszínre hoz (régies), megvilágít, fényt derít (valamire), kiszimatol, kikémlel, világosságot derít (valamire), végére jár (valaminek), kitud, rájön, megfejt, megold, megállapít, tisztáz
kivirágzik
ige
- kinyílik, kivirít, kivirul, virágba borul, kifeslik, szirmot bont
- kivirul, megszépül
- kibontakozik, kifejlődik
kísérő I.
melléknév
- követő, védelmező
- velejáró, együttjáró, párhuzamos, együtt előforduló, egyidejű, járulékos, mellékes, másodlagos, érintkező, kapcsolódó, kiegészítő, szinkrón (idegen), szimultán, konkomitáns (idegen), akcesszórius (idegen)
kábulat
főnév
- kábultság, bódulat, bódultság, érzéketlenség, tompaság, szédülés, sopor (szaknyelvi), mákonyálom (régies), letargia, álomkór
- ájultság, aléltság, eszméletlenség, önkívület, narkózis
magas, magos
melléknév
- toronymagas, óriási, nyurga, nyúlánk, égimeszelő, atlétatermetű, hosszú, colos (bizalmas), langaléta, hórihorgas, nyakigláb, létra, sudár, jegenye (szleng), szép szál, szálas (régies), száltermetű (régies), szálfa termetű (választékos), termetes, áklítom (tájnyelvi), mécsbél (tájnyelvi), tetszetes (tájnyelvi), lombrágó (szleng), zsiráfgondozó (szleng), villámhárító (szleng), toronypucoló (szleng) Sz: kinőtt az Isten markából; ülve nyalja a holdat; sokat állt az esőn; megnőtt, mint a csalán; akkora, mint a dióverő pózna; hosszú, mint a harangláb; fejével veri a mestergerendát
- nagyfokú, nagymértékű, kimagasló
- magasztos, emelkedett, fenséges, magasságos (régies), fölséges (régies), szárnyaló, fennkölt, magasröptű, magasrendű
- érthetetlen, felfoghatatlan, kínai (szleng)