jogos szinonimái

melléknév
  • megillető, kijáró, törvényes, legitim, jogszerű, szabályszerű, igazságos, méltányos
  • megalapozott, megindokolt, megokolt, helyénvaló, bizonyítható, motivált
  • szabályos, érvényes, helyes, megengedett, legális

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

aknamunka

főnév
  • intrika, ármány (választékos), ármánykodás, áskálódás, fondorlat, fondorkodás, cselszövés, mószerolás (szleng), fúrás (bizalmas), furkálás (bizalmas), diverzió (idegen), felforgatás

csillagkép

főnév
  • csillagzat, konstelláció (régies), égi jegy (régies), állatövi jegy, zodiákus (szaknyelvi), zodiákusjegy, a csillagok állása, csillagjegy
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a jogos szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

isteni

melléknév
  • istentől eredő, mennyei, szent, istenszerű, csodás, örök, felsőrendű
  • finom, remek, kitűnő, nagyszerű, felséges, csodálatos, óriási, pompás, pazar, kiváló, elsőrangú, gyönyörű, élvezetes, elbájoló, elbűvölő, angyali, tündéri

higgadt

melléknév
  • megfontolt, érett, okos, bölcs, józan, komoly, hidegvérű, szenvtelen, visszafogott, mértéktartó, mértékletes, óvatos, előrelátó, elővigyázatos, körültekintő, nyugodt
  • (folyóvíz) (tájnyelvi): leülepedett, kiforrott, letisztult, megtisztult, lecsendesedett

hegedül

ige
  • húzza a vonót, fűrészel (pejoratív), cincog (pejoratív), kontrál (tájnyelvi), cinigél (tájnyelvi)
  • ciripel (tücsök)

gyolcs

főnév
  • patyolat, batiszt

jegenyefenyő

főnév
  • ezüstfenyő, fésűsfenyő, simafenyő

kém

főnév
  • besúgó, spicli (bizalmas), spion, hírszerző, titkos ügynök, ügynök, ágens (régies), felderítő, beépített ember, tégla (bizalmas)

standard I.

főnév
  • szabvány, előírás, mérce, etalon
  • szinteredmény, teljesítményszint

forgó II.

főnév
  • (tájnyelvi): örvény, víztölcsér, örvénylés
  • (régies): sisakdísz, dísz, tollbokréta, csótár (tájnyelvi)
  • propeller (régies)
  • papírforgó
  • (tájnyelvi): ízület, forgócsont
  • (tájnyelvi): körhinta
  • (tájnyelvi): napraforgó, napbanéző (tájnyelvi)
  • vetésforgó

fogadkozik

ige
  • esküdözik, ígérget, ígér, szavát adja, fogadalmat tesz, erősködik, erősítget, bizonygat, fogankodik (tájnyelvi), fogazkodik (tájnyelvi) Sz: köpi a markát

egyívású

melléknév
  • hasonszőrű, egyforma
  • egyidős, egykorú

fuvaros

főnév
  • fuvarozó, furmányos (régies), szállítmányozó, szállító, transzportőr (bizalmas)
  • szekeres, kocsis, teherkocsis, targoncás

kerekít

ige
  • gombolyít, gömbölyít, görbít, (választékos), (szájat) csücsörít
  • rögtönöz, improvizál
  • (számot): kipótol, kikerekít, felkerekít

kikér

ige
  • kikönyörög, kihívat, kihozat, kéredztet (tájnyelvi)
  • (kikér magának vmit): tiltakozik (valami ellen)

lián

főnév
  • kúszónövény, futónövény, indás növény

közelálló

melléknév
  • közeli, bizalmas, meghitt, bensőséges, szoros, szűk, közvetlen

jogutód

főnév
  • örökös

iskola

főnév
  • tanintézet, nevelőintézet, alma mater (választékos), oskola (régies, tájnyelvi), tanoda (régies), isi (bizalmas), suli (szleng), sulesz (szleng), sulaj (szleng), tanház (szleng)
  • tétel, elmélet, teória, gondolatrendszer, doktrína (szaknyelvi)
  • tanfolyam, továbbképzés
  • irányzat, módszer

karikaláb

főnév
  • ó-láb, lőcsláb (tájnyelvi), görbe láb

kőszirt

főnév
  • szirt, kőszikla, szikla, kőszál

kábelez

ige
  • (régies): táviratoz, táviratozik, sürgönyöz, telegrafál (régies)

hitetlen

melléknév
  • kétkedő, hitszegő, kételkedő, kétségeskedő, tamáskodó, szkeptikus, hitetlenkedő, bizalmatlan, gyanakvó
  • istentagadó, ateista, istentelen, pogány, vallástalan, agnosztikus (szaknyelvi)
  • kutyahitű, gyaur Sz: se istene, se hite
  • (régies): megbízhatatlan, hűtlen, hitszegő, áruló, csalárd, kérdéses, gyanús

kazal

főnév
  • rakás
  • halom, csomó
  • asztag, boglya, petrence

közbeeső

melléknév
  • közbenső, közbülső, középső, közben levő
  • közbeiktatott