hisztéria szinonimái

főnév
  • (szaknyelvi): idegroham, kirobbanás, dühöngés, őrjöngés
  • idegesség, feszültség, dili, hülyeség, bolondóra (bizalmas), ötperc (bizalmas), hóbort, szeszély, hiszti (bizalmas), rapli (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szemüveg

főnév
  • pápaszem (régies), okuláré (régies), ókula (régies), lornyon (régies), cvikker, kukucsüveg (tájnyelvi), monokli, kukker (szleng), üvegszem (tréfás), szem (tréfás)

hatványozódik

ige
  • növekszik, nő, fokozódik, sokszorozódik, szaporodik, emelkedik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hisztéria szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

házkutatás

főnév
  • házmotozás, motozás, házvizsgálat, perkvizíció (régies), hipis (szleng), hipiselés (szleng), ciánozás (szleng)

gumibot

főnév
  • jelzőbot, belügyi kolbász (tréfás), népnevelő (tréfás), rendőrkolbász (tréfás), suhi (szleng), szalámi (szleng)

gettó

főnév
  • zsidónegyed
  • nemzetiségi negyed
  • (szleng): iskola

festészet

főnév
  • festés, festőművészet (választékos), piktúra (régies)

hézag

főnév
  • nyílás, lyuk, rés, lakúna (idegen), spácium (szaknyelvi), hasadék, nyiladék, híjadék (tájnyelvi), hézaték (tájnyelvi), repedés, fuga (szaknyelvi), tűrés (szaknyelvi), ereszték (szaknyelvi), űr, térköz, szakadás, diasztéma (idegen), apertúra (szaknyelvi)
  • fogyatékosság, tökéletlenség, elégtelenség, csonkaság, gyengeség, hiányosság
  • hangrés, hiátus (szaknyelvi)
  • (szleng): hiba, kívánnivaló, probléma, nehézség, akadály, difi (bizalmas), balhé (szleng)

igencsak

határozószó
  • ugyancsak, nagyon

ráró1

ige
  • rávés, rákarcol, rámetsz, belevés, belekarcol
  • kivet, kiszab, rászab

fáradalom

főnév
  • fáradság, fáradozás, vesződség, erőfeszítés, igénybevétel, strapa (bizalmas), viszontagság

évszak

főnév
  • szezon, idény, évad

csápol

ige
  • hadonászik

felbosszant, fölboss

ige
  • felpaprikáz, felhergel, feldühít, felháborít, felhúz (bizalmas), felheccel, felcukkol (szleng), felborsol (régies), felidegesít, megharagít, fölingerel, felizgat, felmérgesít, kihoz a sodrából, indulatba hoz, bosszúságot okoz, ugrat, zabosít (szleng), begurít (szleng), begerjeszt (szleng), bepöccent (szleng), felpipít (bizalmas), felösztökél (tájnyelvi), begyújt (tájnyelvi), felmérgel (tájnyelvi) Sz: kihúzza a gyufát

impregnál

ige
  • átitat, áthat, telít
  • vízhatlanít, tartóssá tesz, tűzállóvá tesz

jeremiád, jeremiáda

főnév
  • panaszdal, siralomének, siratóének
  • panasz, siránkozás

körüljár

ige
  • körülkerül, megkerül, körülsétál, körülmegy, körbemegy, körbejár, körülandalog (tájnyelvi)
  • ellenőriz, szemügyre vesz
  • felvázol, kitapogat, kipuhatol, kutat, vizsgál, átgondol, végiggondol, megfontol, megvilágít, körülfundál (tájnyelvi)
  • közkézen forog, forgalomban van

kifürkész

ige
  • kiles, kikémlel, felderít, kikutat, felkutat, kipuhatol, kivizsgál, kiszagol (bizalmas), kiszimatol, kivizslat (régies), kinyomoz, kiderít, kiszaglász (bizalmas), rábukkan, szaszerol (szleng)

hitelező

melléknév, főnév
  • kölcsönző, kölcsönadó, tőkés, tőkepénzes, bankár, uzsorás, kreditor (idegen)

házal

ige
  • kereskedik, ügynökösködik, házról házra jár, kéreget, kilincsel, batyuzik (bizalmas), házagol (régies), kujtorog (régies), kolportál (régies), antichambríroz (régies)

húsos

melléknév
  • vastag, vaskos, molett, jó húsban levő, testes, tömött, hájas, pufi (bizalmas), pufók, dundi
  • izmos, deltás (szleng), kajakos (szleng), tömör (szleng)
  • lédús, leves, zamatos

kiegészítés

főnév
  • pótlás, pótlék, járulék, beszúrás, toldalék, toldás, szupplementum (idegen), addenda (régies), függelék, melléklet, appendix (régies), adalék, komplementum (idegen)

holott II.

határozószó
  • (régies): ahol, amelyen, amelyben

gyári

melléknév
  • üzemi, nagyipari, nagyüzemi, üzemszerű
  • tömeges

idejekorán

határozószó
  • idejében, jókor, időben, idején, a megfelelő időben, a kellő órában, a kellő percben, időnek idejében (tájnyelvi)
  • idő előtt, korán, kelletekorán (régies)

kifogástalan

melléknév
  • helyes, hibátlan, tökéletes, rendes, szabályos, tipp-topp (bizalmas), helytálló, makulátlan, feddhetetlen, épkézláb, korrekt, példás, példamutató, kitűnő, kiváló, mintaszerű, remek, mesteri, hamisítatlan, hibamentes, megbízható, erkölcsös, eszményi, tadellos (idegen)