kifogástalan szinonimái

melléknév
  • helyes, hibátlan, tökéletes, rendes, szabályos, tipp-topp (bizalmas), helytálló, makulátlan, feddhetetlen, épkézláb, korrekt, példás, példamutató, kitűnő, kiváló, mintaszerű, remek, mesteri, hamisítatlan, hibamentes, megbízható, erkölcsös, eszményi, tadellos (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előrukkol

ige
  • előhozakodik, előáll, indítványoz, előhoz (valamit), kirukkol
  • (régies): előlép

kuksol

ige
  • gubbaszt, csücsül, guggol, kuporog, kucorog, kukog (tájnyelvi)
  • rejtőzik, visszavonult életet él
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kifogástalan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

készséges

melléknév
  • segítőkész, szolgálatkész, előzékeny, udvarias, figyelmes, szívélyes, szíves, kész, jóakaratú, hajlandó, gondos, szófogadó, hűséges, alázatos, barátságos, baráti, engedelmes, kötelességtudó, gáláns, lovagias, engedékeny, kuláns (régies)

ízzé-porrá

határozószó
  • apróra, darabokra, szilánkokra, pozdorjává, ripityára, miszlikbe (bizalmas), porodos-porrá (régies), rapityára (tájnyelvi)

iránti

melléknév
  • szembeni (bizalmas)

hírlik

ige
  • híre jár, híre megy, híre terjed, mesélik, rebesgetik, azt beszélik, suttogják, közkézen forog, forgalomban van, kering (bizalmas), cirkulál (idegen), csapódik (tájnyelvi), hallatódik (tájnyelvi) Sz: verebek csiripelik; az a hír járja; azt suttogja a fáma

kicsapongó

melléknév
  • korhely, lump (bizalmas), éjszakázó, mulatozó, dorbézoló, tivornyázó, duhaj
  • erkölcstelen, szemérmetlen, könnyűvérű, feslett, parázna, ledér, léha, züllött, élvhajhászó
  • féktelen, zabolátlan, szertelen, fékezhetetlen, gátlástalan, mértéktelen, korlátlan

kivág

ige
  • kidönt, kifűrészel, kiás, kiszed
  • kinyír, kivagdos, kivagdal, kiszab, kinyisszant (tájnyelvi), kimetsz, kinyes, kiszakít, kihasít
  • (ruhát): dekoltál
  • kidob, kihajít, kilök, kiutasít, kiebrudal, eltávolít, kicsap, kipenderít, kipaterol (bizalmas), elbocsát, kirúg (bizalmas) Sz: kivágja, mint a huszonegyet
  • (valakiből valamit): kicsikar, kivasal

szoknyavadász

főnév
  • szoknyabolond, nőbolond, asszonybolond, kékszakáll, nőcsábász, szoknyapecér (bizalmas), kakas (tréfás), szeladon (régies), kurafi (régies), donjuan, kujon (bizalmas), casanova, kurvahajcsár (durva), kurvapecér (durva)

hadtest

főnév
  • hadkar (régies), corps (régies)

gyorsírás

főnév
  • sztenográfia (szaknyelvi)

elszörnyed

ige
  • megijed, elrémül, megrémül, visszahőköl, megborzad, elirtózik, elborzad, eliszonyodik, megundorodik, elretten, visszairtózik (régies), megütközik, megbotránkozik, felháborodik, szörnyülködik, elszörnyenkedik (tájnyelvi)

hamiskártyás

főnév
  • hamisjátékos, svindler (bizalmas), imposztor (régies), spíler (szleng), kókler, sipista (régies)

kocsány

főnév
  • levélnyél, gyümölcsszár, pedunkulus (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): csutka, csuma, csuta

követ2

főnév
  • megbízott, meghatalmazott, küldött, közbenjáró
  • nuncius (szaknyelvi), legátus (régies)
  • (régies): országgyűlési képviselő
  • (régies): előjel

megnyit

ige
  • kinyit, kitár, kireteszel
  • hozzáférhetővé tesz, szabaddá tesz
  • megbont, kibont, felbont, kidugaszol
  • (szaknyelvi): felvág, feltár, szétnyit
  • megindít, fölavat, fölszentel, átad
  • megkezd, elindít, kibontakoztat

levitézlett

melléknév
  • lecsúszott, tönkrement, elszegényedett, deklasszált (idegen)
  • idejétmúlt, divatjamúlt, elavult, túlhaladott, ósdi, avatag, ó (régies), ócska, ásatag (pejoratív), korszerűtlen, időszerűtlen, elmaradott, avas (szleng)

kifoszt

ige
  • kirámol, markecol, kizsákmányol, kirabol, megkopaszt (bizalmas), kiszipolyoz, kiuzsoráz, kiforgat (valamiből), kisemmiz, levetkőztet (szleng), prédál, kipakol, megfoszt, elszed, zabrál (szleng), meghámoz (szleng), kizsebel (bizalmas), mezgel (tájnyelvi)

kertváros

főnév
  • parkváros, előváros

kisegít

ige
  • kihúz, kivonszol, kivisz, kiemel, kivezet, kisegél (tájnyelvi), kiszabadít, kiment
  • felkarol, szót emel, támogat, gyámolít, pártfogol
  • segédkezik, segítséget nyújt
  • kölcsön ad

leszól

ige
  • lehurrog, kritizál, gyaláz, káromol, pocskondiáz, lepiszkol, simfel (bizalmas), ócsárol, becsmérel, lekicsinyel, lecikiz (bizalmas), leszapul, ledorongol (bizalmas), megszól
  • lekiált, leüzen
  • letelefonál

kikiabál

ige
  • lekiabál, kiszól, kiordít, kikurjant, kiüvölt, kikiáltoz (régies), kikurjál (tájnyelvi)
  • (régies): kihirdet, kidobol, kitrombitál
  • elhíresztel, szétkürtöl, elpletykál, kipletykál (bizalmas)

jeges

melléknév
  • fagyos, hideg, zimankós, vacogtató, kemény
  • síkos, csúszós
  • jegelt, jéghideg, jégbe hűtött
  • barátságtalan, visszautasító, rideg, merev, kimért, ellenséges

kiszorít

ige
  • kinyom, kitol, kicsavar, kifacsar, kisajtol, kiprésel
  • kicsikar, kikényszerít, kivasal (szleng), kierőszakol
  • eltávolít, félreállít, félretol, elmozdít, kitúr, kimar, elüldöz, elűz, kikerget, kihajt, kiközösít, kitaszít
  • pótol, helyettesít, feleslegessé tesz
  • (költséget): előteremt, kigazdálkodik, kiizzad

levelibéka

főnév
  • zöldbéka, levelicske (tájnyelvi), levelicskebéka (tájnyelvi)