hadviselés szinonimái

főnév
  • háborúskodás, hadakozás, táborozás (régies), hadraszállás, háború
  • viszály, konfliktus

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

korona

főnév
  • fejdísz, fejék, diadém, tiara (idegen)
  • ékesség
  • uralkodói méltóság, királyi hatalom
  • tetőpont, csúcs, fénypont, legjava
  • lombozat, lombkorona, falomb, levélzet

uraság

főnév
  • úri mód, úri élet, gazdagság, jómód, jólét
  • úr, földbirtokos, földesúr, gazda
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hadviselés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyarapodás

főnév
  • növekedés, növedék, fejlődés, progresszió, nagyobbodás, szaporodás, szaporulat, sokasodás, felhalmozódás, felgyülemlés, akkumuláció (idegen), erősödés, fokozódás, öregbedés (régies)
  • hízás

fizikum

főnév
  • felépítés, testalkat, szervezet, testi erő, termet, testforma, testi felépítés, forma, idomok
  • (régies): fizikaszertár
  • (szleng): fizika
  • fizikaóra

fenyegetés

főnév
  • fenyegetődzés, ijesztgetés

familiáris

melléknév
  • családias, otthonos
  • bizalmas, bizalmaskodó, tolakodó

gyúr

ige
  • dagaszt, tömörít, gyömöszöl, mancsol (tájnyelvi), gyomászol (tájnyelvi)
  • nyomkod, dögönyöz, masszíroz, dömöcköl (tájnyelvi)
  • birkózik, kondizik
  • gyötör, kínoz
  • rábír, megfőz (bizalmas), meggyőz, rávesz
  • (valakiből valamit): nevel, alakít, formál, farag

havas II.

főnév
  • hegy, hegylánc
  • orom

példány

főnév
  • darab, szám, minta, mustra (régies), egzemplár (régies)
  • mintapéldány, mutatvány

elszakadás

főnév
  • szétszakadás, kettészakadás, kettéválás, szétválás, széthasadás, elhasadás, elfeslés, szétfeslés
  • elválás, búcsúzás, elhatárolódás, elszabadulás, kiválás, különválás, kivonulás, kilépés, válás, elfordulás, elpártolás, elkülönülés, szecesszió (szaknyelvi), szeparálódás

elönt

ige
  • eláraszt, elborít, ellep, elözönöl, átáztat, megtölt, (verejték) kiver
  • (érzés): elfog, átjár, áthat, eltölt, elömlik (valakiben), elborít, erőt vesz (valakin)

birtokol

ige
  • birtokában van, tulajdonol, van (valamije), rendelkezik, hatalmában tart, ural, bír (régies), ura (valaminek), posszideál (régies), posszedál (régies), bírlal (régies)

emberi

melléknév
  • felebaráti, emberséges, emberies, humán, humánus

hektikás

melléknév
  • tüdőbajos, köhögős, sorvadásos (tájnyelvi)

hősi, hősies

melléknév
  • heroikus, vitéz, vitézi, daliás, elszánt, bátor, bátor szívű, merész, vakmerő, rendíthetetlen, rettenthetetlen, félelem nélküli, félelmet nem ismerő, halálmegvető

kín

főnév
  • fájdalom, szenvedés, gyötrődés, gyötrelem, kínszenvedés, fájás, nyilallás
  • keserv, nyomor, ínség, küszködés, vesződés, bánat, aggodalom, szorongás, szorultság, megpróbáltatás, baj, nehézség, büntetés, sorscsapás

kaloda

főnév
  • szégyenpad, szégyenoszlop (régies), szégyenkő (régies), kalafa (régies), hegedű (régies)
  • (szaknyelvi): keretléc

hagyományoz

ige
  • örökít, örökül hagy, testál (régies), hátrahagy, adományoz, átad, átszármaztat, átruház, juttat

gyalázatos

melléknév
  • szégyenletes, szégyenteljes, ocsmány, rút, csúfos, csúnya, ronda, cudar, förtelmes, vérlázító, felháborító, iszonyú, megbotránkoztató, kriminális, égbekiáltó, vérforraló
  • aljas, becstelen, hitvány, nemtelen (régies), istentelen, gaz, alávaló, galád, szégyentelen, szemtelen, arcátlan, komisz, mocsok, piszok, rohadt
  • pocsék, vacak, ócska, csapnivaló

harci

melléknév
  • hadi, háborús

juhtúró

főnév
  • gomolya, liptói, brindza (tájnyelvi)

halad

ige
  • előbbre jut, megy, tart (valahová), progrediál (idegen)
  • múlik, telik, folyik, pereg, tűnik
  • húzódik (valamerre), visz, vezet, nyílik, irányul
  • alakul, sikerül, intéződik, fejlődik, boldogul, érvényesül
  • túljut

fogorvos

főnév
  • fogász, dentista (régies), sztomatológus (szaknyelvi)

hat2

számnév
  • hatos, fél tucat, féltucatnyi

kalapács

főnév
  • ütőeszköz, ütü (tájnyelvi), pöröly (régies), sulyok, csokány (tájnyelvi), verő (tájnyelvi)