gyalázat szinonimái

főnév
  • sérelem, csorba, szégyenfolt, szégyenbélyeg, szégyen, infámia (idegen), ignomínia (idegen)
  • becsületsértés, rágalmazás, mocskolás
  • meggyaláztatás, megalázás, pironság (régies)
  • botrány, disznóság, aljasság, csúfság, förtelem, abszurdum

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csenevész

melléknév
  • fejletlen, visszamaradt, ványadt, gyenge, satnya, vézna, silány, hitvány, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), nyeszlett, vékonydongájú, nyápic, cingár, vakarcs, elkorcsosult, korcs, elfajzott, csökevényes, vanyiga (tájnyelvi), gezemice (tájnyelvi), sindevész (tájnyelvi), bélma (tájnyelvi), csepőte (tájnyelvi), peszmeg (tájnyelvi), rudimentális (idegen) Sz: rumos kenyéren tartották

mélység

főnév
  • mélyedés, meredély (választékos), feneketlenség, űr
  • szakadék, szurdok, verem
  • alaposság, tartalmasság
  • bensőség, bizalmasság
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gyalázat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

geokémia

főnév
  • (szaknyelvi): földvegytan

feltalál, föltalál

ige
  • felfedez, kitalál, kieszel, kiagyal, kigondol, kimódol
  • (régies): megtalál, rátalál, fellel, rálel, meglel, ráakad, rábukkan, előtalál (tájnyelvi)

fellazít, föllazít

ige
  • megbont, felbont, kibont, kiold, megenged (tájnyelvi), felberhel (tájnyelvi), felbözdörget (tájnyelvi)

érvénytelenít

ige
  • hatálytalanít, annullál (szaknyelvi), megsemmisít, eltöröl, nullifikál (idegen), invalidál (régies), sztornóz, sztorníroz, áthúz, töröl, visszavon, felbont, fölmond, megszüntet(idegen)

göngyöl

ige
  • csavar, begöngyöl, burkol, teker, tekercsel, tűr, patyol (régies), bugyolál, bónyál (tájnyelvi), csombolyít (tájnyelvi), sodor, bagyulál (tájnyelvi), göngyölít

halott I.

melléknév
  • holt, élettelen (választékos), néhai (választékos), elhunyt, meghalt, elköltözött, döglött (durva) Sz: el van intézve (szleng), kész van (szleng), alulról szagolja az ibolyát, jégre van téve (szleng)
  • sivár, kihalt, puszta, néptelen

palástol

ige
  • titkol, titokban tart, leplez, takargat, kendőz, elkendőz, rejteget, elfed, eltakar, elhallgat, álcáz, visszafojt

elmaradott

melléknév
  • tudatlan, műveletlen, maradi, tájékozatlan, sötét (szleng), primitív, ősi, kezdeti, fejletlen, provinciális (régies)
  • régimódi, korszerűtlen, kezdetleges, idejétmúlt, avas, hátramaradt, maradi, szűk látókörű, kisszerű, korlátolt

elismer

ige
  • elfogad, belát, vállal, tudomásul vesz, akceptál (választékos), tiszteletben tart, respektál, koncedál (szaknyelvi), igazol, tanúsít, hitelesít, aláír, jóváhagy, engedélyez, nyugtáz
  • beismer, bevall
  • honosít, szentesít, ratifikál (szaknyelvi), legitimál (szaknyelvi)
  • méltányol, értékel, becsül, megbecsül, nagyra tart, fejet hajt (valaki előtt), dicsér, jutalmaz, díjaz

bepanaszol

ige
  • bejelent, beárul, beperel, panaszt emel (valaki ellen), panaszt tesz (valaki ellen), megvádol

elővarázsol

ige
  • előteremt, létrehoz, kibűvöl, kibűvészkedik, kicsal, előügyeskedik

hapsi

főnév
  • (szleng): férfi, ember, pasas (bizalmas), fickó, pasi (bizalmas), pali (szleng), pacák (szleng), krapek (szleng), alak, tag, csávó (szleng), ürge (szleng), pók (szleng), fazon (szleng), hapi (szleng), ipse (bizalmas), manusz (szleng), mandzsó (szleng), muksó (szleng), mócsing (szleng)

himlő

főnév
  • variola (szaknyelvi), feketehimlő, hólyagos himlő, valódi himlő
  • bárányhimlő
  • (tájnyelvi): veres himlő, skarlát, vörheny
  • himlőhely, heg, ragya, hólyag, pattanás, patécs (tájnyelvi), kiütés, ripacs (tájnyelvi), csécs (régies)

kibukkan

ige
  • felmerül, előtűnik, kibújik, kitűnik, feltűnik

java

főnév
  • (valaminek): nagy része, zöme, dandárja, oroszlánrésze
  • lényege, veleje, eleje, sava-borsa, krémje, színe-java, színe-virága, színe-lángja (tájnyelvi)
  • (valakinek): haszna, előnye, érdeke, üdve

gyalogos II.

főnév
  • járókelő, gyalogjáró, pedintér (régies)
  • csatár, lövész, infanterista (idegen), baka (bizalmas), talpas (régies), darabont (régies)
  • (szleng): kettes, elégséges, béla (szleng), görbe egyenes (szleng), hattyú (szleng), hurok (szleng), kanyaró (szleng), libanyak (szleng), proletárjeles (szleng)

gázfejlesztő

főnév
  • gázgenerátor

hagyomány

főnév
  • szokás, tradíció, konvenció (szaknyelvi), örökség
  • gyakorlat
  • (régies): hagyaték, örökrész, juss

íz2

főnév
  • ujjperc, ujjperec, részecske, tag, bütyök (bizalmas), porcika (bizalmas), csín (tájnyelvi)
  • szártag (növényé) (szaknyelvi)
  • (régies): nemzedék, leszármazás

gyilkosság

főnév
  • emberölés, merénylet, vértett (régies), agyonütés, vérontás, vérfürdő, öldöklés, mészárlás

felvillan, fölvillan

ige
  • felcsillan, megcsillan, felragyog, feltűnik
  • (gondolat): felötlik, eszébe ötlik, eszébe csillan, eszébe jut, felvetődik, felmerül (valakiben), felbukkan

hajtómű

főnév
  • motor, közlőmű, propulzor (szaknyelvi)

járőr

főnév
  • őrszem, előőrs, pikét (régies), patrul (régies)