göngyöl szinonimái

ige
  • csavar, begöngyöl, burkol, teker, tekercsel, tűr, patyol (régies), bugyolál, bónyál (tájnyelvi), csombolyít (tájnyelvi), sodor, bagyulál (tájnyelvi), göngyölít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tovább

határozószó
  • messzebb, messzebbre, távolabbra, odébb, előbbre, elébb (tájnyelvi), eléfelé (tájnyelvi)

fáradhatatlan

melléknév
  • lankadatlan, kitartó, töretlen, bizakodó, tántoríthatatlan, ernyedetlen (választékos), csüggedetlen, állhatatos, állóképes, szívós, szorgalmas, szorgos, serény, aktív, igyekvő, iparkodó, buzgó, dolgos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a göngyöl szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

galacsin

főnév
  • golyó, gombóc, labdacs (régies), pirula
  • (régies): ágyúgolyó, puskagolyó

felpaprikáz

ige
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

felfüggeszt, fölfügg

ige
  • felakaszt, felköt, fellógat, feltágít, ráakaszt, feltesz, felcsatol, biggyeszt, bigyerít (régies)
  • szüneteltet, elnapol, elhalaszt, késleltet, elodáz, megszakít
  • hatálytalanít, eltöröl, megszüntet, érvénytelenné tesz
  • felment, szuszpendál (idegen)
  • felmond, kirúg (bizalmas), elbocsát

eredménytelen

melléknév
  • meddő, terméketlen, sikertelen, elégtelen, hiábavaló, sziszifuszi, hatálytalan, hatástalan, haszontalan, hasztalan, ineffektív, improduktív, kárba veszett

giccs

főnév
  • limonádé, hatásvadászó alkotás, érzelgősség

hajóskapitány

főnév
  • hajóparancsnok, tengerészkapitány

összetett

melléknév
  • (kéz): összekulcsolt, összefont
  • bonyolult, bonyodalmas, sokrétű, komplikált, komplex (választékos), sokoldalú, szerteágazó, tekervényes, szövevényes
  • vegyes

elkerget

ige
  • elűz, elzavar, elhajt, elriaszt, elmar, eltaszít, elijeszt, kiseprűz, elkurgat (tájnyelvi), kidob, kitesz, elcsap, kirúg (bizalmas), kiebrudal, eltávolít, kiutasít, száműz, kipenderít, kiteszi a szűrét
  • (gondolatot) elhesseget, (félelmet) eloszlat

elfogyaszt

ige
  • megeszik, elkölt (választékos), belakmároz, bekebelez (bizalmas), behabzsol, beburkol (szleng), bepakol (szleng), befal, betöröl (szleng), bezabál (ételt) (durva)
  • megiszik, bevedel, bedönt
  • felél, felemészt, felhasznál, elhasznál

beleszól

ige
  • közbeszól, közbevág, közbevet, belebeszél, közbebeszél, belekiabál, belekotyog (bizalmas), belekotnyeleskedik, belekottyant (bizalmas), belebakkant (tájnyelvi), belegalagyol (tájnyelvi), belekoffant (tájnyelvi), belepofázik (durva), beleugat (durva), belenyálaz (szleng), szavába vág, megakaszt, megszakít, félbeszakít
  • beleavatkozik, belefolyik, beleüti az orrát, beleártja magát, belekontárkodik
  • hozzászól

előcsarnok

főnév
  • előtér, hall, társalgó, váróterem, foyer (idegen), vestibulum (régies), átrium (szaknyelvi), aula (idegen), előterem (régies)

halotthamvasztó

főnév
  • krematórium, halottégető (kemence)

hepp

főnév
  • hóbort, rögeszme, vesszőparipa, dili, mánia, szeszély

kettősség

főnév
  • dichotómia (idegen), dualizmus (idegen), dualitás (idegen)

ítélőszék

főnév
  • törvényszék, bíróság, bírószék (régies), areopág (régies), semmitőszék (régies)

gördül

ige
  • gurul, hengerkedik, hempereg, átfordul, pörög, görög, perdül, megfordul, elfordul

füstölög

ige
  • párolog, gőzölög
  • tüzeleg (régies)
  • (bizalmas): bosszankodik, mérgelődik, dohog, morog, fortyog, óg-móg, pufog

gyűjtő

főnév
  • műgyűjtő
  • iratgyűjtő, dosszié
  • (bizalmas): gyűjtőfogház, fogda

irodalmár

főnév
  • irodalomtudós, irodalomkutató, irodalomtörténész, filológus (idegen), irodalombúvár (választékos)
  • író, tollforgató, literátor (régies)

gyalázat

főnév
  • sérelem, csorba, szégyenfolt, szégyenbélyeg, szégyen, infámia (idegen), ignomínia (idegen)
  • becsületsértés, rágalmazás, mocskolás
  • meggyaláztatás, megalázás, pironság (régies)
  • botrány, disznóság, aljasság, csúfság, förtelem, abszurdum

felszáll, fölszáll

ige
  • felemelkedik, felrepül, felröppen, felreppen, felrebben, felszárnyal, szárnyra kap, magasba száll, elbendül (tájnyelvi)
  • fellebben, szétoszlik (köd), magasba emelkedik, felhág (tájnyelvi), felverődik (harmat) (tájnyelvi)
  • (járműre): fellép, felül, felugrik, beszáll, beül, felkapaszkodik, felkászálódik

hadonászik

ige
  • kalimpál, kapálózik, ágál, gesztikulál, rúgkapál, csapkod
  • csápol (tájnyelvi)

iszkol

ige
  • siet, fut, rohan, szalad, menekül, kotródik, szedi a lábát, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, pucol (szleng), tép (szleng), tűz (szleng), söpör (szleng), rongyol (szleng), húz (szleng), sprintel (szleng), skerál (szleng), kotrecel (tájnyelvi), kotringol (tájnyelvi), licel (tájnyelvi), iszkódik (tájnyelvi), meglép