gusztus szinonimái

főnév
  • ízlés, tetszés, kedv
  • étvágy, ehetnék

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rag

főnév
  • toldalék, affixum (szaknyelvi), szuffixum (szaknyelvi), prefixum (szaknyelvi), posztfixum (szaknyelvi), ragaszték (régies), raggaték (régies)

fullajtár

főnév
  • előlovas (régies), jelentőfutó (régies), előhírnök
  • hírvivő, futár (régies), küldönc, főlajtár (tájnyelvi), kengyelfutó (régies)
  • (régies): kocsis
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gusztus szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gége

főnév
  • larynx (szaknyelvi), gégefő, giga (tájnyelvi), golyva (régies), pajzsporc, Ádám almája (választékos), ádámcsutka (tájnyelvi), torokbúb (régies), gegerce (tájnyelvi), gegő (tájnyelvi)
  • torok, garat, nyelőcső, nyeldeklő (tájnyelvi)

felszárad, fölszárad

ige
  • fölszikkad, felcikkad (tájnyelvi), kiszárad, megszárad, szárazzá lesz, fókodik (tájnyelvi), elfuvalkodik (tájnyelvi), felverődik (tájnyelvi)

felkelő, fölkelő

melléknév, főnév
  • rendbontó, bomlasztó, zavargó, lázadó, rebellis (régies), zendülő, lázító, inszurgens (régies), lazzaroni (idegen)
  • ellenálló, ellenszegülő, kuruc (régies)
  • forradalmár, szabadságharcos

értelem

főnév
  • tudat, ész, elme (választékos), szellem, felfogóképesség, felfogás, fej, agy, ráció, intelligencia, intellektus (idegen), spiritusz (bizalmas), gógyi (szleng), eszmélet (tájnyelvi), észtehetség (tájnyelvi)
  • összefüggés, lényeg, tartalom, jelentőség, ésszerűség, okszerűség, rezon (idegen)
  • jelentés, tartalom, jelentéstartalom

góré2

főnév
  • (szleng): főnök, vezető, nagyfőnök (szleng), tulajdonos, tulaj (szleng), gazda, felettes, feljebbvaló, elöljáró, fejes (szleng), nagykutya (bizalmas), séf (szleng), diri (szleng), főmufti (szleng), nacsalnyik (szleng)

hallgató II.

főnév
  • diák, egyetemista, főiskolás, szeminarista (régies), tanítvány, tanuló, növendék, jelölt, famulus (régies)(idegen)
  • jelenlévő, tanú, szemtanú, fültanú
  • rádióhallgató, rádiózó
  • telefonkagyló, fülhallgató, fejhallgató
  • sztetoszkóp (szaknyelvi), hallócső (régies), szívhallgató
  • (tájnyelvi): nóta, dal
  • vevő (szaknyelvi)(szaknyelvi)

padlizsán

főnév
  • tojásgyümölcs, törökparadicsom, kékparadicsom (tájnyelvi), törökkobak (régies), salamontöke (tájnyelvi), vineté (tájnyelvi)

ellentámadás

főnév
  • ellenakció, ellentűz, visszavágás, ellenoffenzíva

elhord

ige
  • elszállít, elvisz, elfuvaroz, elcipel, elhurcol, eltakarít
  • elsodor, elfúj
  • ellopkod, eltulajdonít, elhorgász (tájnyelvi), elrabigál (tájnyelvi)
  • elvisel, elkoptat, elnyű, agyonhasznál, elrongyol, lekoszpitol (tájnyelvi)(valamire)

bénulás

főnév
  • paralízis (szaknyelvi), paraplegia (szaknyelvi), parézis (szaknyelvi), bénultság, tehetetlenség, mozgásképtelenség, mozgássérülés, mozgáskorlátozottság

előresiet

ige
  • előrenyomul, előremegy, élre tör

hány1

ige
  • dobál, szór, lapátol, dob, vet, hajít, hajigál
  • kiad (ételt, italt gyomrából), kipakol (szleng), okád (durva), bukik (csecsemő), (kisgyerek) bökékel (tájnyelvi), kiszámolja magát (tréfás), hánydokol (tájnyelvi), ipertelődik (tájnyelvi), spukkol (szleng), kidobja a taccsot (szleng), csandázik (szleng), rókázik Sz: eldobja a rókabőrt (szleng); eldobja a nyulat (szleng); hosszút köp; nyúzza a rókát (szleng); ötezer-ötszázötvenötöt mond (szleng); otthagyja a malacát; rókabőrt tereget; rókát nyúz; rókát fog; telefonál a nagy fehér kagylóba; viszontlátja a vacsoráját
  • hánytorgat, vádol, beolvas (valakinek), odamondogat, ráolvas
  • szemrehányást tesz, szemére hány
  • lövell, kivet, kibocsát
  • (tájnyelvi): kölykezik, kölykedzik, fiadzik, ellik
  • (bukfencet) vet

hídfő

főnév
  • támpillér, hídpillér, hídláb, ellenfal, támfal, támoszlop
  • (szaknyelvi): hídfőállás, támaszpont, állás

kiárusít

ige
  • végeladást rendez, likvidál

jár-kel

ige
  • ide-oda megy, jön-megy, járkál, sétál, sétálgat, mászkál, korzózik (bizalmas), ődöng, őgyeleg, ténfereg, császkál, bóklászik, kószál, bolyong, cselleng, csámborog, csatangol, kóricál, grasszál (pejoratív), gyüszmékel (tájnyelvi), tapotál (tájnyelvi), csalinkázik, lötyög (bizalmas), lütyög (tájnyelvi), sétifikál (tájnyelvi), buddog (tájnyelvi), kántat (tájnyelvi)
  • sürög-forog

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált

gát

főnév
  • védőgát, töltés, védmű (szaknyelvi), védőmű (szaknyelvi), perineum (szaknyelvi), vízfogó, zsilip, sánc, elzáró, hullámtörő
  • akadály, torlasz, fal, korlát, sövény
  • kerékkötő, fékezés, fék, hátráltatás, feltartás, béklyó, nyűg, buktató, akadék (régies), visszahúzás
  • (bizalmas): gátfutás, akadályfutás

hadiüzem

főnév
  • hadieszközgyár, hadianyaggyár
  • fegyvergyár

ítél

ige
  • dönt, határoz
  • (valamire): kötelez, obligál
  • ítéletet mond, ítélkezik, igazságot szolgáltat, törvénykezik, bíráskodik, törvényt hoz, bírósági határozatot hoz, bírósági végzést hoz, törvényt ül (régies), törvényt lát (régies), igazságot tesz, igazságot oszt, judikál (szaknyelvi)
  • büntet, elítél, sújt (valamivel)
  • megállapít, véleményt mond, véleményt alkot, vélekedik, gondol, tart, értékel, tekint, vél

gyerekbénulás,gyerme

főnév
  • gyermekparalízis, Heine—Medin-kór (szaknyelvi), poliomyelitis (szaknyelvi)

felültet, fölültet

ige
  • feltesz, felszállít, ráültet
  • becsap, rászed, lóvá tesz, lépre csal, kelepcébe csal, bolonddá tesz, félrevezet, beugrat, bepaliz (bizalmas), a bolondját járatja (valakivel), átejt (bizalmas), kijátszik (valakit), behúz a csőbe (szleng), belógat (szleng)
  • (régies): felizgat, felingerel, felzúdít, felzendít, felláraszt (régies)

hajótörés

főnév
  • hajókatasztrófa, hajókár, hajószerencsétlenség
  • sikertelenség, bukás

janicsár

főnév
  • áruló, hitehagyott, bérenc