hallgató I. szinonimái

melléknév
  • néma, fülelő, figyelő, csendes
  • szótlan, hangtalan

hallgató II. szinonimái

főnév
  • diák, egyetemista, főiskolás, szeminarista (régies), tanítvány, tanuló, növendék, jelölt, famulus (régies)(idegen)
  • jelenlévő, tanú, szemtanú, fültanú
  • rádióhallgató, rádiózó
  • telefonkagyló, fülhallgató, fejhallgató
  • sztetoszkóp (szaknyelvi), hallócső (régies), szívhallgató
  • (tájnyelvi): nóta, dal
  • vevő (szaknyelvi)(szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jótékonyság

főnév
  • adakozás, bőkezűség, nagylelkűség, nemeslelkűség, karitász (választékos)

paszuly

főnév
  • bab, fuszuly (tájnyelvi), fuszulyka (tájnyelvi), poszogtató (tájnyelvi), rácborsó (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hallgató szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyújtószeg

főnév
  • ütőszeg

fontoskodó

melléknév
  • tudálékos, okoskodó, mindentudó (pejoratív), akadékoskodó, szőrszálhasogató, túlbuzgó, tolakodó, ügybuzgó, kotnyeles
  • nagyképű, önelégült, öntelt, önhitt, gőgös, beképzelt, elbizakodott, felfuvalkodott, pöffeszkedő

firkálmány

főnév
  • firka, firkálás, macskakaparás, ákombákom, irkafirka
  • iromány, fércmű, fércmunka

fejvesztés

főnév
  • fővesztés, lefejezés, lenyakazás, dekapitáció (idegen)

hajlíthatatlan

melléknév
  • merev, kemény, szilárd, rugalmatlan, inflexibilis
  • határozott, acélos, rendíthetetlen, megingathatatlan, tántoríthatatlan, hajthatatlan, kérlelhetetlen, kőszívű, könyörtelen, rideg, zord, önfejű, makacs, konok, nyakas, csökönyös, keményfejű, engedetlen, megátalkodott

helytelenkedik

ige
  • illetlenkedik, rosszalkodik, rendetlenkedik, csintalankodik, pajkoskodik, huncutkodik, pajzánkodik, csesznyélkedik (tájnyelvi), gugolykodik (tájnyelvi), hancoz (tájnyelvi), cirézik (tájnyelvi), ondokol (tájnyelvi)

pillangóvirág

főnév
  • kertike, lepkevirág, menyecskeszem, pille

elveszett

melléknév
  • eltűnt, elkallódott, elpusztult, megsemmisült
  • értéktelen
  • reménytelen, kilátástalan, szertefoszlott, füstbe ment, menthetetlen

elszalad

ige
  • elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
  • (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll

bolondos

melléknév
  • szeszélyes, hóbortos, bolondozó, bohó, bohókás, habókos (tájnyelvi), kelekótya, félkótya (bizalmas), csajbókos (tájnyelvi), dilinyó (szleng), elvarázsolt (szleng), hangyás (szleng)
  • kiszámíthatatlan, furcsa, bizarr, meghökkentő

érdeklődik

ige
  • tudakol, tudakozódik, kíváncsiskodik, kérdezősködik, faggatózik, puhatolózik, feszeget, informálódik, kérdezget, faggat, firtat, utánajár, végére jár, búvárkodik, beleássa magát, kutat, tapogatózik
  • vonzódik (valami, valaki iránt)

higgadt

melléknév
  • megfontolt, érett, okos, bölcs, józan, komoly, hidegvérű, szenvtelen, visszafogott, mértéktartó, mértékletes, óvatos, előrelátó, elővigyázatos, körültekintő, nyugodt
  • (folyóvíz) (tájnyelvi): leülepedett, kiforrott, letisztult, megtisztult, lecsendesedett

identitás

főnév
  • azonosság, megegyezés, egyezés
  • önazonosság, öntudat

kiskirály

főnév
  • kényúr, zsarnok, basa, diktátor, oligarcha (idegen), potentát (régies), despota, királyka (régies)
  • (tájnyelvi): vőlegény
  • (tájnyelvi): ökörszem

károsult

melléknév, főnév
  • kárvallott, káros (régies)

halmaz

főnév
  • rakás, csomó, halom, tömeg, gomolyag, tömkeleg, stósz (bizalmas), marék, kupac, köteg, nyaláb, csokor
  • sokaság, összesség, halmazat (szaknyelvi), konglomerátum (választékos)
  • (jelzőként): halomnyi, sok

gyorsúszás

főnév
  • kallózás, sprint (bizalmas)

hátság

főnév
  • dombság, dombvidék, hegyhát, fennsík, plató (szaknyelvi)

kaparint

ige
  • megszerez
  • elcsíp, elhappol (szleng), kaparít (tájnyelvi)

hangyaboly

főnév
  • boly, hangyafészek, hangyazsombék (tájnyelvi), hangyatúrás (tájnyelvi), hancsik (tájnyelvi), homp (tájnyelvi)

főként, főképp

határozószó
  • főképpen, leginkább, különösen, különlegesen, különösképpen, különösképp, sajátképpen, főleg, kivált, kiváltképp, nagymértékben, nagyobbára, jobbára, jórészt, elsősorban, nagyrészt, többnyire, jelesül, jelesen (választékos), pláne (bizalmas)

hazudós

melléknév
  • hazug, hazudozó, szavahihetetlen, link (szleng), ezredes (szleng), százados (szleng), háryjános, fillentő (régies), elegy-belegy (tájnyelvi) Sz: hozzászokott a cigány lovon nyargalni; sok eresztékje van a beszédének; rovásra hazudik; egy szava sem igaz

karikatúra

főnév
  • torzítás, túlzás, kifigurázás, paródia
  • utánzat, torzkép, torzalak, eltorzítás (régies)
  • gúnyrajz