gím szinonimái

főnév
  • őztehén
  • nőstényszarvas, szarvasgím

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tuti

melléknév
  • (szleng): bizonyos, kétségtelen, biztos, fix, kétségbevonhatatlan
  • príma, kitűnő

kóc

főnév
  • csepű, hulladék
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gím szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

futrinka

főnév
  • futóbogár
  • katicabogár
  • (tájnyelvi): (fürge) kislány, fruska

felkavar, fölkavar

ige
  • felkever, felráz, összeráz (folyadékot), felkutyul (bizalmas)
  • zavarossá tesz
  • összezavar, összekuszál, összegabalyít
  • megzavar, felzaklat, feldúl, felizgat, felforgat, felbolygat, fölindít (régies), felbuzgat (régies), felkavarint (tájnyelvi), nyugtalanít, nyugtalanságot kelt aggaszt, kizökkent

feldereng, földereng

ige
  • felsejlik, felrémlik, feltűnik

engesztelhetetlen

melléknév
  • kiengesztelhetetlen, kérlelhetetlen, hajthatatlan, merev, kőszívű, hajlíthatatlan, bosszúvágyó, bosszúszomjas, gyűlölködő, ellenséges, antagonisztikus, halálos, esküdt (ellenség), kibékíthetetlen, megbékíthetetlen
  • csillapíthatatlan, vad, ádáz, könyörtelen, kíméletlen, kegyetlen, bősz, ordas (választékos), szilaj, fékezhetetlen

gazdálkodó I.

melléknév
  • takarékoskodó, spóroló, beosztó

hadiflotta

főnév
  • flotta, hajóhad, armada (régies)

összeforraszt

ige
  • behegeszt, begyógyít
  • összehegeszt, összenádol (tájnyelvi), összekovácsol
  • összekapcsol, összeköt

elharap

ige
  • kettéharap, szétharap
  • (szót): lenyel (bizalmas), elhallgat

elemel

ige
  • félretesz, levesz, áttesz, átemel
  • eltulajdonít, elvesz, elszed, ellop, elcsen, eloroz, elcsór (szleng), megfúj (szleng), megcsap (bizalmas), meglovasít (szleng), lenyúl (szleng), elcsakliz (bizalmas), elköt, elhappol (szleng)

békülékeny

melléknév
  • engedékeny, engesztelhető, konciliáns (idegen)

elmaradhatatlan

melléknév
  • elkerülhetetlen, szükséges, óhatatlan, sorsszerű, velejáró, kényszerű (régies), obligát (választékos), állandó, kötelező, biztos, szokásos
  • hűséges, kitartó, elválhatatlan

hajt2

ige
  • hajlít, behajlít, elfordít, fordít
  • (tájnyelvi): hallgat, odafigyel

hazug

melléknév
  • hazudozó, hazudós, szavahitetlen, hazugó (tájnyelvi), macskaszalajtott (tájnyelvi), csempe (tájnyelvi), szavajátszó (régies), messziről jött (tájnyelvi), két nyelvet ért (régies) Sz: beillene vajdának a cigányok között; botlékony szájú; dézsmálni kell a szavait; elhagyta az országútját; félreállt a lőccsel; fillent regimentjében tisztet viselhet; fodor a haja, sík a szája; foltos szájú; füst árán szelet ád; szája se áll arra, hogy igazat mondjon; horgasan esik-e, vagy egyenesen; kenyere a hazugság; Krisztust is letagadná a keresztfáról; letagadná a napot az égről; olyan egyenes a beszéde, mint a kasza; sima a szája; sokat ráncigálják a mentéje ujját; szája sem áll arra, hogy igazat mond; tizedeld a szavait
  • álnok, csalárd, kétszínű, képmutató, csaló
  • színlelt, tettetett, megjátszott, őszintétlen, hiteltelen, hamis, koholt

kergetődzik, kergető

ige
  • fogócskázik

irigykedik

ige
  • irigyel, rossz szemmel néz, sajnál (valakitől valamit), irigykezik (tájnyelvi), ácsánkodik (tájnyelvi), elsárgul az irigységtől

gitt

főnév
  • kitt, ragacs, ablakragacs

funkcionál

ige
  • működik, üzemel, dolgozik, tevékenykedik, ügyködik

gyilok

főnév
  • tőr, pika (idegen), szura (régies), dákos (régies), stilét (régies), handzsár (régies)

ínség

főnév
  • koplalás, éhezés, éhínség, nélkülözés, nyomor, nyomorúság, szegénység, szükség, szűkölködés, szűkösség, pénztelenség, szorultság, szerencsétlenség, megpróbáltatás, kínlódás, kínszenvedés, tengődés
  • betegség, nyavalya, kórság, senyvedés (régies)

görcsös

melléknév
  • csomós, göcsörtös, gacsos, bogas, ágas-bogas, bütykös, gircses-görcsös, rücskös, göbös (tájnyelvi), csimbókos (tájnyelvi)
  • bogos, összebogozott, megkötött
  • spazmatikus (idegen)
  • merev, darabos
  • szívós, kitartó, állhatatos, makacs, vasfejű
  • gátlásos, erőltetett

felolvas, fölolvas

ige
  • elolvas, előad, prelegál (idegen)
  • (régies): megszámlál
  • (tájnyelvi): felszed, felszedeget

gyulladás

főnév
  • tűz, égés, oxidáció (szaknyelvi)
  • bántalom, lob (régies), irritáció (szaknyelvi), inflammatio (szaknyelvi), phlegmasia (szaknyelvi), affekció (szaknyelvi), tüzesség (régies)

írás

főnév
  • betűvetés, szépírás, halligráfia (szaknyelvi)
  • macskakaparás, firka, irkafirka (bizalmas), ákombákom, krikszkraksz (bizalmas), kacaboca (tájnyelvi)
  • íráskép
  • tollforgatás, írásmód
  • irat, iromány, dokumentum, igazolás, tanúsítvány
  • szöveg, írásmű, feljegyzés
  • biblia, szentírás
  • (tájnyelvi): minta, rajz
  • rajzolás, festés, varrás