felolvas, fölolvas szinonimái

ige
  • elolvas, előad, prelegál (idegen)
  • (régies): megszámlál
  • (tájnyelvi): felszed, felszedeget

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pózna

főnév
  • cölöp, rúd, pilótafa, oszlop, bot, celőke (tájnyelvi), karó, szálfa, csuzna (tájnyelvi), dúc

győztes II.

főnév
  • bajnok, első, favorit, triumfáns (idegen)
  • hős
  • befutó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felolvas, fölolvas szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felcsatol, fölcsatol

ige
  • felköt, fölerősít (valamit), feltűz, felkapcsol
  • magára ölt, felvesz

elvállal

ige
  • vállalkozik (valamire), magára vállal, magára vesz, vállára vesz (választékos), átvállal, felvállal, elfogad, beleegyezik(valami alól)

elrothad

ige
  • megrothad, feloszlik, felbomlik, elposhad, elromlik, megromlik, elkorhad, elpusztul

elapad

ige
  • kiapad, kimerül, kiaszik, csökken, elfogy

félig-meddig

határozószó
  • valamennyire, annyira-amennyire, valamelyest, félig, felébe, alig-alig, mintegy, látszólag, nagyjából, felületesen, felszínesen, tűrhetően, futólag, hanyagul, rendetlenül, félbe-szerbe (tájnyelvi), feléből-harmadából (tájnyelvi), féligformán (tájnyelvi), félsehogysem (tájnyelvi), félszakosan (tájnyelvi), fennedén (tájnyelvi)

fogazat

főnév
  • fogsor
  • csipkézet, csipkézés, fogazottság, fogazás, perforálás

nehezít

ige
  • gátol, hátráltat, akadályoz, visszatart, útját állja, akadályt gördít az útjába, késleltet, zavar, komplikál, ront, súlyosbít, megbénít, paralizál (idegen)

daganat

főnév
  • dudorodás, dudor, duzzanat, kidomborodás, púp, bibircsók (régies), szömörces (régies), csomósodás, kinövés, csomó, göb, gubó, gümő, kelés, kelevény (régies), fakadék (régies), furunkulus (szaknyelvi), püffedék, hopori (tájnyelvi), émely (régies), bog (tájnyelvi), csimbók (tájnyelvi), duncs (tájnyelvi), guga (tájnyelvi), hupolyag (tájnyelvi)
  • ciszta, rák, tumor (szaknyelvi), papilloma (szaknyelvi), szarkóma (szaknyelvi), neoplazma (szaknyelvi), karcinóma (szaknyelvi)

csomagtartó

főnév
  • csomagtér, poggyásztartó, poggyásztér

alsó I.

melléknév
  • lenti, alulsó, al-
  • földszinti
  • alsóbbrendű, alárendelt, alsóbb fokú, alsóbb rangú

dilis

melléknév
  • bolond, őrült, elmebeteg, elmebajos, dilinós (tréfás), eszelős, eszeveszett, eszement, féleszű, félcédulás, félkegyelmű, tébolyodott, agyalágyult, beszámíthatatlan, ütődött (bizalmas), dühöngő, őrjöngő, pszichopata (szaknyelvi), rögeszmés, mániás, bogaras, rigolyás, esztelen, kótyagos, botor, hülye, idétlen, zagyva, bohóc, pojáca, paprikajancsi, excentrikus, kretén, mesüge (szleng), flúgos (szleng), bohó (régies), balyóka (tájnyelvi), füves (régies), istók, bapajkó (tájnyelvi), bódi (tájnyelvi), bótya (tájnyelvi), csába (tájnyelvi), csánbókos (tájnyelvi), bődült (tájnyelvi)
  • abszurd, képtelen, komikus, groteszk, ésszerűtlen, fura, furcsa, különös, szokatlan, valószínűtlen

fordulatos

melléknév
  • színes, változatos, kalandos, élénk, érdekes

gettó

főnév
  • zsidónegyed
  • nemzetiségi negyed
  • (szleng): iskola

innen-onnan

határozószó
  • (tájnyelvi): körülbelül, tél-túl (tájnyelvi), imígy-amúgy, majdnem
  • nagyjából, hozzávetőleg, megközelítőleg, jóformán
  • (tájnyelvi): nemsokára, rövidesen, maholnap, hamarosan

hazaáruló

melléknév, főnév
  • áruló, országáruló, nemzetáruló, honáruló (régies), felségsértő (régies), hazarontó (régies)

felől2

határozószó
  • fölül

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

feslett

melléknév
  • szakadt, szakadozott, elnyűtt, foszlott, kopott, keshedt (tájnyelvi)
  • erkölcstelen, laza erkölcsű, züllött, romlott, ledér, céda, repedtsarkú (durva), ribancos (tájnyelvi), kesely lábú (tájnyelvi), szabados, léha, könnyűvérű, rosszféle (tájnyelvi), rosszfajta (tájnyelvi), jófajta (pejoratív), kicsapongó, frivol, szemérmetlen

hatalmas II.

főnév
  • hatalmasság, zsarnok, nagyúr, potentát (régies)

félszeg

melléknév
  • ügyetlen, gátlásos, félénk, bátortalan, visszahúzódó, esetlen, idétlen, bumfordi, suta, gyámoltalan, zavart, timid (idegen)
  • kényelmetlen, visszás, zavaró, zavarba ejtő
  • (tájnyelvi): ferde, egyoldalú, rézsútos, féloldalas, csálé, kajla (tájnyelvi)

embertan

főnév
  • antropológia, embertudomány (régies)

fintorog

ige
  • fintorgat, fintort vág, grimaszol, grimaszokat vág, majomkodik, arcokat vág, pofákat vág, grimaszt csinál, finnyogtat (tájnyelvi)
  • kényeskedik, válogat, fanyalog

hatványkitevő

főnév
  • hatvány, kitevő, exponens (szaknyelvi)