felterjeszt, fölterj szinonimái

ige
  • felküld, beterjeszt, előterjeszt, javasol, javall

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dezavuál

ige
  • lejárat, megszégyenít, meghazudtol, megcáfol, megtagad

ihol

határozószó
  • (tájnyelvi): itt, ehen (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): íme, lám
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felterjeszt, fölterj szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felhord, fölhord

ige
  • felvisz, felcipel, felszállít
  • (festéket): felken, ráfest

engedély

főnév
  • jogosítvány, meghatalmazás, felhatalmazás, beleegyezés, hozzájárulás, jóváhagyás, megerősítés, koncesszió (szaknyelvi), szabadalom, megengedés, permisszió (idegen), licencia (régies), helybenhagyás, szentesítés, mentesítés, engedmény, megbízás, feljogosítás, engedelem (régies)

eltunyul

ige
  • ellustul, elrenyhül, eltunyhul (tájnyelvi)

elérhetetlen

melléknév
  • megvalósíthatatlan, lehetetlen, megközelíthetetlen, utolérhetetlen, hozzáférhetetlen, megszerezhetetlen, beszerezhetetlen, megfizethetetlen, elnyerhetetlen (régies)

félreáll

ige
  • félrehúzódik, elhúzódik, kitér, ellép, odább megy, arrébb megy, odábbáll
  • visszavonul
  • csáléra áll (tájnyelvi)

forradalom

főnév
  • felkelés, revolúció (régies), forrongás, lázadás, zendülés, összeesküvés, rebellió (régies), népfelkelés, szabadságharc
  • fordulat, átalakulás, megújulás

névleg

határozószó
  • név szerint, nominaliter (régies)
  • formailag, látszólag, formaliter (régies)

dévajkodik

ige
  • incselkedik, évődik, ügyeskedik, mókázik, enyeleg, csintalankodik, pajzánkodik, pajkoskodik, kacérkodik, kokettál (bizalmas)

dadog

ige
  • akadozik, hebeg, habog, makog, mekeg, nyekereg (tájnyelvi), motyog, gyagyog (tájnyelvi), pettyeg (tájnyelvi), vatyog (tájnyelvi), vityeg-vagyog (tájnyelvi), ökög-bakog (tájnyelvi), bilbijál (tájnyelvi), bregyog (tájnyelvi), lolotál (tájnyelvi), hákog (tájnyelvi), hebreg (tájnyelvi), höbicél (tájnyelvi), dödög, nehéz a nyelve, hebeg-habog Sz: keresztülment a kerék a nyelvén

apellál

ige
  • hivatkozik
  • folyamodik, fordul (valakihez), felfolyamodik (régies)
  • (régies): tiltakozik, fellebbez

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

frekvencia

főnév
  • (szaknyelvi): rezgésszám, hullámhossz, periódusszám
  • pulzusszám (szaknyelvi)
  • (szaknyelvi): sűrűség

gramm

főnév
  • szemer (régies), grám (régies)

ismétel

ige
  • utánamond, visszhangoz, hajtogat, hajt (tájnyelvi), hangoztat, mondogat, szajkóz (bizalmas), verkliz, kérődzik (valamin) (bizalmas)
  • gyakorol, bifláz, magol, sulykol
  • újráz, repetál (bizalmas)
  • (osztályt) újra jár

helyzet

főnév
  • elhelyezkedés, konstelláció (régies), állás, fekvés, topográfia (szaknyelvi)
  • pozitúra, tartás, testtartás
  • szituáció, szitu (bizalmas), állapot, status quo, stádium, körülmény, tényállás, környülállás (tájnyelvi), ábra (szleng)
  • viszony, rang, státusz, pozíció, kondíció (szaknyelvi)

feltevés, föltevés

főnév
  • feltételezés, elmélet, teória, vélelem (szaknyelvi), vélelmezés, vélekedés, hipotézis
  • gyanú, sejtés, találgatás

felfuvalkodik, fölfu

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

fogad

ige
  • (valahova valakit): befogad, bevesz, felvesz, beenged
  • rendelkezésre áll, vár, vendégül lát
  • lát (valahogyan), üdvözöl
  • rendel
  • (valamivé): tesz, avat, nyilvánít
  • (valakit, valamit): felfogad, szegődtet, szerződtet, igénybe vesz
  • megfogad, tudomásul vesz
  • ígér, megígér, esküszik, fogadalmat tesz, szavát adja
  • fogadást köt, tippel

háztető

főnév
  • tető, házfedél, födél, héjazat (szaknyelvi), eszterhéj (régies)

fénycsóva

főnév
  • fénykéve (választékos), fénynyaláb, sugárkéve, sugárnyaláb, fénypászta, fénypászma (tájnyelvi), fénysáv, fénycsík, fénysugár

érdektelen

melléknév
  • unalmas, száraz, szürke, jellegtelen, jelentéktelen, szokványos, banális, sivár, kietlen, semleges, közömbös, vérszegény, színtelen, egyhangú, monoton, sablonos, sekélyes, üres, sótlan, semmitmondó, lényegtelen, lapos, elcsépelt, mechanikus (régies)
  • apatikus, közönyös, közömbös, passzív, fásult

foltos

melléknév
  • pecsétes, piszkos, szennyes, maszatos, koszos, festékes, mocskos, pacás (bizalmas), szurtos, fecsekes (tájnyelvi)
  • mintás, tarka, babos, pettyegetett, pettyezett, iromba (tájnyelvi), cirmos (tájnyelvi)
  • foldozott, foltozott, toldozott, toldozott-foldozott, viseltes

helyiség

főnév
  • terem, szoba, hely