helyzet szinonimái

főnév
  • elhelyezkedés, konstelláció (régies), állás, fekvés, topográfia (szaknyelvi)
  • pozitúra, tartás, testtartás
  • szituáció, szitu (bizalmas), állapot, status quo, stádium, körülmény, tényállás, környülállás (tájnyelvi), ábra (szleng)
  • viszony, rang, státusz, pozíció, kondíció (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

egybekel

ige
  • házasságot köt, összeházasodik, összekel (tájnyelvi), örök frigyre lép, házasságra lép, megesküszik
  • megnősül, feleségül vesz, nőül vesz, elvesz
  • hozzámegy, feleségül megy, férjhez megy (valakihez)

cethal

főnév
  • cet, bálna
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a helyzet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hasmenés

főnév
  • hasmars (bizalmas), bélhurut, durchmars (bizalmas), némethas (régies), síkbél (régies), lágyhas (régies), fosás (durva), szapora (tájnyelvi), cifra (tájnyelvi), cifrafosás (durva), diaré (szaknyelvi)

gigantikus

melléknév
  • hatalmas, óriási, nagyszabású, grandiózus (választékos), kolosszális (bizalmas), emberfeletti, monumentális, mamut-, roppant, mérhetetlen, eget verő, irdatlan, horribilis

füzér

főnév
  • koszorú, fonás, fonat, lánc, sor, girland, fentő (tájnyelvi)
  • nendszu (idegen), olvasó, rózsafüzér

feltérképez, föltérk

ige
  • felmér, felbecsül

háziasít

ige
  • domesztikál, megszelídít, befog, betör

húshagyókedd

főnév
  • farsangutolja (tájnyelvi), húshagyat (tájnyelvi)

rabszolgaság

főnév
  • rabszolgasors, szolgaság, szolgasors
  • rabszolgarendszer, rabszolgatartás
  • elnyomás, leigázottság, elnyomatás, rabság, rabiga (választékos), kiszolgáltatottság, iga

evégett

határozószó
  • evégből, ezért, evégre
  • emiatt, ez okból

érvény

főnév
  • érvényesség, hatály, foganat (tájnyelvi), validitás (régies)

ciklusos

főnév
  • (vegyület) (szaknyelvi): gyűrűs, zárt láncú

fásult

melléknév
  • érzéketlen, elfásult, közönyös, közömbös, érdektelen, kérges, kiégett, tompult, tompa, egykedvű, enervált, blazírt, kedvetlen, kedélytelen, apatikus, életunt, unott, kiélt, megcsömörlött, csüggedt, letargikus, szenvtelen, flegmatikus, részvétlen, kábult, tespedt

idióma

főnév
  • kifejezés, szókapcsolat, állandósult szószerkezet
  • (régies): nyelv
  • beszédmód, beszédmodor, beszédstílus
  • nyelvjárás, tájnyelv, tájszólás, dialektus (szaknyelvi), csoportnyelv, rétegnyelv

ízlel

ige
  • megízlel, kóstol, kóstolgat, megkóstol, gusztál (tájnyelvi), ízelít (tájnyelvi), smakkol (bizalmas)
  • belekóstol, megismer
  • (tájnyelvi): próbál, megkísérel, tapasztal

korszak

főnév
  • kor, időszak, éra, periódus, szakasz, epocha (régies)

kialakul

ige
  • formálódik, keletkezik, létrejön, kibontakozik, kibomlik, érlelődik, megérik, beérik, kiforr, kiformálódik, összeáll, kifejlődik, kifejlik, kirajzolódik, kikerekedik, kikristályosodik, kijegecesedik (választékos), testet ölt, alakot ölt, formát ölt
  • elrendeződik, rendbe jön

hentesáru

főnév
  • húsáru, húsféle, hús

harmadszor

határozószó
  • harmadszorra, harmadízben (választékos), harmadjára
  • harmadsorban, pro tertio (idegen), harmadikként

honos I.

melléknév
  • származó, lakó, helybeli, eredeti, valódi, tősgyökeres
  • (régies): szokásos, divatos, divatozó, elterjedt, meggyökerezett

kétségbeesett

melléknév
  • elkeseredett, reményvesztett, reményhagyott, reménytelen
  • csüggedt, megkínzott, fájdalmas, aggodalmas, nyomorult, szerencsétlen, vigasztalan, szánandó, balsorsú, csüggeteg, kedveszegett, porig sújtott, desperált (idegen), pesszimista, deprimált
  • elszánt, eltökélt, hajthatatlan, merész, fanatikus, vakmerő

higany

főnév
  • mercurium (szaknyelvi), hydrargyrum (idegen), kéneső
  • (szleng): áruló, besúgó

gordonkázik

főnév
  • csellózik

hozzávág

ige
  • hozzácsap, odacsap, nekiüt, nekivág, nekidob, nekilök

kézmozdulat

főnév
  • gesztus, kézlegyintés, taglejtés