felfogad, fölfogad szinonimái

ige
  • alkalmaz, felbérel, megfogad, fölvesz, szolgálatba fogad, szegődtet (tájnyelvi), szerződtet, beszegődtet, foglalkoztat, helybesít (tájnyelvi), angazsál (régies)(bizalmas)
  • (tájnyelvi): megfogad, megígér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felöltözik, fölöltöz

ige
  • felöltözködik, magára kap (valamit), felecselkedik (tájnyelvi), felhúzódik (tájnyelvi), felkészül (tájnyelvi), felszedőzik (tájnyelvi)
  • kiöltözik
  • beöltözik
  • felruházkodik, kiruházkodik, felgúnyásodik (tájnyelvi)

visszahoz

ige
  • visszaszerez, meghoz, hazaszállít
  • visszatérít
  • megment, kigyógyít
  • felújít, megújít
  • felidéz, visszaidéz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfogad, fölfogad szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fatörzs

főnév
  • törzs, törzsök (régies), suháng (tájnyelvi), geszt (régies), sudár (szaknyelvi)
  • tönk, fatönk, fatuskó, tuskó, farönk, rönk, tőke, csutok (tájnyelvi), csutkó (tájnyelvi), fatönköly (tájnyelvi), rönköly (tájnyelvi)

elsajátít

ige
  • megtanul, kitanul, eltanul, betanul, (ismeretet) megszerez, birtokába vesz, befogad, sajátjává tesz, megért, bevág (bizalmas), benyel (szleng), beemel (szleng)
  • elvesz, ellop, elcsen, eltulajdonít, magáévá tesz (tréfás)

előadó

főnév
  • előterjesztő, ügyintéző, referens (szaknyelvi), szóvivő, felolvasó, szónok
  • oktató
  • előadóterem

egyetemi

melléknév
  • főiskolai, akadémiai (régies)
  • tudományos

felbolydul, fölbolyd

ige
  • izgalomba jön, megriad, felébred, felriad

fertőtlenít

ige
  • csírátlanít, csíramentesít, sterilizál, sterilez, dezinficiál (idegen), dezinfekcionál (idegen), klóroz, főz (ruhát), csáváz (vetőmagot) (szaknyelvi)

nadrágszíj

főnév
  • szíj, derékszíj, öv

csobog

ige
  • csörgedezik, csörög, folydogál, folyik, csacsog, cseveg (választékos), fecseg (választékos), mormol, morajlik, csobikol (tájnyelvi)

cséplés

főnév
  • gépelés (tájnyelvi)

alcím

főnév
  • kiegészítés, kiegészítő cím
  • fejezetcím

dáridózik

ige
  • mulat, mulatozik, dáridót csap, vigad, kirúg a hámból, dőzsöl, kicsapong, dombéroz (régies), tivornyázik, dorbézol, korhelykedik, dajdajozik (szleng), elhajol (szleng), hepajozik (szleng) Sz: éjszaka virrad neki (tájnyelvi); kilép a hámból (tájnyelvi); kirúgja a ház oldalát (tájnyelvi); kirúg az istrángból (tájnyelvi)

fix

melléknév
  • rögzített, megszabott, rendszeres, változatlan, állandó, előírt
  • szilárd, mozdíthatatlan, stabil, konstans (szaknyelvi)
  • (szleng): biztos, bizonyos, tuti (bizalmas), hótziher (bizalmas), százszázalékos

füvész

főnév
  • (régies): botanikus, növényész (régies)
  • füves, gyógyfüves ember, kuruzsló, javasasszony

ígér

ige
  • kilátásba helyez, szavát adja, garantál
  • megfogad
  • árverez, licitál (szaknyelvi), ajánl, ajánlatot tesz, kínál
  • kecsegtet, biztat (valamivel), sejtet (valamivel), valószínűsít

harcos I.

melléknév
  • harcias, harckedvelő, katonás, támadó, marcona, agresszív
  • kötekedő, civakodó, házsártos
  • kitartó, szívós, kemény, küzdő

felfortyan, fölforty

ige
  • feldühödik, felmérgesedik, felháborodik, kifakad, felhördül, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felindul, haragra gyúl, kirobban, felpaprikázódik, begerjed (szleng), bepöccen (szleng), bepörög (szleng), begurul (szleng), elveszti a türelmét, dühbe gurul, fölindul, indulatba jön, zabos lesz (szleng), felforr az agyvize (szleng), elborul az agya (szleng), kimegy a fázis (szleng), duzmad (tájnyelvi), buszámodik (tájnyelvi), feltorpan (tájnyelvi), felruccanik (tájnyelvi), nekimérgesedik (régies)

fáradalom

főnév
  • fáradság, fáradozás, vesződség, erőfeszítés, igénybevétel, strapa (bizalmas), viszontagság

feltartóztathatatlan

melléknév
  • elkerülhetetlen, szükségszerű, sorsszerű, elháríthatatlan, visszatarthatatlan, fékezhetetlen, elsöprő, megakadályozhatatlan, visszafordíthatatlan, ellenállhatatlan

hangképzés

főnév
  • artikuláció (szaknyelvi), kiejtés, tagolás

felkerekedik, fölker

ige
  • elindul, útnak indul, útnak ered, útra kel, felszedi a tábort, szedi a sátorfáját, felcihelődik, felfordul (tájnyelvi), felkavarodik (tájnyelvi), fellázul (tájnyelvi), felruccan (régies), elutazik, elmegy, eltávozik, elsétál, kereket old

elszórtan

határozószó
  • szanaszét, szerte, szerteszéjjel, itt-ott, imitt-amott, néhol, tíl-túl (tájnyelvi), hellyel-közzel, szórványosan, sporadice (idegen), elvétve, néha, néha-néha, nagy néha, ritkán

fene II.

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen

harang

főnév
  • kolomp
  • csengő
  • harangszó
  • lélekharang
  • vészharang
  • mélyharang, tubafon (szaknyelvi)
  • bura, borítóharang