feldobál, földobál szinonimái

ige
  • felhajigál, felszór (bizalmas), felhány, felgór (tájnyelvi), felgórál (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mukkan

ige
  • szól, nyikkan, pisszen (bizalmas), vakkant (pejoratív), kukkan (tájnyelvi), vakkan (tájnyelvi)

alsóbbrendűség

főnév
  • alárendeltség, függés, inferioritás
  • kezdetlegesség, primitívség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feldobál, földobál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fakultás

főnév
  • kar, tagozat
  • (régies): hivatás
  • rátermettség, képesség, tehetség, jogosultság

előszeretet

főnév
  • részrehajlás, elfogultság, elvakultság, kivételezés, különbségtétel, vonzalom, vonzódás, kedvelés, rokonszenv, fogékonyság, hajlandóság, jóindulat, lelkesedés
  • (előszeretettel): szívesen, örömmel, örömest

elmélkedik

ige
  • gondolkodik, elgondolkozik, gondolataiba mélyed, töri a fejét, elméjében forgat (valamit), töpreng, fontolgat, mérlegel, átgondol, tűnődik, megfontol, elmélyed, rágódik, tépelődik, vizsgálódik, tanulmányoz, studíroz (bizalmas)
  • filozofál, bölcselkedik, meditál, mereng, spekulál, tanakodik

égtáj

főnév
  • világtáj, égalj (régies), égsark (régies)

fejkendő

főnév
  • kendő, fejrevaló, fityula (szaknyelvi), fédel (tájnyelvi), fidel (tájnyelvi)

fennállás

főnév
  • létezés, megléte (valaminek), létel (régies), fennmaradás, érvényesség, hatályosság

muzsikál

ige
  • zenél, játszik (valamin), hangászik (tájnyelvi), zöngicsél (régies), brúgál (tájnyelvi), bazsevál (tájnyelvi), virginál (régies)
  • (tréfás): sír, sírdogál, pityereg

csillagjós

főnév
  • asztrológus

csattan

ige
  • cserdül, csattanít (tájnyelvi), csetten, pattan, durran, dörren, csörren, dördül, pukkan, rittyen (régies)
  • cuppan (csók)

alakváltozat

főnév
  • alakpár, dublett (szaknyelvi)
  • allomorf (szaknyelvi)

csupán

határozószó
  • csak, csakis, csupáncsak, kizárólag, kizárólagosan, mindössze, egyedül, maga, önmagában, pusztán, magában véve, tisztán, merőben, éppen, ingyen (régies), csupádokon (tájnyelvi), csupándad (tájnyelvi), egyedült (tájnyelvi), egyszerűen, éppenséggel

fiadzik

ige
  • fial, kölykezik, ellik
  • szaporodik, kamatozik, gyarapodik

fuvaros

főnév
  • fuvarozó, furmányos (régies), szállítmányozó, szállító, transzportőr (bizalmas)
  • szekeres, kocsis, teherkocsis, targoncás

idézés

főnév
  • berendelés, felszólítás, elővezettetés
  • értesítés
  • citálás, hivatkozás

hangszín

főnév
  • tónus, árnyalat, hangárnyalat, hanghordozás, hangzás, orgánum (választékos), hangorgánum (választékos), tonalitás (szaknyelvi), intonáció
  • hangnem, beszédmód, modor

felebarát

főnév
  • embertárs, atyafi (tájnyelvi), feletárs (régies), rokonfél (régies)

fagylalt

főnév
  • fagyi (bizalmas), jégkrém, parfé

felrobban, fölrobban

ige
  • szétrobban, szétpattan, levegőbe röpül, kirobban, szétpukkad, detonál, explodál
  • elpusztul, megsemmisül
  • kirobban, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti türelmét, elveszti az önuralmát, kitör, felfortyan, heveskedik, begurul (szleng), bepöccen (szleng), begőzöl (szleng), felforr az agyvize (szleng), eldurran az agya (szleng), felmegy a pumpája (szleng), ellő (tájnyelvi)

hallgatóság

főnév
  • közönség, vendégkoszorú, publikum, nyilvánosság, jelenlevők
  • diákság, diáksereg

felhajtás, fölhajtás

főnév
  • lárma, hűhó, cécó (bizalmas), feltűnés, zaj, fontoskodás, buzgólkodás, izgalom, sürgés-forgás, sürgölődés, nyüzsgés, felbolydulás, nyugtalanság, zűrzavar, kavarodás, kapkodás, cirkusz, hecc, hajcihő, kravál (bizalmas)

elsiet

ige
  • tovasiet, elfut, elinal, elkotródik, elbokázik (tájnyelvi), ellóstat (tájnyelvi), elszapornicáz (tájnyelvi), elseder (tájnyelvi), meglép (bizalmas), eltép (szleng), elsöpör (szleng), elpucol (szleng), letélakol (szleng), eltűz (szleng) Sz: elhúzza a csíkot; menti az irháját
  • (valamit): elhamarkodik, elront, elkapkod, elhirtelenkedik, összecsap, összeüt, összevág, elhandrál (tájnyelvi), elhodredáz (tájnyelvi) Sz: meg se fogta, már nyúzza; még nyulat sem lőtt, s már eszi; füstre harangoz(valamin)

feltétlen, föltétlen I.

melléknév
  • teljes, abszolút, tökéletes, rendíthetetlen, feltétel nélküli, fenntartás nélküli, minden kétséget kizáró, korlátlan, korlátozatlan, ellentmondást nem tűrő, elkerülhetetlen, elengedhetetlen, múlhatatlan (régies)

hanghordozás

főnév
  • akcentus, ejtésmód, hangsúly, hangszín, hangnem, tónus, hanglejtés, intonáció (szaknyelvi), hangvétel
  • beszédmód, beszédmodor, kiejtésmód