felbátorít, fölbátor szinonimái

ige
  • buzdít, serkent, lelkesít, biztat, ösztönöz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

verzió

főnév
  • (szaknyelvi): szövegváltozat, hírváltozat
  • lehetőség, változat, módosulat, variáns, variáció

úgyis II.

határozószó
  • amúgy is, egyébként is, különben is
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbátorít, fölbátor szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

faggatózik

ige
  • kérdezősködik, tudakozódik, érdeklődik, informálódik, felvilágosítást kér, puhatolózik, firtat, faggatolózik (tájnyelvi)

elölnézet

főnév
  • homloknézet, homlokzat, homloklap (szaknyelvi), homlokkép

ellenszavazat

főnév
  • ellenvoks

édesít

ige
  • cukroz, mézez
  • (választékos): enyhít, jobbít, könnyít

fegyelem

főnév
  • fegyelmezettség, diszciplína (idegen), önfegyelem, önuralom, szigorúság, szigor, mérséklet, rend, keménység, drill (idegen), móres (régies), virga (régies), zabla (választékos), gyeplő (választékos), korda (választékos), fenyíték (régies), fegyelet (tájnyelvi)

felvarr, fölvarr

ige
  • rávarr, ráölt, ráerősít
  • felszeg, felaljaz, felhajt

munkálkodás

főnév
  • tevékenykedés, ténykedés, működés, aktivitás, negotium (idegen), serénykedés, szorgoskodás, sürgés-forgás, dolgolódás (régies), fáradozás
  • igyekezet, vesződés

csermelyciprus

főnév
  • átán, atkafű, hangafa, jászfenyő, némettamariska, tamarik, tamariska

csapat

főnév
  • csoport, banda, gárda, brigád, társaság, kompánia, team (idegen), sokaság, kollektíva, trupp (régies), mancsaft (szleng), csürhe, horda (pejoratív)
  • együttes, zenekar
  • (katonai): alakulat, egység, osztag, sereg, hadisereg (régies), ármádia (régies), róta (régies)
  • falka, nyáj, csorda, konda, gulya, csürhe, ménes

akta

főnév
  • ügyirat, irat, ügydarab, okmány, okirat, följegyzés

csördül

ige
  • csörren, zörren, zördül

férjezett

melléknév
  • férjes, családos (tájnyelvi)

funkció

főnév
  • működés, tevékenység
  • feladat, tisztség, megbízatás, állás, beosztás, poszt
  • hivatás, rendeltetés, szerep, hatáskör, feladatkör
  • (szaknyelvi): függvény
  • (szaknyelvi): vegyérték

idealista

melléknév
  • ábrándozó, ábrándokban élő, gyakorlatiatlan, fellegjáró, romantikus, naiv, álmodozó

hamisítvány

főnév
  • utánzat, talmi, koholmány

felbiztat, fölbiztat

ige
  • felbátorít, fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, rávesz (valakit, valamire), rábeszél, rábír
  • felbujt, feltüzel, felheccel, felkontat (tájnyelvi) Sz: felkeni a hasát; lovat ad (vki alá); szárnyakat ad (valakinek)

ezer

számnév
  • sok, rengeteg, töméntelen, számtalan

félős

melléknév
  • félénk, ijedős, gyáva, aggódó, rettegő, bátortalan, riadt, félszeg, szégyenlős, visszariadó, pipogya, bizonytalan, óvatos, szorongó, tartózkodó, félékeny (tájnyelvi), félelmes (régies), majrés (szleng), beszari (durva)

halál

főnév
  • elmúlás, elpusztulás, megsemmisülés, életvesztés, elhunyás, meghalás, elhalálozás, exitus (szaknyelvi), enyészet, kimúlás, elhunyta (valakinek), haláleset, vég, távozás az élők sorából, az árnyékvilág elhagyása, elutazás, a végső búcsú (szleng)
  • kivégzés, halálbüntetés, likvidálás
  • fejvesztés, fővesztés, lefejezés, nyakazás
  • akasztás, bitó, kötél
  • katasztrófa, végveszély
  • kaszás (választékos), a halál angyala, az ötödik lovas (választékos), a küszöb őre (választékos), alvilágisten (választékos)

felfal, fölfal

ige
  • megeszik, bekebelez, elnyel, bekap, elemészt, elpusztít, felzabál, belakmározik, magába töm, bekajál (szleng), eltüntet, bepofáz (szleng), burkol (szleng), bepallóz (tájnyelvi), bebegyel (tájnyelvi), bevedel (tájnyelvi), felhalámol (tájnyelvi), fellabétol (tájnyelvi)

elpazarol

ige
  • eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal

halotthamvasztás

főnév
  • elhamvasztás, halottégetés, elégetés