feléled, föléled szinonimái

ige
  • magához tér, újjáéled, életre kel, újjászületik, felocsúdik, felserken (régies), felél (régies), feltenyészedik (tájnyelvi) Sz: új életre támad; visszatér belé az élet
  • felélénkül, felelevenedik, megélénkül, megelevenedik
  • felfrissül, erőre kap, felüdül, kivirul, kedvre kap
  • fellobban, fellángol, (tűz) feltámad

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

egyértelmű

melléknév
  • világos, félreérthetetlen, kétségtelen, helyes, igazi, kifejezett, érthető, vitathatatlan, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, vitán felül álló, nyilvánvaló, kézenfekvő, szemmel látható, kézzelfogható, adekvát, egzakt, evidens, határozott, szabatos, nyílt, tiszta
  • trágár, obszcén, drasztikus, vaskos, nyomdafestéket nem tűrő
  • egyjelentésű

nyakigláb

melléknév
  • nyurga, magas, hórihorgas, hosszúlábú, égimeszelő, colos (bizalmas), langaléta, coli (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feléled, föléled szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fametszet

főnév
  • fametszés, xilográfia (idegen), fanyomat

előzetes I.

melléknév
  • előző, megelőző, előlegezett, prelimináris (régies), előbbi, korábbi, előbbeni, eddigi, fent említett, előidejű, kiinduló, kezdeti, régi, hajdani, korai, a priori (idegen)

elmúlás

főnév
  • megszűnés, véget érés, befejeződés, pusztulás, megsemmisülés, semmivé válás
  • halál, vég, enyészet (választékos)

egyből

határozószó
  • rögtön, elsőre, helyből (bizalmas), hirtelen, váratlanul, nyomban, tüstént, legott (régies), azonnal, egyszerre, kapásból, rögtönözve, egy lélegzetre, egy szuszra, kapsiból (szleng), csípőből (szleng), stante pede (idegen), per mops (idegen), élből (szleng)

fekete I.

melléknév
  • koromfekete, koromsötét, kormos, éjfekete, mélyfekete, hollófekete, hollószínű, ébenfekete, ébenszínű, szénfekete, szurokfekete, éjsötét, sötét, sötétfekete, bogárszínű, bogárfekete (tájnyelvi), hirtelenbarna (tájnyelvi), hollószőke (tájnyelvi, tréfás) Sz: akár a bogár
  • szennyes, piszkos, mocskos, szurtos
  • sötét, bűnös, gonosz, aljas
  • titkos, tiltott, illegális
  • komor, zord, nyomasztó, sötét, gyászos, borús, baljóslatú
  • morbid (humor)

fenyegető

melléknév
  • vészjósló, vészterhes, félelmetes, félelmes (régies), ijesztő, elborzasztó, vérfagylaló (régies)
  • vészes, baljós, baljóslatú, imminens (szaknyelvi), nyugtalanító, rosszat sejtető

műkincs

főnév
  • kincs, régiség

csinos

melléknév
  • csini (bizalmas), tetszetős, szemrevaló, bájos, takaros, helyes, helyre (tájnyelvi), mutatós, vonzó, formás, fess, snájdig (bizalmas), nett (bizalmas), sikkes (bizalmas), tipp-topp (bizalmas), guszta (bizalmas), hercig (bizalmas), módos (tájnyelvi), pötyke (tájnyelvi), jó külsejű, jóképű (férfi), jóvágású (férfi), dögös (szleng), macás (szleng), tutajos (szleng), elegáns, szép Sz: mintha skatulyából húzták volna ki
  • (összeg): nagy, jókora, meglehetős (tájnyelvi), tetemes, szép, tekintélyes, számottevő, komoly

csehszlovák

főnév, melléknév
  • cseh, cseszkó (bizalmas), cselák (szleng)

alapfokú

melléknév
  • bevezető, előkészítő, alapozó, elemi, kezdetleges, kezdő

csücsök

főnév
  • vég, végződés, csúcs, csúp (tájnyelvi), csűcs (tájnyelvi)
  • sarok, szöglet, zug, zugoly (tájnyelvi)

figyelmetlen

melléknév
  • vigyázatlan, elővigyázatlan, gondatlan, szétszórt, szórakozott, nemtörődöm, hanyag, elszóródott eszű (régies), sükebóka (tájnyelvi)
  • tapintatlan, udvariatlan, indiszkrét, figyeletlen (régies)

függővasút

főnév
  • drótkötélpálya, függőpálya, sodronykötélpálya, drótkötélvasút, lebegővasút, lebegő, libegő (tájnyelvi), lanovka (idegen), sikló

időrend

főnév
  • kronológia, sorrend

hány1

ige
  • dobál, szór, lapátol, dob, vet, hajít, hajigál
  • kiad (ételt, italt gyomrából), kipakol (szleng), okád (durva), bukik (csecsemő), (kisgyerek) bökékel (tájnyelvi), kiszámolja magát (tréfás), hánydokol (tájnyelvi), ipertelődik (tájnyelvi), spukkol (szleng), kidobja a taccsot (szleng), csandázik (szleng), rókázik Sz: eldobja a rókabőrt (szleng); eldobja a nyulat (szleng); hosszút köp; nyúzza a rókát (szleng); ötezer-ötszázötvenötöt mond (szleng); otthagyja a malacát; rókabőrt tereget; rókát nyúz; rókát fog; telefonál a nagy fehér kagylóba; viszontlátja a vacsoráját
  • hánytorgat, vádol, beolvas (valakinek), odamondogat, ráolvas
  • szemrehányást tesz, szemére hány
  • lövell, kivet, kibocsát
  • (tájnyelvi): kölykezik, kölykedzik, fiadzik, ellik
  • (bukfencet) vet

felelőtlen

melléknév
  • lelkiismeretlen, gátlástalan, gondatlan, állhatatlan, könnyelmű, léha, megbízhatatlan, hanyag, nemtörődöm
  • komolytalan, üresfejű, szeleburdi, féleszű (tájnyelvi), hebehurgya

fájlal

ige
  • fájdít, fájdalmat érez, fájít (tájnyelvi), sajnít (tájnyelvi), sérlel (tájnyelvi)
  • panaszkodik
  • sajnál, szomorkodik, búsul, bán, bánkódik, kesereg, sirat, gyászol, sajnálkozik (valamin)
  • rosszulesik (valakinek valami), megbántódik, neheztel, sérelmez

felsőéves, fölsőéves

főnév
  • felsős

hálóterem

főnév
  • hálószoba, ágyasház (régies), alvószoba, hálóház (régies), háló, dormitórium (idegen)

felhord, fölhord

ige
  • felvisz, felcipel, felszállít
  • (festéket): felken, ráfest

elsőség

főnév
  • felsőbbség, elsőbbség, prioritás (idegen), szupremácia (szaknyelvi)
  • vezetés, győzelem

felül, fölül2

határozószó
  • fenn, fent, magasban, tetején

hangulat

főnév
  • kedv, kedély, kedélyállapot, lelkiállapot, hangoltság, diszpozíció (szaknyelvi)
  • jókedv, vidámság, spicc (bizalmas), eufória, egzaltáció (régies), felfokozottság
  • légkör, közvélemény, közhangulat