felküzd, fölküzd szinonimái

ige
  • felküzdi magát, felverekszi magát, felvergődik, feljut, felkerül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

idehaza

határozószó
  • itthon(bizalmas)

gém1

főnév
  • kócsag
  • emelőrúd, darukar, gátfa, gátgerenda
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felküzd, fölküzd szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

féklámpa

főnév
  • stoplámpa

eltéveszt

ige
  • elnéz, elhibáz, melléfog, elvét, összecserél, elbakaláz (tájnyelvi)

elővigyázatlan

melléknév
  • meggondolatlan, figyelmetlen, könnyelmű, nemtörődöm, óvatlan, hebehurgya, szeleburdi, hűbelebalázs (bizalmas), gondatlan, megfontolatlan, elhamarkodott, szeles, kelekótya, szeleverdi (tájnyelvi)

éjszaka II.

határozószó
  • éjjel, éjnek idején, éjnek évadján (régies), éjszakának idején, éjen (tájnyelvi), éjes-éjjel (tájnyelvi), éj évadján (tájnyelvi), éjjel évadán (tájnyelvi)

felfújt, fölfújt II.

főnév
  • koch, szuflé, kók (régies)

fizetőpincér

főnév
  • főpincér, főúr (bizalmas), fizető (bizalmas)

napszúrás

főnév
  • hőguta, agydüh (régies)

csuhé

főnév
  • (tájnyelvi): csuha (tájnyelvi), suska (tájnyelvi), kukoricahaj (tájnyelvi)

csípő

főnév
  • csípőízület, deréktáj, csípely (tájnyelvi)
  • csípőcsont
  • (régies): tompor

állatkör

főnév
  • állatöv, zodiákus, égkör (régies), barkör (régies)

dezertőr

főnév
  • áruló, szökevény, renegát, dezentor (régies)

fokozatosan

határozószó
  • lassan, fokonként, lépésenként, fokról fokra, lépésről lépésre

gennyes

melléknév
  • gennyező, gennyedő, gennyedt, váladékos, váladékozó, meggyűlt, gyulladásos, kelevényes, fertőzött, purulens (idegen), szeptikus (szaknyelvi), fekélyes, túros (tájnyelvi), eves (tájnyelvi), enyekes (tájnyelvi), gyülevész (tájnyelvi)
  • (szleng): visszataszító, utálatos, undorító, genyus (durva), lepra (durva), tetű
  • rossz, silány, ócska, vacak, tropa (szleng)

indít

ige
  • küld, meneszt, futtat, expediál (szaknyelvi), kilő, katapultál (szaknyelvi), gyüvesztet (lovat) (tájnyelvi)
  • üzembe helyez, begyújt (motort), működésbe hoz, aktivál (idegen)
  • forgalomba állít
  • kezd, kezdeményez, szervez
  • megjelentet, kiad, publikál, útjára bocsát
  • indul
  • ösztönöz, vezet, késztet, rábír, rávesz, buzdít, bátorít, lelkesít, biztat, unszol, űz

hátlap

főnév
  • hátoldal, túloldal, hátfelület, visszája, fonákja

fellélegzik, fölléle

ige
  • felsóhajt, megkönnyebbül
  • levegőhöz jut

fejfedő

főnév
  • fejrevaló, sapka, sipka (tájnyelvi), süveg, birétum, kalap, kalpag (tájnyelvi), cilinder, csákó, föveg (régies), tökfödő (tréfás)
  • fejkendő, főkötő, párta (régies), pintli (tájnyelvi), csepesz (tájnyelvi), fityula (tájnyelvi)

fényes

melléknév
  • tükörfényes, fénylő, világító, ragyogó, csillogó, csillámló, szikrázó, sziporkázó, tündöklő, vakító, égő (tekintet), parázs (választékos), fényteli (régies), fényteljes (régies), sugárzó, luminózus (régies) Sz: fényes, mint a nap
  • kifényesedett, tükrös (tájnyelvi), fényezett
  • kivilágított, fényben úszó, fényárban úszó, fényben fürdő
  • pompás, díszes, pazar, fényűző, luxuriózus (régies), káprázatos, kápráztató
  • kiváló, kitűnő, jeles, briliáns, remek, felséges, láttatos (régies)

háromszögű

melléknév
  • háromszögletű, háromszögletes, trigonális (idegen), trianguláris (idegen)

félrelép

ige
  • botlik, rosszul lép, mellélép, csetlik-botlik
  • (bizalmas): megcsal, hűtlenkedik, ballépést követ el, hibázik, megtéved, felszarvaz, félrenéz, félredug (durva), félrekefél (szleng), feketézik (tájnyelvi), kalandozik

elvetemült

melléknév
  • elvetemedett, gyalázatos, aljas, alávaló, bitang, Istentől elrugaszkodott, istentelen, elfajzott, immorális, romlott, rosszindulatú, gaz, gonosz, rosszlelkű, sötét (alak), köpedelmes, nemtelen (régies), becstelen, jellemtelen, galád

fiáker

főnév
  • bérkocsi, konflis

határozószó

főnév
  • adverbium (idegen)