elborít szinonimái

ige
  • beborít, belep, ellep, befed, eláraszt, elönt
  • elfed, betakar, eltakar
  • (érzés): eltölt, betölt, eláraszt, hatalmába kerít, elhatalmasodik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

őriz

ige
  • őrködik (valami felett), strázsál, felügyel, vigyáz, véd, védelmez, óv, oltalmaz, szemmel tart, fedez, figyel, ügyel, gondot visel (valakire), biztosít Sz: dajkálja, mint a tiszta búzát a ponyván
  • megtart, elevenen tart, fenntart
  • tart, magában tart
  • legeltet, terelget, pásztorol

iszonyú

melléknév
  • iszonyatos, iszonytató (régies), szörnyű, borzalmas, borzasztó, dermesztő, hajmeresztő, vérfagylaló, vérfagyasztó, irtózatos, irtóztató, rettenetes, rémes, félelmetes, ádáz, kegyetlen
  • ocsmány, förtelmes, undorító, undok, utálatos, visszataszító
  • rendkívüli, szokatlan, hatalmas
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elborít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egybevet

ige
  • összehasonlít, összevet, szembeállít, összemér, összeolvas, egyeztet, összeegyeztet, összeilleszt, kollacionál (régies), komparál (idegen)

csepű

főnév
  • kóc, kenderkóc, lenkóc

csahol

ige
  • ugat, szűköl, vonít, kaffog, kaffant, vakkant, acsarog (tájnyelvi), acsarkodik, bankol (tájnyelvi), csaffog (tájnyelvi), csahít (tájnyelvi), csahog (tájnyelvi), csihog (tájnyelvi), csahorász (tájnyelvi), herreg (tájnyelvi), kerreg (tájnyelvi), vonítoz (tájnyelvi)
  • kiabál, lármázik, acsarkodik, acsarog (tájnyelvi), pofázik (durva)

bisztró

főnév
  • falatozó, gyorsbüfé, büfé

éhség

főnév
  • éhesség, éh (régies), éhínség, koplalás, böjtölés, farkaséhség, ehetnék, éhkopp, ínség, étlenség (régies), éhhas (tájnyelvi), flamó (szleng)
  • (választékos): vágy, vágyakozás, sóvárgás

elmúlik

ige
  • megszűnik, véget ér
  • eltelik, elrepül, elszalad, elszáll, betelik, lepereg, tovaszáll (választékos), elsuhan
  • (baj, csapás): eltávozik

magabiztosság

főnév
  • önbizalom, öntudatosság, hidegvér, magabízás (választékos)

bár II.

határozószó
  • bárcsak, vajha (régies), bárha (választékos)
  • (tájnyelvi): legalább

azáltal

határozószó
  • azzal

behódol

ige
  • meghódol (valakinek), beadja a derekát, aláveti magát (valakinek), megadja magát, leteszi a fegyvert, meghátrál, visszavonul, kapitulál (szaknyelvi), kiszolgáltatja magát, meghajol, megalázkodik, meghunyászkodik, fejet hajt, lefekszik (valakinek) (szleng)(valakinek)(valakivel)

előmenetel

főnév
  • előbbre jutás, előrehaladás, avanzsálás, előretörés, feljebbjutás, felemelkedés, előléptetés, emelkedés, boldogulás, fejlődés, növekedés, érvényesülés, gyarapodás, eredményesség, siker, karrier

epilepszia

főnév
  • nyavalyatörés, nehézkór (régies), nyavalyakórság, eskór (régies), nehéznyavalya (tájnyelvi), nehézség (tájnyelvi)

gépezet

főnév
  • géprendszer, gép, szerkezet, berendezés, készülék, masina, masinéria (régies), konstrukció, mechanizmus
  • szervezet, apparátus, személyzet

félreállít

ige
  • félretesz, sarokba tesz, szögre akaszt
  • levált, mellőz, kitesz, meneszt, kirúg (bizalmas), kivág, kiszorít, kitúr, kisemmiz, talonba rak (bizalmas), skartba tesz (bizalmas), hidegre tesz (bizalmas)

elburjánzik

ige
  • elvadul, elburjad (tájnyelvi), felburjánzik, elszaporodik
  • elterjed, elharapódzik, elhatalmasodik

egészen

határozószó
  • teljesen, teljességgel, tökéletesen, merőben, hiánytalanul, totál (bizalmas), egész (bizalmas), egészlen (régies), testestől-lelkestől, tisztán, ízig-vérig, totaliter (idegen), száz százalékban, száz százalékig, merőül (tájnyelvi)
  • végig
  • meglehetősen, tűrhetően, eléggé

eljut

ige
  • elér (valakibe), elérkezik, odaérkezik, odaér, elkerül, elvetődik (valakibe), kilyukad (valakibe)
  • (hang): odatalál (régies), célba ér
  • elhallatszik, elhallik, elhat

fellázít, föllázít

ige
  • felizgat, felbujt, feltüzel, uszít, felkavar, felheccel, lázadásra buzdít, zendülésre bír, fellázaszt (régies), felháborít (régies), felindít, ingerel (régies), felbizgat (régies), revoltál (régies)

elereszt

ige
  • elbocsát, elenged, útjára enged, szabadon enged, szárnyára bocsát, szélnek ereszt
  • (szleng): szellent, durrant, ereget, fingik (durva), púzik (bizalmas), pukizik (bizalmas), rottyant, elszólja magát (tréfás)

csillapodik

ige
  • csillapul, csillapszik, csökken, mérséklődik, enyhül, tompul, lanyhul, alábbhagy, gyengül, gyaludik (tájnyelvi), szűnik, múlik, halkul
  • csendesedik, csitul, engesztelődik, juházik (tájnyelvi), csihad (tájnyelvi), csiggad (tájnyelvi)(szleng)

ellenkező

melléknév
  • ellentmondó, szembeszálló, szembenálló, szembehelyezkedő, vitázó, berzenkedő (tájnyelvi), akaratos, dacos, nyakas, vonakodó, elutasító, renitens (választékos), antagonisztikus
  • antonimikus (szaknyelvi)
  • fordított, inverz (szaknyelvi), reciprok (szaknyelvi), ellentétes, ellentett, különböző, kontrárius (idegen)
  • szemközti, túlsó, átellenes

felparcelláz, fölpar

ige
  • feldarabol, feloszt, szétoszt, széttördel, kimér, részekre oszt, tagosít, tábláz