egyszerűen szinonimái

határozószó
  • feltűnés nélkül, minden további nélkül, kertelés nélkül, keresetlenül, mesterkéletlenül, természetesen, szimpliciter (idegen), minden teketória nélkül, egyszerűleg (régies)
  • tisztán, merőben, teljesen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

káromol

ige
  • gyaláz, szidalmaz, átkoz, fenéz (régies)
  • (régies): káromkodik, átkozódik

létesítmény

főnév
  • intézmény, építmény, épület, objektum
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyszerűen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

duhaj

melléknév
  • féktelen, féktelenkedő, mulatozó, garázda, izgága, kötekedő, bakafántos (régies), rakoncátlan, fékeveszett, zabolátlan, hangoskodó, handabandázó, nagyszájú, nagyhangú, szilaj, krakéler (régies)
  • korhely, lump (bizalmas), kicsapongó, tivornyázó

csalogány

főnév
  • fülemüle, filoméla (régies), csattogány (régies), dalimadár (régies), bülbül (idegen)

cicoma

főnév
  • dísz, díszítés, cifraság, cafrang, ékítés, ékesség, díszítmény, ruhadísz, mütyürke, sallang, csecsebecse, cikornya, feldíszítés, pucc (bizalmas), cifrálkodás, csicsa (szleng)

betold

ige
  • beiktat, beszúr, beilleszt, közbeiktat, közbevet, közbetold

egyenes II.

főnév
  • (szaknyelvi): vonal, szakasz

elkerül

ige
  • kitér, kikerül, bújik, bujkál, elmellőz (régies)
  • kivéd, megelőz, elhárít, kibújik (valami alól), megúszik (bizalmas)
  • megakadályoz, meggátol
  • eljut, elmegy, elérkezik, elvetődik
  • elsodródik, elszármazik

lista

főnév
  • névsor, névjegyzék, címjegyzék, lajstrom, regiszter
  • jegyzék, felsorolás, nyilvántartás, kimutatás, katalógus, leltár, inventár (idegen)

azonnal

határozószó
  • hamarosan, mindjárt, gyorsan, nyomban, haladéktalanul, sietve, máris, express, tüstént, sürgősen, sürgősséggel, rögvest, egyszeriben, rögtön, jókor, késlekedés nélkül, menten, azonmód, azon melegében, legott (régies), prompt (bizalmas), stante pede (idegen), íziben (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), ahajt (tájnyelvi), mindjáron (tájnyelvi)

átküld

ige
  • átvitet, átjuttat, továbbít
  • átszalajt, átparancsol, átutasít, átirányít, átdelegál (szaknyelvi)

bátorság

főnév
  • merészség, mersz, lélekjelenlét, kurázsi (bizalmas), virtus, hősiesség, vagányság (bizalmas), rettenthetetlenség, elszántság, vakmerőség, vitézség

elmegy

ige
  • (valamerre): eltávozik, távozik, odébbáll, elvonul, továbbáll, elvitorlázik, elutazik, elsétál, elmarsol (régies), elkotródik, elsomfordál, elsompolyog, elillan, elpályázik (szleng), eldzsal (szleng), kiteszi a lábát, elsiet, eltakarodik, kereket old, ellép, meglép (bizalmas), megpattan (szleng), lelécel (szleng), lekopik (szleng), elhúz (szleng), eltűz (szleng), dobbant (szleng), lelép (szleng), elszelel, elpárolog (szleng)
  • útra kel, útnak indul, útnak ered Sz: veszi a kalapját; hűlt helye támad; szedi a sátorfáját; a távozás hímes mezejére lép; elhúzza a csíkot; elhúzza a szennyest; angolosan távozik
  • odadugja a képét; odatolja a képét
  • (valaminek): beáll, elszegődik, elszerződik, bevonul, felcsap
  • (választékos): meghal, elhuny, elhalálozik, elköltözik, eltávozik az élők sorából
  • elmúlik, eltelik, elfogy, elszalad, tovatűnik, elhalad
  • (szleng): elélvez, kielégül
  • elfogadható, tűrhető, megjárja, jó, kielégítő, elcsúszik

elviselhető

melléknév
  • tűrhető, kibírható, tolerálható, meglehetős (tájnyelvi), elszenvedhető, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

fűtő

főnév
  • kalefaktor (régies), peckás (régies)
  • (tájnyelvi): tüzelő, tűzrevaló, tüzelőanyag

felingerel, fölinger

ige
  • felizgat, felkavar, felpiszkál, felpaprikáz, felhúz (szleng), cukkol, felvillal (tájnyelvi), felhegyeszt (tájnyelvi), felhergel, feldühít, dühbe hoz, kihoz a sodrából, felháborít, felbosszant, begyújt (tájnyelvi), feltüzel, felidegesít, felzaklat, fellázaszt (régies), felösztönöz (régies), fölzendít (régies), föleszel (régies)

együttélés

főnév
  • együttlétezés, koegzisztencia (idegen), szimbiózis (szaknyelvi)
  • vadházasság, életközösség, közös háztartás, összeállás (tájnyelvi), kohabitáció (idegen)

drámaíró

főnév
  • színpadi szerző, dramatikus, színműíró, színdarabíró

elfed

ige
  • eltakar, betakar, beborít, elrejt, elleplez, álcáz, beburkol, lefátyoloz, elhomályosít, elsötétít, beárnyékol, belep

felettes, fölöttes II.

főnév
  • főnök, vezető, igazgató, parancsnok, elöljáró, feljebbvaló, nagyfőnök (bizalmas), góré (bizalmas), principális (régies)

eláraszt

ige
  • elönt, besugároz, beragyog
  • elborít, ellep, elözönöl
  • megtölt, betölt, beillatoz
  • elhalmoz, ellep
  • (érzelem): hatalmába kerít, eluralkodik, úrrá lesz, eltölt, betölt

csecsemő

főnév
  • újszülött, kisbaba, baba, bébi (bizalmas), pólyás, pólyás baba, pólyabeli (tájnyelvi), csecsszopó, szopós (régies), bölcsős gyerek (tájnyelvi), kisded, pici, csöppség, kicsi, kicsike

elhibáz

ige
  • elront, eltéveszt, elvét, elbaltáz (szleng), elpuskáz (bizalmas), kihagy, eltol (bizalmas), elszúr (bizalmas), elbarmol (szleng), elcsesz (szleng), elbaszik (durva), elfuserál (bizalmas), elpaccol (bizalmas), elpackáz (bizalmas), melléfog, bakot lő, kudarcot vall, elügyetlenkedik, elhülyéskedik, elnéz
  • mellélő, mellétrafál Sz: elhibázza, mint a macska a fingást; balfogást csinál; rossz lóra tesz; eltalálja szarva közt a tőgyit; eltalálja, mint cigány a búzavetést

felhorkan, fölhorkan

ige
  • felhördül, felmordul, felcsattan, felfortyan, felhorkol (tájnyelvi), felhörtyenik (tájnyelvi), ráröffen (tájnyelvi)