eltompultság szinonimái

főnév
  • fásultság, közömbösség, érdektelenség, érzéketlenség, apátia, egykedvűség, életuntság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dívik

ige
  • divatozik, divatban van, szokásban van, járja, járatos, díszlik (tájnyelvi)

cégtábla

főnév
  • cégér, címtábla, címer, jelvény, sild (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltompultság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előke

főnév
  • állkendő, álladzó, nyálazó, szakállka (tájnyelvi), partedli, kötényke, hengerli (régies), hengedli (régies)
  • lábszőnyeg, ágyelőtét, lábtörlő

efféle

melléknév
  • ilyen, ily, ilyenféle, ilyenfajta, ilyesmi, hasonló, effajta

dög

főnév
  • hulla, holttest, tetem
  • (szitokszóként): állat, rohadék, szemét
  • (szleng): lány, nő
  • (tájnyelvi): dögvész, pestis, döghalál, dögmirigy (régies)
  • járvány, ragály, betegség
  • (jelzőként): nagyon, kutya, pokoli, szörnyű

csatol

ige
  • (valamit valamihez): kapcsol, erősít, fűz, rögzít, illeszt, biggyeszt
  • mellékel, fűz, hozzáfűz, told, hozzátold, hozzáad, hozzátesz, inkludál (szaknyelvi)
  • annektál (szaknyelvi), bekebelez, elfoglal

elsöpör

ige
  • felsöpör, eltávolít, elkotor, elsújt (tájnyelvi)
  • eltöröl, magával sodor, megsemmisít
  • (bizalmas): elszalad, elsiet, elrohan, elpucol (szleng), elhúz (szleng), elhúzza a csíkot (szleng), eltép (szleng), letélakol (szleng), sodor (szleng), hajt (szleng)

eszközöl

ige
  • szerét ejti, kivitelez, megtesz, megejt, végrehajt, véghezvisz, megvalósít, végbevisz, elvégez, foganatosít, perfektuál (idegen), effektuál (idegen), közreműködik, közbenjár (valakiért), létrehoz

megpecsétel

ige
  • érvényesít, hitelesít, törvényesít, szentesít, tanúsít
  • megerősít, jóváhagy, helybenhagy, helyesel, elismer

biztat

ige
  • bátorít, buzdít, lelkesít, lelket önt (valakibe), nógat, noszogat, ösztökél, ösztönöz, sarkall, serkent, stimulál, tüzel, sarkantyúz, bizgat (tájnyelvi)(bizalmas)
  • késztet, rábeszél, rávesz, unszol
  • (tájnyelvi): ingerel, uszít, bujtogat
  • kecsegtet (valamivel), kilátásba helyez, ígér
  • hiteget

bevág

ige
  • belevág, megvág, elvág, bemetsz, behasít, felhasít, bevagdal, bevagdos, felsebez
  • (ajtót): becsap, beránt, becsuk, betaszít, bezuppant (tájnyelvi)
  • bedob, behajít, becsap
  • (bevágja magát vmibe): beveti magát, beleveti magát
  • (ételt, italt): felfal, fal, zabál (szleng), habzsol, bekap, lehajt, lehajít, legurít (szleng), bedob (szleng), burkol (szleng)
  • (bizalmas): memorizál, emlékezetébe vés, betanul, megtanul, beverkliz (bizalmas), beszajkóz (bizalmas), bebifláz (bizalmas), beemléz (régies), benyal (szleng), beseggel (durva)
  • (eső): bever, beesik
  • (bizalmas): beüt, sikerül, jól sül el, virágzik, beválik
  • (szleng): berúg, beiszik (bizalmas), benyakal (bizalmas), beszeszel (bizalmas), bevedel, felönt a garatra, bepiál (szleng), betintázik (szleng), bekávézik (szleng)

borúlátó

melléknév, főnév
  • pesszimista, pesszimisztikus, kishitű, melankolikus, sötéten látó, reményvesztett, defetista (idegen)

ez

névmás
  • ezen, e, emez, eme

felhánytorgat, fölhá

ige
  • fölemleget, felhoz, felhány, felpanaszol, szemrehány, szemére vet, szemrehányást tesz, szemére lobbant, az orrára hány (valakinek valamit), az orra alá dörgöl, gravaminál (idegen), felhánydál (tájnyelvi), felorrol (tájnyelvi), hányakodik (tájnyelvi)

hanyatló

melléknév
  • halódó, dekadens (választékos)
  • erőtlen, bizonytalan, ingatag, roskatag, roskadozó, romló, megviselt, letűnő
  • visszafejlődő, regresszív (idegen), retrográd (szaknyelvi), süllyedő

fűszerüzlet

főnév
  • fűszerkereskedés, csemegekereskedés, élelmiszerüzlet, szatócsbolt (régies), vegyesbolt

eltör

ige
  • széttör, összetör, összeroppant, összezúz, szétzúz, darabokra tör, kettétör, kettéroppant

előadódik

ige
  • adódik, előfordul, közbejön, előadja magát, előáll, előjön (régies)

éretlen

melléknév
  • zöld, fanyar, savanyú, gyenge
  • kifejletlen, kialakulatlan, fejletlen, fiatal, serdülő, gyermekes, gyerekes, gyermeteg, infantilis, gyermekded, gyakorlatlan, tapasztalatlan, kezdő, mazsola (bizalmas), tacskó (bizalmas), tejfelesszájú, zöldfülű, nyálasszájú (durva), taknyos (bizalmas), takonypóc (durva), csipás (pejoratív), hátulgombolós (pejoratív) Sz: alig bújt ki a földből; csecs még a szájában; még tejes a szája; még az anyja teje a száján; még ott a tojáshéj a fenekén; nem nőtt még be a feje lágya; pép való még a szájába
  • kiérleletlen, zsenge, kiforratlan, elhamarkodott, korai, sületlen, tökéletlen

furmányos II.

főnév
  • (régies): fuvaros

elzsibbad

ige
  • elérzéketlenedik, elgémberedik, megmacskásodik (tájnyelvi), elalszik (tájnyelvi), elhal (tájnyelvi)
  • eltompul, elfásul
  • (szleng): lerészegedik, berúg

egyenjogúsítás

főnév
  • felszabadítás, emancipálás (idegen), emancipáció (idegen)

érvényesít

ige
  • jogosít (szaknyelvi), hatályba léptet, foganatosít, ratifikál (szaknyelvi), jóváhagy, megpecsétel
  • érvényre juttat, érvényt szerez (valaminek), keresztülvisz, megvalósít, végrehajt

fürdővíz

főnév
  • mosdóvíz, víz, csurcsur (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)