eltipor szinonimái

ige
  • eltapos, széttapos, legázol, eltapod (tájnyelvi), megtapod (régies)
  • elnyom, elfojt, lever, letör, legyőz, megsemmisít, elpusztít, likvidál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tréningruha

főnév
  • melegítő, jogging (idegen), mackóruha (régies), mackó (régies), szabadidőruha

helyenként

határozószó
  • néhol, hellyel-közzel, itt-ott, imitt-amott, elvétve
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltipor szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előjel

főnév
  • ómen, intő jel, figyelmeztetés, augurium (választékos), előszél

edződik

ige
  • erősödik, acélosodik, keményedik

döcög

ige
  • rázkódik, zötyög, zötykölődik, bumlizik (bizalmas), zökög (tájnyelvi), diceg (tájnyelvi), döcölődik (tájnyelvi)
  • rázódik (tájnyelvi), hányódik (tájnyelvi)
  • kacsázik, cammog
  • (ritmus): akadozik, sántít, biceg, botladozik

csatázik

ige
  • harcol, küzd, hadakozik, háborúskodik, viaskodik, tusakodik, vív (választékos), ví (régies), verekszik, hadázik (régies)
  • versenyez

első I.

számnév
  • legelső
  • kezdeti, korai, zsenge (termés)
  • elülső

eszeveszett

melléknév
  • eszement, zavarodott, eszelős, ámokfutó, lökött (szleng), hangyás (szleng), flúgos (szleng), dilis, őrült, dühöngő, őrjöngő, meggondolatlan, esztelen, fejvesztett, nekivadult, fékevesztett, tébolyodott
  • elkeseredett, vad, nagyfokú, eget verő, falrengető, harsogó, tomboló

megőszül

ige
  • megszürkül, megfehéredik, őszbe csavarodik (választékos), megőszlődik (tájnyelvi)
  • megöregszik, megvénül, elaggik (választékos), megüti a haját a dér

bizonytalan

melléknév
  • kétes, kétséges, kétségbevonható, kérdéses, esetleges, kétértelmű, többértelmű, félreérthető, homályos, ködös (választékos), megkérdőjelezhető, vitatható, vitás, dubiózus (idegen), hajszálon függ
  • (időjárás): kiszámíthatatlan, szeszélyes, változékony
  • ingatag, labilis, ingó, dülöngélő, tántorgó, imbolygó, ingadozó, támolygó, instabil (idegen), gyenge
  • habozó, ingadozó, bizonytalankodó, határozatlan, tétova, tétovázó, hezitáló, döntésképtelen, téveteg, vacilláló (bizalmas)

beüt

ige
  • bever, bekalapál
  • bedöf, beledöf, beszúr, beleszúr, beleüt, belever
  • (pecsétet): belenyom, bepecsétel, billogoz (szaknyelvi), bélyegez
  • betör, beszakít, behorpaszt
  • (régies): beront, benyomul, berohan
  • (bizalmas): beválik, sikerül, szuperál (bizalmas), virágzik

bortermelő

melléknév, főnév
  • szőlőművelő, szőlőtermelő

extra

melléknév
  • soron kívüli, rendkívüli, különleges, különös, furcsa, sajátos
  • saját, külön
  • többlet, ráadás, pót

felhalmozódás, fölha

főnév
  • felgyülemlés, sokasodás, lerakódás, összetorlódás, megszaporodás, felszaporodás, tömörülés, összeállás, összehordás, akkumuláció (idegen), konglomeráció (idegen), tezaurálás (szaknyelvi)

hanyagság

főnév
  • gondatlanság, vigyázatlanság, lazaság, nemtörődömség, fegyelmezetlenség, pongyolaság, pontatlanság, felületesség, elnézés, indolencia (idegen), negligencia (szaknyelvi), lezserség, könnyelműség, felelőtlenség, hányavetiség

füstös II.

főnév
  • cigány, roma
  • kémény, kürtő, kamin
  • füstölő
  • gőzmozdony

eltökéltség

főnév
  • elszántság, határozottság, céltudatosság, rezolúció (régies)

élő II.

főnév
  • élőlény, eleven

eresz

főnév
  • csurgó (tájnyelvi), csörgő (tájnyelvi), eszterhéj (tájnyelvi), eszterhaj (tájnyelvi), csepegő (tájnyelvi), csörögő (tájnyelvi), ereszet (tájnyelvi), orrozat (régies)

fúria

főnév
  • bosszúistennő, megéra (idegen), démon, boszorkány
  • hárpia, házisárkány, áspiskígyó
  • (régies): dühroham, felindulás

elzárkózik

ige
  • bezárkózik
  • elvonul, visszavonul, félrevonul, magába zárkózik, állig begombolkozik, begubódzik, beburkolódzik (választékos), elkülönözi magát (régies), távol marad, távol tartja magát, elrekeszkedik (tájnyelvi)
  • (valamitől, valami elől): elutasít, visszautasít

egyénileg

határozószó
  • egyénenként, egyenként, egyedileg, fejenként, külön-külön, ki-ki, személyesen, személyileg, magánúton(idegen)

érvágás

főnév
  • érmetszés (régies), phlebotomia (szaknyelvi)
  • kiadás, veszteség

fürdő

főnév
  • víz, mosdóvíz, csurka (tájnyelvi)
  • gyógyvíz
  • borvíz (tájnyelvi)
  • fürdés, mosdás
  • csurika (tájnyelvi), bája (tájnyelvi)
  • uszoda, strand
  • fürdőhely, gyógyhely, szanatórium
  • fürdőszoba, fürdőhelyiség, mosdó
  • (szaknyelvi): áztató