egészen szinonimái

határozószó
  • teljesen, teljességgel, tökéletesen, merőben, hiánytalanul, totál (bizalmas), egész (bizalmas), egészlen (régies), testestől-lelkestől, tisztán, ízig-vérig, totaliter (idegen), száz százalékban, száz százalékig, merőül (tájnyelvi)
  • végig
  • meglehetősen, tűrhetően, eléggé

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alvég

főnév
  • faluvég, alsófalu, alsó, alsószer (tájnyelvi), alsóvég (tájnyelvi), alszeg (tájnyelvi)(tájnyelvi)
  • (bizalmas): macskaasztal (bizalmas)

konflis

főnév
  • bérkocsi, komfortábli (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egészen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

divatjamúlt

melléknév
  • ódivatú, idejétmúlt, idejemúlt, régimódi, régies, ómódi, ósdi, ódon, elavult, korszerűtlen, túlhaladott, özönvíz előtti, ócska, avítt, avult, avatag, ásatag, levitézlett

cigarettacsikk

főnév
  • csikk, cigarettavég, cigarettacsutka, királydekk (szleng), rigó (szleng)

burzsoá

főnév, melléknév
  • tőkés, burzsuj (régies)
  • polgár, nyárspolgár

bepiszkít

ige
  • bepiszkol, beszennyez, összeken, bekoszol, összekoszol, bemaszatol, összemaszatol, bemocskol, foltot ejt (valamin), elrondít (tájnyelvi), befen (tájnyelvi), bepocskol (tájnyelvi), betojkol (tájnyelvi)
  • megbecstelenít, meggyaláz, szégyenbe hoz, szégyent hoz (valamire, valakire), lebecsmérel, lepocskondiáz, megrágalmaz, ócsárol, megszeplősít, besároz, sárba tipor
  • becsinál, berezel (bizalmas), berosál (szleng), bekakál (bizalmas), beszarik (durva), bepisál (durva), belőköl (tájnyelvi)

dugva

határozószó
  • rejtve, titokban, titkosan, alattomban, suttyomban, sutyiban (bizalmas), lopva
  • (bizalmas): tömve, dugig, dugvást (tájnyelvi), zsúfolásig, telis-tele

elfogadhatatlan

melléknév
  • elutasítandó, inakceptábilis (régies), rossz, lehetetlen, alkalmatlan, megengedhetetlen, imposszíbilis (régies)

lesújt

ige
  • lecsap
  • letaglóz, leterít, földhöz vág, földhöz csap, földhöz teremt, affligál (idegen)
  • kimér, rámér
  • megbüntet, porig aláz
  • megrendít, letör, lever, elszomorít, elkeserít, összetör, bánt, porig sújt, kedvét szegi, megdöbbent, megráz, megsemmisít, deprimál, elkedvetlenít, lehangol, elcsüggeszt

átkel

ige
  • átmegy, áthalad, átvonul, keresztülmegy, átlábol (tájnyelvi), átgázol, átvádol (tájnyelvi), átalmegy (tájnyelvi), átcsekél (tájnyelvi)
  • áthajóz, átevez, átvitorlázik

árvaház

főnév
  • menhely, gyermekmenhely, gyermekotthon, csecsemőotthon, lelencház (régies)

bagolyborsó

főnév
  • (tájnyelvi): csicseriborsó

elintéz

ige
  • elvégez, teljesít, véghezvisz, megcsinál, megvalósít, realizál, effektuál (idegen), abszolvál (választékos)
  • lebonyolít, letárgyal, elrendez, nyélbe üt, eligazít, megold, kijár, kitalpal, kieszközöl, kiharcol, kibuliz (szleng), dűlőre juttat (bizalmas), tető alá hoz, elboronál, elsimít, elegyenget tisztáz, helyrehoz
  • (szleng): ellátja a baját, helybenhagy, elhúzza a nótáját
  • kinyiffant (szleng), kinyuvaszt (durva), kipurcant (szleng), eltesz láb alól, megöl, meggyilkol, kivégez, kinyír
  • félreállít, tönkretesz

elszántság

főnév
  • eltökéltség, határozottság, rendíthetetlenség, rendületlenség, vasakarat, kitartás, bátorság, kurázsi (bizalmas), merészség, mersz, szilárdság, harciasság, vakmerőség, tetterő, harckészség

fővezér

főnév
  • elöljáró, főparancsnok, hadseregparancsnok, hadvezér, fejedelem, nagyvezér, generalisszimusz (régies)
  • elnök, nagyfőnök (szleng), főnök, góré (szleng), főmufti (szleng)
  • főkolompos (pejoratív), előcsahos (pejoratív), hangadó, irányadó

felcsavar, fölcsavar

ige
  • felcsavaroz, felsrófol (bizalmas), felerősít
  • felgöngyöl, felteker, feltekercsel, felgombolyít, felcsévéz, felmotollál, felkondorgat (tájnyelvi), felkondorít (tájnyelvi)
  • begyújt, felgyújt, bekapcsol, működésbe hoz

égiháború

főnév
  • vihar, zivatar, szélvész, förgeteg, égzengés, mennydörgés, villámlás, nagyidő (régies)
  • veszekedés, perpatvar, botrány, csetepaté, cirkusz, civódás, civakodás, ramazúri, zenebona

díszhely

főnév
  • főhely, díszpáholy

elbuktat

ige
  • ledönt, felbuktat, elgáncsol
  • megbuktat, elvág (bizalmas), elzúgat (bizalmas), elhúz (bizalmas), meghúz (bizalmas), megvág (bizalmas), visszatapsol (szleng)

fejlemény

főnév
  • következmény, folytatás, folyomány, kihatás, eredmény, kimenetel, végkifejlet, előrehaladás
  • (szaknyelvi): képződmény, változat
  • (régies): fejlődés, evolúció (szaknyelvi)

egyfolytában

határozószó
  • egyvégtében, folyvást, folyton, folyton-folyvást, folytonosan, folyamatosan, szüntelen, szűnös-szüntelen, megszakítás nélkül, szünet nélkül, megállás nélkül, mindig, mindegyre, egyre, egyhuzamban, egyvégből, szakadatlan, szakadatlanul, állandóan, vég nélkül, egyvégben (tájnyelvi), éjjel-nappal, egy lélegzetre, egyhujjában (régies), egyhúztomban (tájnyelvi), egybekötően (tájnyelvi), egyfurt (tájnyelvi), egysorjában (tájnyelvi)

citromfű

főnév
  • méhfű, mézelke, mézfű, mézgáncs (régies)

elengedhetetlen

melléknév
  • fontos, lényeges, nélkülözhetetlen, szükséges, szükségszerű, mellőzhetetlen, elkerülhetetlen, létfontosságú, múlhatatlan (régies), kötelező, alapvető, fő-fő, releváns (szaknyelvi), sarkalatos (választékos) Sz: úgy kell, mint az oltárra a feszület

felbolydul, fölbolyd

ige
  • izgalomba jön, megriad, felébred, felriad