elmúlik szinonimái

ige
  • megszűnik, véget ér
  • eltelik, elrepül, elszalad, elszáll, betelik, lepereg, tovaszáll (választékos), elsuhan
  • (baj, csapás): eltávozik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hamvazkodik

ige
  • (tájnyelvi): vezekel, gyászt ölt, megvall (bűnt)

csonthártyagyulladás

főnév
  • periostitis (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elmúlik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elhagyott

melléknév
  • elhagyatott, társtalan, magányos, magára hagyott, magára maradt, kitett, lelenc, talált, árva
  • kóbor, bitang, gazdátlan, elárvult, elhanyagolt (állat)
  • lakatlan, néptelen, üres, kihalt, kietlen, puszta, élettelen, uratlan (régies)

diák

főnév
  • diákgyerek, tanuló, tanítvány, nebuló (bizalmas), növendék, középiskolás, gimnazista, egyetemista, hallgató, egyetemi hallgató, főiskolai hallgató, főiskolás, discipulus (régies)

csürhe

főnév
  • tömeg, csőcselék, söpredék, népség, banda, bagázs (bizalmas), gyülevész népség, pereputty (bizalmas), mob (idegen), csajvadék (tájnyelvi)

büdös II.

főnév
  • büdösség, bűz
  • (személy): semmirekellő, haszontalan

ellanyhul

ige
  • lanyhul, enyhül, gyengül, alábbhagy, csökken, megfogyatkozik

embertárs

főnév
  • felebarát

megétet

ige
  • megmérgez, eltesz láb alól

beoszt

ige
  • részekre oszt, felbont, tagol
  • (időt): ütemez, feloszt
  • gazdálkodik (valamivel), sáfárkodik (valamivel) (régies)
  • (valakit valahova): irányít, átirányít, tesz, helyez
  • besorol, osztályoz, rangsorol, kategorizál, klasszifikál (régies), fajtáz (régies), szortíroz (bizalmas)

belekap

ige
  • belenyúl, belecsípad (tájnyelvi)
  • beleharap, belemar, megharap, megmar
  • belefog, belekezd, elkezd(valamivel)

bevádol

ige
  • megvádol, vádat emel, vád alá helyeztet, feljelent, perel, beperel, törvénybe idéz, keresetet indít, perbe fog, pert indít, bíróság elé állít, törvény elé állít, felad, becitál (régies), beidéz, inkulpál (régies), bepanaszol, beárul, bemószerol (bizalmas), bemárt (bizalmas), ráveri a cinket (szleng)

építőmester

főnév
  • építész, pallér, építésvezető
  • építészmérnök

familiáris

melléknév
  • családias, otthonos
  • bizalmas, bizalmaskodó, tolakodó

gyümölcsös II.

melléknév
  • gyümölcstartalmú, gyümölcsízű

fogyatékosság

főnév
  • hiányosság, elégtelenség, pontatlanság, negatívum
  • testi hiba, gyengeelméjűség, tökéletlenség, csökkent képesség, sérülés, defekt (régies), betegség, visszamaradottság, elégtelenség

elnéptelenedik

ige
  • kiüresedik, kiürül, kihal

elfogadhatatlan

melléknév
  • elutasítandó, inakceptábilis (régies), rossz, lehetetlen, alkalmatlan, megengedhetetlen, imposszíbilis (régies)

eltakarít

ige
  • elhord, elrak, eltesz, elpakol, elrámol, elsöpör
  • (régies): eltemet, elföldel, elhantol (választékos), koporsóba helyez, örök nyugalomra helyez
  • eltüntet, eltávolít

fizimiska

főnév
  • arc, orca, ábrázat, pofi (bizalmas), külső, megjelenés, küllem, külalak, forma, arckifejezés
  • külsőségek

előlép

ige
  • kilép, előjön, jelentkezik, előrerukkol (régies)
  • (valamivel): előhozakodik, kirukkol (bizalmas), előáll
  • feljebb jut, előremegy, előrejut, előretör, avanzsál (idegen), felemelkedik, feltör (bizalmas), előrukkol (régies)

disznóölés

főnév
  • disznóvágás, sertésvágás, disznótor, disznólkodás (tájnyelvi), disznóölet (tájnyelvi)

elválasztójel

főnév
  • kötőjel

fogó II.

főnév
  • harapófogó, laposfogó, csipesz, csíptető, szeghúzó (szaknyelvi), pincetta (régies)
  • fül, fogantyú, nyél, markolat, csappantyú
  • fogócska, fogósdi
  • (régies): csapda, kelepce