elapróz szinonimái

ige
  • elaprít (tájnyelvi), összeaprít, elmorzsál, elmorzsol, csipcsupol (tájnyelvi), szakmatol (tájnyelvi)
  • elpazarol, elfecsérel, elveszteget, elherdál, elforgácsol, szétforgácsol

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jövedelmez

ige
  • hasznot hajt, hasznot hoz, fizet, (nyereséget) hoz, kamatozik, kifizetődik, fial, hoz a konyhára (bizalmas)
  • terem, gyümölcsözik

lóhalálában

határozószó
  • gyorsan, lélekszakadva, inaszakadtából, sebtében, sietősen, sebbel-lobbal, lóhalálával (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elapróz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egészség

főnév
  • épség, jóllét, életerő, kondíció, fittség

csemege

főnév
  • ínyencfalat, ínyencség, finomság, édesség, nyalánkság, nass (bizalmas), desszert, delikatesz, konfekt (idegen), delicia (régies), bonbon, mandoletti (régies), poszpász (régies), konfitura (idegen)

comb

főnév
  • bonc (tájnyelvi), cubák (tájnyelvi), cubók (tájnyelvi)
  • sonka, címer

bilincs

főnév
  • rabbilincs, vas, rablánc (választékos), karkötő (szleng), kézvas, kézibéklyó, kézlánc, kurtavas (régies), csincsér (tájnyelvi), karperec (szleng), mancsova (régies), rózsafüzér (szleng), béklyó, gúzs, nyűg
  • rabság, megkötöttség

egyszerű

melléknév
  • szimpla, egyrétű
  • dísztelen, díszítetlen, cicomátlan, paraszt (tájnyelvi), puritán
  • szerény, szűkös, szolíd, igénytelen
  • átlagos, szürke, együgyű, tanulatlan
  • érthető, világos, áttekinthető, átlátható, pofonegyszerű, mezei (szleng) Sz: egyszerű, mint a pofon; Kolumbusz tojása; világos; mint az egyszeregy; nem boszorkányság

elmaradottság

főnév
  • tudatlanság, műveletlenség, provincializmus, korlátoltság, maradiság, beszűkültség, fejletlenség

lutheránus

melléknév, főnév
  • evangélikus, ágostai, helvét hitvallású, lutyi (tréfás)
  • (régies): köntörfalazó, határozatlan

bámul

ige
  • rámered, rámereszti a szemét, tátja a száját, rászegezi a szemét, mereszti a szemét, nagy szemeket mereszt, rajta felejti a szemét, legelteti a szemét, fixíroz (bizalmas), stíröl (szleng), gusztál (szleng), kukkol (szleng), skubizik (szleng), kocsányon lóg a szeme (bizalmas) Sz: néz, mint borjú az új kapura; három szemmel néz; úgy néz, mint a pápai béka a kocsonyában; néz, mint a sült compó; úgy néz, mint a bagoly; úgy néz, mint a lyukas zsompor
  • csodál, imád, rajong, felnéz (valakire), csügg (valakin), tisztel, becsül, nagyra tart
  • csodálkozik, meglepődik, álmélkodik, ámul, elhűl, értetlenkedik, elképed, megdöbben

ausztrál

főnév, melléknév
  • ausztráliai

befőz

ige
  • tartósít, eltesz, elrak, konzervál
  • belefőz (valamit valamibe)
  • (tájnyelvi): becsap, rászed

előidéz

ige
  • okoz, kivált, kelt, felkelt, kirobbant, szül, megindít, eredményez, ingerel, gerjeszt, fellobbant, provokál, aktivál, indukál (szaknyelvi)
  • (régies): előhív, előszólít, felidéz

engedelem

főnév
  • bocsánat, elnézés, könyörület, kegyelem (tájnyelvi)
  • engedély, beleegyezés, jóváhagyás, megerősítés, felhatalmazás

gaztett

főnév
  • gazság, gonoszság, aljasság, bűn, bűntett, alávalóság, galádság, gonosztett, rémtett, haramiaság (régies), merény (régies), erőszak, vétség

felordít, fölordít

ige
  • felkiált, elkiáltja magát, felüvölt, felrivall, felsikolt, felvisít, feljajdul, kifakad, kitör, rikkant, megsivall (tájnyelvi), felacsarkodik (tájnyelvi)

elavul

ige
  • beporosodik, elkopik, kimegy a divatból, elrégiesedik

ecsetel

ige
  • keneget, kezel
  • (régies): fest, rajzol, mázol
  • ábrázol, leír, lerajzol, megrajzol, felrajzol, lefest, vázol, felvázol, elmond, mesél, elmesél, elbeszél, regél, jellemez, leskiccel, érzékeltet, körülír, taglal, megjelenít, bemutat, kifejez

elhurcol

ige
  • elvisz, elhord, elcipel, elrabol, eloroz, elragad, elvonszol
  • rabszíjra fűz, deportál, internál

feljogosít, följogos

ige
  • felhatalmaz, meghatalmaz, engedélyez, engedélyt ad, megenged, jogosít, autorizál (idegen), lehetővé tesz
  • megbíz, utasít, kinevez, kijelöl

elégtétel

főnév
  • kárpótlás, kártérítés, kártalanítás, fájdalomdíj, visszatérítés, kompenzálás, jóvátétel, helyrehozatal, megkövetés, kielégítés, rehabilitáció, orvoslás, bosszú, reváns (idegen), retorzió, visszavágás, megtorlás, szatiszfakció (régies), perorvoslat
  • penitencia, bűnhődés, vezeklés, engesztelés

csicskás

főnév
  • tisztiszolga, pucer (régies), kutyamosó (régies)
  • alárendelt, alábbvaló

elköltözik

ige
  • elköltözködik, áttelepül, elhurcolkodik, elhordozkodik (tájnyelvi), elháromlik (régies), szállást vált (régies)
  • meghal, elhalálozik, eltávozik, elhuny, kiadja a lelkét, elszenderül, elmegy, elköltözik az élők sorából, jobblétre szenderül, elpihen, bekrepál (szleng), kinyúlik (szleng), felfordul (durva), elpatkol (durva), megdöglik (durva), kinyuvad (durva)

felnagyít, fölnagyít

ige
  • kinagyít, nagyobbít, megnövel
  • túloz, eltúloz, felfúj (bizalmas), nagyít, túlhangsúlyoz, sarkít, torzít, felduzzaszt, megnöveszt, túljátszik, kiszínez, tupíroz, felerőltet (régies)