erkölcscsősz szinonimái

főnév
  • erénycsősz, erkölcsbíró, erkölcsprédikátor

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

itt

határozószó
  • itten (bizalmas), ezen a szent helyen (bizalmas), íme (választékos), ímhol (régies), hoc loco (idegen), itteg (tájnyelvi), itteneg (tájnyelvi), ehelyt (tájnyelvi), ehol (tájnyelvi), ihol (tájnyelvi), ihon (tájnyelvi), ehelyütt (régies)
  • közel, a közelben

azonosít

ige
  • felismer, identifikál (idegen), agnoszkál (szaknyelvi),
  • összevet, egybevet
  • (azonosítja magát): azonosul, együttérez, egyetért
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a erkölcscsősz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elveszít, elveszt

ige
  • elhagy, elhány, elszór, elrak, elkever, elhullat, elejt, elpotyogtat, szem elől téveszt Sz: elvesztette, mint a tót a miatyánkot
  • levetkőz, elhagy, kinő
  • alulmarad, kikap, elad, vereséget szenved, elbukik, (pénzt) eljátszik
  • (régies): megöl, elpusztít, elemészt, elveszejt (régies), elsuvaszt (tájnyelvi), elsemmiz (tájnyelvi)
  • (régies): elvét, téveszt

élclap

főnév
  • (régies): vicclap

egypár

számnév
  • pár, néhány, egynéhány, egy-kettő

csúcs I.

főnév
  • orom, hegyorom, hegytető, hegycsúcs, tető, bérc, fok, szirt, tetőszirt, ormó (régies), ormózat (régies), csúp (régies)
  • zenit (szaknyelvi), csúcspont, tetőpont, delelő
  • csücsök, csücskő (tájnyelvi), csűcs (tájnyelvi), csucska (tájnyelvi), csucskó (tájnyelvi), orr, hegy, kiszögellés
  • csúcstalálkozó, csúcsértekezlet
  • (bizalmas): csúcsforgalom
  • csúcseredmény, rekord, csúcsteljesítmény

epikus

melléknév
  • elbeszélő, epikai

fegyverraktár

főnév
  • fegyvertár, lőszerraktár, hadszertár (régies), hadszertelep (régies), arzenál (szaknyelvi)

mellkas

főnév
  • mell, felsőtest, kebel (választékos), mellkosár (tájnyelvi), thorax (szaknyelvi)
  • szügy

búcsúzik

ige
  • elköszön (valakitől), búcsút mond, búcsúzkodik, búcsút vesz, istenhozzádot mond (valakinek), elválik (valakitől)
  • megválik (valamitől)

borostás

melléknév
  • szőrös, borotválatlan, koszpitos (tájnyelvi), szúrós, tüskés, sündisznó (bizalmas), bokorarcú (szleng)

centrális

melléknév
  • központi, középső
  • fontos, lényeges, központi

felbosszant, fölboss

ige
  • felpaprikáz, felhergel, feldühít, felháborít, felhúz (bizalmas), felheccel, felcukkol (szleng), felborsol (régies), felidegesít, megharagít, fölingerel, felizgat, felmérgesít, kihoz a sodrából, indulatba hoz, bosszúságot okoz, ugrat, zabosít (szleng), begurít (szleng), begerjeszt (szleng), bepöccent (szleng), felpipít (bizalmas), felösztökél (tájnyelvi), begyújt (tájnyelvi), felmérgel (tájnyelvi) Sz: kihúzza a gyufát

felvétel, fölvétel

főnév
  • alkalmazás, szerződtetés, szegődtetés
  • beiktatás
  • fénykép, fotográfia (régies), fotó
  • hangfelvétel, magnófelvétel
  • lemezfelvétel
  • filmfelvétel, filmezés
  • tévéfelvétel

helyesírás

főnév
  • ortográfia (szaknyelvi)

gramm

főnév
  • szemer (régies), grám (régies)

erotikus

melléknév
  • érzéki, izgató, pikáns, sikamlós, szexepiles, szexis (bizalmas), testi, buja

elutazás

főnév
  • útra kelés, eltávozás, elmenetel

fagy2

főnév
  • hideg, jég, dér, zúzmara

gondol

ige
  • jár az agyában, forgat a fejében, eszébe jut, eszébe ötlik
  • gondolkodik (valamin), kiagyal, kifőz
  • képzel, hisz, vél, alít (régies), vélekedik, feltesz, feltételez
  • sejt, gyanít
  • tart, tekint, néz, lát, értékel, talál (valamilyennek)
  • (valakire, valamire): céloz, ért (valahogyan)
  • (valakivel, valamivel): törődik (valakivel, valamivel), gondja van (valamire), gondot fordít (valamire)
  • számít (valamire), számol (valamivel), számításba vesz

esés

főnév
  • leesés, elesés, lebukás, bukás, zuhanás, hullás, potyogás, elvágódás
  • hanyatlás
  • szintkülönbség, lejtés
  • csökkenés, kisebbedés

elemzés

főnév
  • analízis, vizsgálat, vizsgálódás, ízekre szedés, boncolgatás, fejtegetés, tanulmányozás, taglalás, szemrevételezés, diszkusszió (szaknyelvi)
  • kritika, bírálat

faragott

melléknév
  • vésett, metszett

görög2

melléknév, főnév
  • görögországi, hellén (idegen), ógörög
  • görög hitű, görög katolikus, görögkeleti, pravoszláv, óhitű, ortodox
  • (régies): kereskedő, kalmár