elpuskáz szinonimái

ige
  • elront, eltéveszt, elhibáz, bakot lő, elfuserál (bizalmas), elpaccol (bizalmas), eltol (bizalmas), pancsol (szleng), elbazilikáz (bizalmas), elcsellóz (bizalmas), elbaszik (durva)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hangosbemondó

főnév
  • hangosbeszélő, hangosanbeszélő, hangszóró, megafon, hangtölcsér, duda (tájnyelvi)

hordószónok

főnév
  • demagóg, népámító, hangoskodó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elpuskáz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ellenszegül

ige
  • ellenáll, ellentmond, szembeszegül, szembehelyezkedik, szembeszáll, ujjat húz (valakivel), visszautasít, megtagad, tiltakozik
  • visszaszól, felesel, akaratoskodik, makacskodik, megmakacsolja magát, nyakaskodik, berzenkedik

dörgés

főnév
  • mennydörgés, dörej, csattanás, égzengés, harsogás, dübörgés, robaj, bömbölés, dörrenés, detonáció, durgás (tájnyelvi)

diétázik

ige
  • fogyókúrázik, fogyókúrát tart, fogyaszt, fogyizik (bizalmas), fogyózik (bizalmas)

ciripel

ige
  • cirpel, prücsköl (tájnyelvi), frityeg (tájnyelvi), csirikel (tájnyelvi), csirikol (tájnyelvi), csürköl (tájnyelvi), fütyül (tájnyelvi)

előképzettség

főnév
  • előképzés, alapismeret, megalapozottság

erjed

ige
  • szeszesedik, fermentálódik (idegen), csiccsed (tájnyelvi), forr, kavarog, megposhad, megromlik, megecetesedik

megkeseredik

ige
  • megromlik, megavasodik, élvezhetetlenné válik
  • elkeseredik, csalódik, örömtelenné válik

beültet

ige
  • teleültet, bevet, fásít, beplántál, erdősít, parkosít

bérlő

főnév
  • lakó, haszonbérlő, albérlő, bennlakó, árendás

bódult

melléknév
  • kábult, kótyagos, öntudatlan, mámoros, szédült, zsibbadt (szleng)
  • (régies): zavart, bomlott, bomlott elméjű

esés

főnév
  • leesés, elesés, lebukás, bukás, zuhanás, hullás, potyogás, elvágódás
  • hanyatlás
  • szintkülönbség, lejtés
  • csökkenés, kisebbedés

felbátorodik, fölbát

ige
  • nekibátorodik, bátorságot vesz, nekibuzdul, nekiveselkedik, merészel
  • vérszemet kap, elszemtelenedik (pejoratív), elpimaszodik

halandó I.

melléknév
  • anyaszülte (lény), mulandó, gyarló, esendő

főz

ige
  • párol, puhít, abál, köveszt (tájnyelvi)
  • szakácskodik, főzőcskézik, kotyvaszt (pejoratív), buktatárkodik (tájnyelvi), korficol (tájnyelvi)
  • kifőz, fertőtlenít, megtisztít, desztillál
  • kivon, előállít (szeszt)
  • (titokban): tervez, forral, kiagyal, kimódol, szándékában áll
  • kér, kérlel, udvarol, fűz (bizalmas)
  • rábeszél, puhít, győzköd, gyúr (bizalmas)

elránt

ige
  • elragad, elhúz, meghúz, elkap
  • (bizalmas): megbuktat, megvág (bizalmas)
  • (régies): elhúz, eljátszik

ellátás

főnév
  • ápolás, kezelés
  • gondoskodás, gondviselés
  • élelmezés, táplálás, koszt és kvártély (régies), penzió (régies), menázsi (régies), trakta (régies)

emigráns

melléknév, főnév
  • kivándorló, disszidens, menekült, száműzött, hontalan

forraszt

ige
  • cinez, rögzít, összeköt, összeölt (régies)

elszórtan

határozószó
  • szanaszét, szerte, szerteszéjjel, itt-ott, imitt-amott, néhol, tíl-túl (tájnyelvi), hellyel-közzel, szórványosan, sporadice (idegen), elvétve, néha, néha-néha, nagy néha, ritkán

durmol

ige
  • (bizalmas): alszik, húzza a lóbőrt, szunyál (szleng), szundít, szendereg, kummant (tájnyelvi)

éppenséggel

határozószó
  • éppen
  • tulajdonképpen

főpap

főnév
  • főpásztor, egyháznagy (régies), pontifex (idegen)