előítélet szinonimái

főnév
  • elfogultság, prejudícium (szaknyelvi), balítélet (régies), megkülönböztetés, intolerancia, dogmatizmus (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

összesöpör

ige
  • felsöpör, kisöpör, kitakarít, felhárint (tájnyelvi)

benyomás

főnév
  • hatás, élmény, érzés, érzet, kép, tapasztalat, impresszió
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előítélet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elismert

melléknév
  • híres, neves, hírneves, jónevű, kiváló, illusztris, nagyszerű, tiszteletreméltó, tisztelt, nagyrabecsült, megbecsült, sikeres, tekintélyes, menő (szleng)
  • bevett, elfogadott, megszokott
  • jóváhagyott, engedélyezett, szentesített

disznóság

főnév
  • trágárság, trágárkodás, malacság, malackodás, disznólkodás, szemérmetlenség
  • aljasság, piszokság (bizalmas), gyalázat, szégyen, gazság, alávalóság, gazemberség, bitangság, szemétség (szleng)
  • (tájnyelvi): kóstoló, disznótoros

dekorál

ige
  • díszít, feldíszít, ékesít, szépít, dekoríroz (régies)
  • (régies): kitüntet

célpont

főnév
  • cél, céltábla, céltérség, objektum (szaknyelvi)
  • célkitűzés, törekvés, szándék, terv, elgondolás, rendeltetés, előirányzat, végcél

elméleti

melléknév
  • teoretikus, akadémikus, spekulatív, absztrakt, filozofikus, intellektuális, hipotetikus, elvont, doktrinér (idegen), elvonatkoztatott, eszmei

enyh

főnév
  • enyhülés, könnyebbség, balzsam, ír, menedék, oltalom
  • vigasztalás, megbékélés

meggyullad

ige
  • meggyúl, kigyullad, felgyullad, belobban, fellobban, gyappan (tájnyelvi), meglobban (tájnyelvi), tüzet fog, lobot vet, lángra kap, lángra lobban, belekap a láng, lángba borul
  • kigyullad, felgyúl
  • (bizalmas): megsül, megég, melege van, csorog róla a víz (bizalmas)

besúgó

főnév
  • áruló, spicli (bizalmas), spion, kém, júdás, beépített ember, titkos ügynök, hálózati személy, informátor, fül (bizalmas), füles (szleng), delátor (idegen), denunciáns (idegen), szaglár (régies), rendőrkopó, spigó (szleng), igazmondó (szleng), mószer (szleng), kíber (szleng), furulya (szleng), pacsirta (szleng), tégla (szleng), szikofanta (idegen), vamzer (szleng)

bélpoklos

melléknév
  • (régies): leprás, poklos
  • falánk, nagyevő, beles (bizalmas), haspók (bizalmas), sáska (bizalmas), zabálós (durva), étkes (tájnyelvi), nagyétkű, nagyétű (tájnyelvi), nagyétvágyú (tájnyelvi), zabagép (szleng), lóbelű (szleng), bélgép (szleng)(tájnyelvi)

billikom

főnév
  • serleg, kupa, ivókupa, kehely, duska (régies), pohár

érik

ige
  • érlelődik, érdik (tájnyelvi), (paprika) pirosodik, (búza) szőkül
  • kifejlik, fejlődik, serdül, férfiasodik, nőiesedik
  • (bizalmas): érettségizik, maturál (régies)

feddhetetlen

melléknév
  • kifogástalan, tisztességes, gáncstalan, becsületes, tiszta erkölcsű, tisztakezű, erkölcsös, erényes, romlatlan, ártatlan, makulátlan, mocsoktalan, vétlen, hibátlan, megtámadhatatlan, megvesztegethetetlen
  • intakt (szaknyelvi)
  • büntetlen

hágcsó

főnév
  • létra, lábtó (régies), lajtorja (régies), kötéllétra, felhágó (régies)
  • lépcső, fok, fellépő, grádics (régies)

forgalmaz

ige
  • forgalomba hoz, elad, kereskedik, árusít, értékesít

előkelő I.

melléknév
  • úri, nagyúri, nemesi, arisztokratikus, nobilis (idegen), kékvérű Sz: magas ágyból való; ezüstkanállal a szájában született
  • kiemelkedő, elsőrangú, kiváló, illusztris
  • választékos, finom, kifinomult, disztingvált

elhibázott

melléknév
  • hibás, helytelen, téves, elrontott, eltévesztett, elvétett (választékos), elpuskázott (bizalmas), eltolt (bizalmas), félresikerült, elfuserált (bizalmas), ellőtt (bizalmas), elszúrt (bizalmas), sikertelen, rossz

elvadul

ige
  • eldurvul, elzüllik, elszilajodik (régies), elkanászodik, elfajul
  • (növény): elburjánzik

fogsor

főnév
  • fogazat
  • műfogsor, protézis (szaknyelvi)

elpattan

ige
  • eltörik, elszakad, megreped, elreped, szétpattan, szétszakad, elpercen (tájnyelvi), elrüffen (tájnyelvi)
  • (szleng): megszökik, elmegy, olajra lép (szleng), megpattan (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)

dongó II.

főnév
  • poszméh, bégény (tájnyelvi), bendár (tájnyelvi), döngő (tájnyelvi), darázs (tájnyelvi)

embertan

főnév
  • antropológia, embertudomány (régies)

fontoskodó

melléknév
  • tudálékos, okoskodó, mindentudó (pejoratív), akadékoskodó, szőrszálhasogató, túlbuzgó, tolakodó, ügybuzgó, kotnyeles
  • nagyképű, önelégült, öntelt, önhitt, gőgös, beképzelt, elbizakodott, felfuvalkodott, pöffeszkedő