elúszik szinonimái
ige
- elvész, odalesz, elfogy, elfolyik, ugrik (szleng)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
dörög
ige
- morajlik, zeng, mennydörög, dübörög, csattan, ropog, mohog (tájnyelvi), robog, durrog (tájnyelvi) Sz: szól már a nagybőgő (tájnyelvi)
- kiabál, harsog, bömböl, káromkodik, szitkozódik, átkokat szór, adtáz (tájnyelvi)
esztelen
melléknév
- bomlott, megzavarodott, megháborodott, eszeveszett, dőre, kelekótya, őrült, bolond, oktalan, tökéletlen, balga, balgatag, együgyű, botor, féleszű, eszelős, eszement, elmebajos, hibbant, ütődött (bizalmas), félkegyelmű, tébolyodott, idióta, dilis, hülye, korlátolt, buta, bakegya (tájnyelvi)
- féktelen, meggondolatlan, hebehurgya
- értelmetlen, abszurd, képtelen, ostoba, ésszerűtlen, észellenes, irracionális, groteszk, lehetetlen, túlzó
bevezető I.
melléknév
- elöljáró, előkészítő, megnyitó, ajánló, kezdeményező, előzetes, kezdő, alapfokú
felhúz
ige
- felvon, felemel, fölteker
- felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
- felakaszt, fellógat, felköt
- felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
- (falat): felépít, felállít, rak
- (sátrat): felver
- (rugós szerkezetet): működésbe hoz
- felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)
harangszó
főnév
- harangozás, harangzúgás, harangbúgás, harangkongás, harangjáték, giling-galang, angelus-levesnóta (tréfás), ebédnóta (tréfás), levesmars (tájnyelvi)
- csengetés
elűz
ige
- kiűz, elüldöz, megfutamít, elhajt, elkerget, elzavar, kiver, elhesseget, kifüstöl, elrezzeget (tájnyelvi), kidob, kihajít, kiebrudal, kipenderít, megugrat, elriaszt, elijeszt, elmar, kizaklász (tájnyelvi), kiszekíroz (bizalmas)
előirányzat
főnév
- követelmény, költségvetés, program, tárgysorozat, munkarend, napirend, (vmire szánt) keret, tervezet, cél, célkitűzés, prognózis, előrejelzés
egyetemleges
melléknév
- egyetemes, általános, univerzális, generális, átfogó, teljes, összes, egész, kiterjedt, világméretű, széles körű, messzeható, sokrétű, totális, ökumenikus, enciklopédikus
fütyöl, fütyül
ige
- fütyörészik, füttyent, futyul (tréfás), fütyít (tájnyelvi), fütykál (tájnyelvi), fütyörékel (tájnyelvi)
- sípol Sz: fütyül, mint a rigó
- énekel, dalol, hangicsál (régies), csiripel, csicsereg
- (szél): sivít, süvít, zúg, süvölt
- (valakire, valamire): lesajnál, lenéz, lekicsinyel, keresztülnéz (valakin), ignorál (idegen), negligál (idegen) Sz: levegőnek tekint, semmibe vesz, kutyába sem vesz (valakit), ügyet sem vet (valamire), fittyet hány, elengedi a füle mellett, a füle botját se mozgatja rá; rá se ránt; rá se hederít; le se szarja; rá se bagózik; rá se köp(valakire)