betesz szinonimái

ige
  • berak, elhelyez, bedug
  • (labdát) bedob, berúg
  • (állásba): beoszt, besorol, bejuttat, beszerez, kiközvetít
  • (írásművet vhol): megjelentet, közzétesz, publikál, közöl
  • beiktat, betold, beékel, beilleszt, beszúr(szaknyelvi)
  • (ajtót): becsuk, bezár, behajt
  • (valakinek) (szleng): elbánik (valakivel), tönkretesz, megfúr (bizalmas), (tervet) megtorpedóz (bizalmas), kikészít (szleng), betart (valakinek) (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

képesít

ige
  • jogosít, feljogosít, kvalifikál, (tudományos fokozatra vagy egyetemi magántanárságra) habilitál (idegen)

vadkörte

főnév
  • vackor, vadóka (tájnyelvi)
  • vadkörtefa
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a betesz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

béles

főnév
  • borjúbánatos (tájnyelvi), kőttes (tájnyelvi)

ármányos

melléknév
  • fondorlatos, fondor (régies), cselszövő, intrikus, gonosz
  • (szerkezet): elmés, ügyes, fortélyos, furfangos, ördöngös

ángy

főnév
  • asszonyrokon, sógornő, sógorasszony
  • ángyika (tájnyelvi), nagynéni

bérmunka

főnév
  • bedolgozás, szakmány (régies), napszámos munka

börtönviselt

melléknév
  • rovott múltú, büntetett, börtöntöltelék, befestett (szleng)

kihajt

ige
  • kikerget, kizavar, űz, kiterel, kikorbácsol, kitaszigál, kiver, kiseprűz, kivesszőz, kirúg (bizalmas), kidob, elkerget
  • kierőszakol, kihajszol, kikényszerít
  • felhajt, visszahajt
  • (tájnyelvi): felhajt, megiszik, kiiszik
  • kibomlik, kizsendül, kileveledzik, kisarjad, kisarjadzik, kinő, kikel, kibújik, felüti a fejét, kirügyezik, zöldül, fakad, kicsírázik, bimbózik, levelet hajt, szárba szökken, kivirágzik, virágba borul, kinyílik, sarangoz (tájnyelvi), kiiperedik (tájnyelvi)

burkus

főnév
  • porosz, német

csengettyű, csöngett

főnév
  • csengő, csöngő, harangocska, csengető (tájnyelvi), csilingő (tájnyelvi), csingilingi (tájnyelvi), giling-galang (tájnyelvi), inclangorium (idegen), kolomp

eltéved

ige
  • utat téveszt, elvéti az utat, tévútra megy, eltájolódik, eltájolja magát, elbitangol (tájnyelvi), elcsámborog, elkóborol, elkeveredik, elbódorodik (tájnyelvi)
  • elvész, elkallódik
  • (régies): téved

egységesen

határozószó
  • szervezetten, összefogva, egy emberként, együtt

betódul

ige
  • beáramlik, beárad, beözönlik, bezúdul, behatol, benyomul, befolyik, becsorog, besereglik, becsődül, betör, becsarangozik (tájnyelvi), beháramlik (tájnyelvi)

belekóstol

ige
  • megkóstol, megízlel, belenyal, beleharap, beleeszik
  • megpróbál, kipróbál, megtapasztal, ismerkedik (valamivel)

bolt1

főnév
  • boltozat, boltív, bolthajtás, árkád
  • (régies): sírbolt, temetőbolt (régies)

egyéni

melléknév
  • szubjektív, individuális, egyedi, magán-, privát, saját, személyes, személyi, alanyi
  • eredeti, sajátos, sajátságos, originális, jellegzetes, karakterisztikus, speciális, specifikus, különös, különleges, szokatlan, rendkívüli, öntörvényű, autonóm

bicsérdista

melléknév, főnév
  • vegetáriánus, vegetárius, nyerskosztevő

ásványtan

főnév
  • kőzettan, mineralógia

borúlátó

melléknév, főnév
  • pesszimista, pesszimisztikus, kishitű, melankolikus, sötéten látó, reményvesztett, defetista (idegen)

egykori

melléknév
  • volt, elmúlt, hajdani, valamikori, régi, régebbi, régmúlt, ezelőtti (régies), előbbi, előbbeni (régies), ex- (idegen)