egyetlen I. szinonimái

melléknév
  • egy, egyetlenegy, egyedüli, egy árva, egy szál
  • (pénzről tagadásban): egy huncut, egy megveszekedett, egy ócska, egy büdös

egyetlen II. szinonimái

melléknév
  • (megszólításként): drágám, drágaságom, édesem, mindenem, napsugaram, virágom

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

könyörög

ige
  • kér, kérlel, kérve kér, eseng, instál (régies), esedez, esedezik, rimánkodik, koldul (valamit), zsirmálkodik (régies), keserveskedik (tájnyelvi), pitiz (bizalmas), kunyerál, kuncsorog, kunyermálódik (tájnyelvi), kunnyog (tájnyelvi), kéricsél (tájnyelvi), apprekál (idegen)
  • imádkozik, folyamodik, leborul, letérdel, fohászkodik (választékos), segítségül hív, istenkedik (tájnyelvi), imád (régies), orál (idegen), szuplikál (idegen)

lecsapol

ige
  • elfolyat, leereszt, kiszív, kiereszt
  • levezet, elvezet, kiszárít, víztelenít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyetlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dörej

főnév
  • dörrenés, dörgés, durranás, dördülés, detonáció, moraj, robaj, robbanás, pukkanás, csattanás, becsapódás

cucc

főnév
  • (bizalmas): holmi, dolog, csomag, cókmók, poggyász, cúmó (szleng), ringy-rongy, batyu, motyó (bizalmas), hóbelevanc (bizalmas), limlom, ruha, gönc (szleng), hacuka (bizalmas), ancúg (bizalmas), felszerelés, betyárbútor (régies)

cech

főnév
  • (bizalmas): számla

beszélget

ige
  • társalog, társalkodik, tárgyal, eszmecserét folytat, szót vált, diskurál, diskurzust folytat, dumál (szleng), dumcsizik (bizalmas), cseveg, fecseg, cseverészik, fecserészik, tereferél, trécsel (bizalmas), traccsol (bizalmas), trafikál (régies), kaszinózik (bizalmas), konverzál (régies), tislizik (régies, bizalmas), pletykál, pletyóz (szleng)

efféle

melléknév
  • ilyen, ily, ilyenféle, ilyenfajta, ilyesmi, hasonló, effajta

elhuny

ige
  • (választékos): meghal, elhalálozik, eltávozik, elhal (régies), halálát leli, elmegy (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi) Sz: jobblétre szenderül; kiadja a lelkét; elköltözik a másvilágra; eltávozik az élők sorából; alulról szagolja az ibolyát
  • (tűz) (régies): kihuny, kialszik, elhamvad

levelező

főnév
  • levélíró
  • tudósító, korrespondens (régies)
  • (régies): levélmintakönyv

átvált

ige
  • átcserél, becserél, kicserél, lecserél (bizalmas), átöltözik
  • áttér, átcsap
  • (pénzt): bevált, vált, konvertál (szaknyelvi)
  • átkapcsol, átállít, módosít, átalakít (váltót)
  • átkapcsolódik
  • (tájnyelvi): átpártol

átereszt

ige
  • keresztülereszt, átenged, keresztülenged, átbocsát
  • átüt (valamin), átszűrődik, átszivárog, csöpög
  • (tájnyelvi): átenged, átad, rendelkezésre bocsát

bányászat

főnév
  • bányaipar, bányaművelés, érckitermelés

ellenálló

melléknév
  • tartós, időtálló
  • ellenállóképes, edzett, szívós, erős, immúnis (szaknyelvi)
  • ellenszegülő, makacs, konok, nyakas, dacos, önfejű, csökönyös, akaratos, makrancos, fegyelmezetlen, engedetlen, szófogadatlan, felkelő, lázadó, kuruc, zendülő, rebellis (régies), inszurgens (régies), forradalmár

eltűnik

ige
  • eltávozik, tovatűnik, sudamlik (régies), szétfoszlik, szertefoszlik, elenyészik, belevész (valamibe), nyoma vész, híre-hamva sincs, elvész a szeme elől (valakinek), köddé válik, semmivé válik, elpárolog (szleng), lelécel (bizalmas), felszívódik (szleng), felszivárog (szleng), elszivárog (szleng), kámfort játszik (szleng), kámforrá válik, elkámforog (tájnyelvi), elcsellen (tájnyelvi), földetlenné lesz (tájnyelvi) Sz: bottal üthetik a nyomát; csak hűlt helyét lelték; ég nyelte-e el, vagy a föld, nem tudni; egyszeriben oda lett; elenyészett, mint a füst; elment iszli-muszliba; eloszlik, mint a buborék; elpárolog, mint a kámfor; eltűnik, mint a szürke szamár a ködben; eltűnik, mint Petőfi a kukoricásban; huzatot kap; szőrén-lábán elvész; világgá ment, mint a tót asszony pulykája
  • elrejtőzik, elillan, sunnyog (szleng), koltászol (szleng)

fuvarlevél

főnév
  • szállítólevél, menetlevél

felforgat, fölforgat

ige
  • felfordít, felbillent, felborít, felborogat, feldönt, feltaszigál
  • feldúl, összekever, összehány, széthány, felkavar, megzavar, felbomlaszt, összekuszál, megbolygat
  • lázít, aláás, aláaknáz Sz: a feje tetejére állít

egyféle

melléknév
  • egyfajta, egynemű, hasonló, egyforma, azonos, ugyanolyan, azonegy (régies), homogén, uniformis
  • bizonyos, valamilyen, valamifajta, valamiféle

dongó II.

főnév
  • poszméh, bégény (tájnyelvi), bendár (tájnyelvi), döngő (tájnyelvi), darázs (tájnyelvi)

eleped

ige
  • belepusztul, emészti magát, elsenyved, elsorvad, elfogy (régies), megaszik (régies), meghal
  • vágyakozik, sóvárog

feldagad, földagad

ige
  • felpuffad, felduzzad, felhólyagzik (régies), felpüffed, megdagad, dudorodik, evődik (régies), felguvadik (tájnyelvi), feljön (tájnyelvi), felnő (tájnyelvi), felpöcced (tájnyelvi)

éjjel I.

határozószó
  • éjszaka, éjnek idején, éjnek évadján, éjszakának idején, gyertyavilágnál (régies), éjen (tájnyelvi), éjes-éjjel (tájnyelvi), éjes-éjszaka (tájnyelvi), éj évadján (tájnyelvi), éjjel évadán (tájnyelvi)

csapadékhiány

főnév
  • esőhiány, szárazság, aszály

elfő

ige
  • szétfő, túlfő
  • elpárolog, elforr

felfal, fölfal

ige
  • megeszik, bekebelez, elnyel, bekap, elemészt, elpusztít, felzabál, belakmározik, magába töm, bekajál (szleng), eltüntet, bepofáz (szleng), burkol (szleng), bepallóz (tájnyelvi), bebegyel (tájnyelvi), bevedel (tájnyelvi), felhalámol (tájnyelvi), fellabétol (tájnyelvi)