egyébiránt szinonimái

határozószó
  • egyébként, azonban, mindazáltal, mindazonáltal, különben, máskülönben, más tekintetben, ugyan, mellesleg

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dolgozó II.

főnév
  • munkás, munkavállaló, kenyérkereső, munkaerő, melós (szleng), alkalmazott, munkatárs
  • dolgozóméh
  • (bizalmas): dolgozószoba
  • (bizalmas): munkahely, hivatal

állhatatlan

melléknév
  • ingatag, ingadozó, változékony, billenékeny, szeszélyes, gyenge
  • megbízhatatlan, inkonzekvens (idegen), verzatilis, következetlen, szószegő, kétkulacsos, szavajátszó (régies), hitszegő, köpönyegforgató Sz: arra hajlik, amerre a szél fújja; ingadozik, mint a nádszál; csepűfonálon áll a hite; állhatatlan, mint a szél; fordítgatja az ingét; fordítja hitét, mint a kását; szellő a hite
  • csapodár, hűtlen, csélcsap
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyébiránt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

domb

főnév
  • domborulat, kiemelkedés, emelkedés, magaslat, halom, garmada, hegyecske, hányó, emelkedő, kaptató, ponk (tájnyelvi), dombolag (tájnyelvi), döngöleg (tájnyelvi), dörömb (tájnyelvi)
  • földhányás, kupac, bucka, túrás, töltés, rakás, garmada (szaknyelvi), föld

cingár

melléknév
  • sovány, vékony, vézna, szikár, vékonydongájú, keszeg (bizalmas), vékonypénzű (tájnyelvi), cinege, girhes, csenevész, nyápic, csontos, törékeny, ösztövér (választékos), nyáladék (pejoratív), cérnafosó (tájnyelvi), cicellér (tájnyelvi), cinábor (tájnyelvi), cinegekáplár (tájnyelvi), gisza (tájnyelvi), gernya (tájnyelvi), göthös (tájnyelvi), csont és bőr

büdös II.

főnév
  • büdösség, bűz
  • (személy): semmirekellő, haszontalan

bérmentve

határozószó
  • bérmentesen, ingyen, semmiért, szerelemből (bizalmas), frankó (idegen), potyán (bizalmas), ingyen és bérmentve (tréfás), a két szép szeméért (szleng)

dülleszt

ige
  • kidülleszt, kidomborít
  • (tájnyelvi): támaszt

elhajlás

ige
  • elgörbülés, elferdülés
  • eltérés, kilengés
  • deklináció (szaknyelvi)
  • mulatozás, kimaradás, tivornya, ivászat, piálás (szleng), pityókálás, vedelés

letartóztat

ige
  • őrizetbe vesz, elfog, elkap, lecsuk, lefog, megfog, aredál (tájnyelvi), learedál (tájnyelvi), arrestál (idegen)
  • lestoppol (szleng), lekapcsol (szleng), beakaszt (szleng), begyűjt (szleng), beszipkáz (szleng), bevisz, bezsuppol (szleng), deteneál (idegen)

atom

főnév
  • parány (régies), atomus (régies)

asszisztens

főnév
  • segítő, közreműködő, helyettes, kisegítő
  • munkatárs, tanársegéd

balga

melléknév
  • együgyű, ostoba, naiv, botor, buta, dőre, balgatag, oktondi, bárgyú, gyermeteg, butus, bolond, értetlen, tudatlan, tökkelütött, fajankó
  • oktalan, sületlen

elképeszt

ige
  • meglep, megdöbbent, meghökkent, elborzaszt, bámulatba ejt, konsternál (régies), megzavar, megrendít

eltántoríthatatlan

melléknév
  • tántoríthatatlan, állhatatos, szilárd, rendületlen, rendíthetetlen, megingathatatlan, rezolút (régies), hajlíthatatlan, hajthatatlan, eltökélt, elszánt, konok

fújtató

főnév
  • fúvómű
  • tömlő, fúvó
  • pumpa (régies), kompresszor (idegen)

felelet

főnév
  • válasz, viszontválasz, válaszolás, válaszadás, viszonzás, visszavágás, riposzt (választékos), replika (régies)
  • válaszbeszéd (választékos)
  • számadás, beszámoló

egyel

ige
  • ritkít, gyérít
  • (tájnyelvi): ver, megver

divergál

ige
  • széttart, szétágazik, széthajol, kettéválik
  • megoszlik, elkülönül, különbözik, eltér

eldurvul

ige
  • megkérgesedik, megkeményedik, kicserepesedik
  • elvadul, elbarbárosodik, elállatiasodik, elparasztosodik, (vita) elfajul, elmérgesedik

fel, föl

határozószó
  • felfelé, magasra, magasba, ég felé, felfele (tájnyelvi)

egyrészt

határozószó
  • egyrészről, egyfelől, részint, részben, egyrészént (tájnyelvi)

csábít

ige
  • csalogat, édesget, csal, vonz, főz, fűz (bizalmas), behálóz, hívogat, kísért, kísértésbe visz, kecsegtet, megigéz, szédít (bizalmas) Sz: elcsavarja a fejét; kiveti rá a hálóját; borjút beszél a hasába

életkor

főnév
  • élettartam, életidő
  • életszakasz

feldühít, földühít

ige
  • feldühösít, dühbe hoz, dühbe gurít, felpiszkál, felmérgesít, felidegesít, felbosszant, felbőszít, felháborít, megharagít, haragra gerjeszt, méregbe hoz, kihoz a sodrából, kiborít, megvadít, felingerel, kiidegel (szleng), megőrjít, felcukkol (szleng), felhúz (szleng), begurít (szleng), bepörget (szleng) Sz: felébreszti az alvó oroszlánt (valakiben)