duzzaszt szinonimái

ige
  • növel, dagaszt, duhaszt (tájnyelvi)
  • (víztömeget): eltorlaszol, elrekeszt, megrekeszt
  • (érzés): eltölt, szétfeszít, átjár, áthat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fanyar

melléknév
  • savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
  • éretlen, zöld
  • barátságtalan, kellemetlen
  • rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
  • kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali

emleget

ige
  • szóba hoz, felhoz, előhoz, előhozakodik (valamivel)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a duzzaszt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

differenciálódik

ige
  • elkülönül, szétválik, megoszlik, szétágazik, bonyolódik, árnyalódik

cefre

főnév
  • pálinkaseprő, lőre (tájnyelvi), csiger (tájnyelvi), csevice
  • (régies): kurva (durva), ringyó, ribanc, ágyas, cafra, szajha, cafka , cemende (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), rima (tájnyelvi)

bucskázik

ige
  • (tájnyelvi): bukfencezik, bukfencet vet, bukfencet hány, hengerbucskázik (tájnyelvi)

belsőleg

határozószó
  • belülről

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

elenyésző

melléknév
  • tünékeny, szertefoszló, múlékony, röpke, tiszavirág-életű
  • jelentéktelen, lényegtelen, elhanyagolható, szóra sem érdemes, mellőzhető, parányi, kicsi, csekély, törpe, szemernyi, minimális, apró-cseprő, mikroszkopikus
  • névleges, jelképes

lendület

főnév
  • nekilendülés, lendületvétel, nekirugaszkodás, elán, nekibuzdulás, svung (bizalmas), buzgalom, hév, erőbedobás, intenzitás, tempó, rukk (idegen), gőz, iram, iramat (régies), ugrás
  • dinamika (idegen), dinamizmus (idegen), rös (régies)

átázik

ige
  • átitatódik, átnedvesedik, megázik, elázik, pacallá ázik, ronggyá ázik

árgus

melléknév
  • (szem): szigorú, gyanakvó, éber

autonóm

melléknév
  • önálló, independens (idegen), szuverén, önrendelkezésű, önkormányzatú, független, szabad
  • öntörvényű

elhagyatott

melléknév
  • magányos, magános, magára hagyott, árva, társtalan, egyedülálló
  • ágrólszakadt, elanyátlanodott, nyomorult, jöttment, hontalan, elhanyagolt, mellőzött Sz: egyedül van, mint a szedett fa; egyedül van, mint a kisujjam; egyedül van, mint a kivert kutya; maga van, mint az útszéli kóró; maga van, mint a lehulló levél; maga van, mint a varga a vásárban
  • néptelen, lakatlan, puszta, kietlen, sivár, kopár, kihalt, üres, félreeső, eldugott, isten háta mögötti
  • gazdátlan, elárvult

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)

foszlik

ige
  • kopik, szakadozik, szétmegy, elvásik, elmállik, elrongyolódik, kirojtosodik, feslik, hámlik, vásik, foszladozik, málladozik, koszlik (tájnyelvi), koszol (tájnyelvi), fejlik (tájnyelvi)
  • semmivé válik, ködbe vész, szétoszlik

fejtörő

főnév
  • rejtvény, feladat, feladvány, talány, rébusz (idegen), találós kérdés, rejtély

dülleszt

ige
  • kidülleszt, kidomborít
  • (tájnyelvi): támaszt

dezorganizál

ige
  • szétzülleszt, szétbomlaszt(bizalmas)

ékszer

főnév
  • ékkő, drágakő, igazgyöngy, ékmű (régies), ékesség (régies), boglár, kösöntyű (régies), násfa (régies), ragyogvány (régies), csecsebecse, cicoma, smukk (bizalmas), fux (szleng)
  • bizsu, divatékszer

fazekas

főnév
  • agyagműves, cserepes, edényesmester (tájnyelvi), tálasmester (tájnyelvi), csupros (tájnyelvi), fazokas (tájnyelvi), gerencsér (tájnyelvi), gölöncsér (tájnyelvi), boda (régies), sárvarga (tájnyelvi)

egybehangzó

melléknév
  • megegyező, egyetértő, egybecsengő, egybevágó, megfelelő, összevágó, harmonikus, egyöntetű, egységes, összhangzó, hozzáillő, összeegyeztethető, összeférő, egymást fedő, koherens (szaknyelvi), konzisztens (idegen), kongruens (idegen), konkordáns (idegen)

cigi

főnév
  • (bizalmas): cigaretta, szivarka, koporsószeg (tréfás), bagó (pejoratív), staub (szleng), spangli (szleng), bűzrúd (tréfás), bláz (szleng)

elcsavar

ige
  • elfordít, elforgat, elteker
  • elzár
  • elferdít, eltorzít

fejfedő

főnév
  • fejrevaló, sapka, sipka (tájnyelvi), süveg, birétum, kalap, kalpag (tájnyelvi), cilinder, csákó, föveg (régies), tökfödő (tréfás)
  • fejkendő, főkötő, párta (régies), pintli (tájnyelvi), csepesz (tájnyelvi), fityula (tájnyelvi)