egyidejű szinonimái
melléknév
- együttes, párhuzamos, egybeeső, szimultán, szinkrón (idegen), paralel (idegen), izokrón (idegen), egykorú, kortárs, korabeli
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
ármánykodik
ige
- fondorlatoskodik, fondorkodik, fondorog (régies), intrikál, cselt sző, összeesküszik, cselt vet, áskálódik, csalárdkodik, machinál (bizalmas), mesterkedik, alattomoskodik, mószerol (szleng) Sz: kígyókövet fúj (valaki ellen); fújja a hályogkövet; főzi a kapcát
gyenge, gyönge I.
melléknév
- erőtlen, elesett, legyengült, leromlott, energiátlan, bágyadt, fáradt, pilledt
- vézna, nyápic, csenevész, törékeny, beteges, fejletlen, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), venyige (szleng), hadibéna (szleng), halnivaló (tájnyelvi), nyüszüge (tájnyelvi)
- munkaképtelen, hasznavehetetlen Sz: a szél is elfújja; alig áll a lábán; elfújja, mint aszott szénát a szél; erős, mint a kócmadzag; erős, mint aki csutkán telelt; erős, mint a sörecet; erős, mint az oláh ecet, két liter egy főzet; erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kígyó; erőtlen, mint a tót kaszás; gyenge lábon áll; gyenge, mint a puliszka; gyenge, mint a bőrehagyott kígyó; gyenge, mint a pókháló; gyenge, mint a harmat; gyenge, mint az őszi légy; hálni jár belé a lélek; jó húsban van, fél kézzel eszi a nápolyit; majd elfújja a szél; olyan erőtlen, még a lehelet is árt neki; olyan, mint a váltott gyerek; olyan, mint az árnyékon nőtt bodza; rossz bőrben van; szédeleg, mint az őszi légy
- korai, fiatal, zsenge, tejes
- puha, lágy, finom
- erélytelen, puhány, elpuhult, határozatlan, gyengekezű, tehetetlen, gyámoltalan, pipogya
- befolyásolható, ingatag, bizonytalan, habozó
- gyatra, silány, elégtelen, vacak, jelentéktelen, csekély, gyér, szerény
- hatástalan, ügyetlen
- (szél): enyhe, mérsékelt
- (ebéd): könnyű, sovány, tartalmatlan, híg
- (hang): halk, suttogó, fályolos, fakó, erőtlen
cella
főnév
- börtöncella, zárka, fogda, hűvös (bizalmas), kalitka (szleng), egyes (szleng), kaszni (bizalmas), sitt (szleng), áresz (szleng), áristom (régies), kóter (régies)
- kamra
betakar
ige
- beborít, beterít, befed, beburkol, bebugyolál, bepátyókál (tájnyelvi), körülvesz, bevon, becsomagol, begöngyöl
- elborít, ráborul (valamire), eltakar
- (tájnyelvi): (rétet) learat, (termést) betakarít
- (melegágyat): árnyékol, beárnyékol
- (szleng): megver, megüt, helybenhagy, lekever (bizalmas), leken egyet (bizalmas), behúz (valakinek), leápol (szleng), bemos (szleng)
levon
ige
- elvesz, leszámít, leszámítol (régies), csökkent, leír, levág, lefog, visszatart, visszafog
- (tanulságot): megállapít, absztrahál (idegen)
- okul, tanul (valakitől)
- (vitorlát): lehúz, bevon, bevesz
áthág
ige
- átlép, átmegy, átjut, átkel, áthalad, túljut
- megszeg, megsért, semmibe vesz, felrúg (bizalmas), megtör, beleütközik, túllép, megtagad, violál (régies)
ellenőrző I.
melléknév
- felügyelő, felülvizsgáló, meós (szaknyelvi), vizitáló (régies), szemlész (régies)
függővasút
főnév
- drótkötélpálya, függőpálya, sodronykötélpálya, drótkötélvasút, lebegővasút, lebegő, libegő (tájnyelvi), lanovka (idegen), sikló
felháborodás, fölháb
főnév
- tiltakozás, méltatlankodás, neheztelés, visszatetszés, nemtetszés, dúlás-fúlás, düh, harag, méreg, ingerültség, megbántódás, megsértődés, indignáció (idegen), felindulás, megbotránkozás, szörnyülködés, konsternáció (idegen), reszenzus (idegen)
döglött
melléknév
- elhullott, kimúlt, esett (tájnyelvi)
- halott, elpusztult
- (tájnyelvi): beteges, sínylődő, nyavalygó
- használhatatlan, bedöglött (bizalmas), befulladt, besült, elromlott
életbe vágó
melléknév
- létfontosságú, lényeges, lényegbevágó, alapvető, fontos, jelentős, döntő, sorsdöntő, vitális
- (tájnyelvi): súlyos, főbenjáró
feledékeny
melléknév
- rövid emlékezetű, tyúkeszű, gyenge emlékezőtehetségű, rövideszű, szórakozott, nemtörődöm, hanyag, figyelmetlen, szeleburdi, szenilis, hóvízeszű (tájnyelvi), szalajt az esze (tájnyelvi), vízfejű (tájnyelvi), feledős (tájnyelvi) Sz: nyúlfark az esze; megérdemli, hogy posztóba varrják a fejét; elkoptak az esze kerekei; hátul hordja az eszét, mint a szamár a kötényét; ritka szita az esze; lyukas a feje; minden kimegy a fejéből; minden kimegy az eszéből; hátul hordja az eszét
ékesszólás
főnév
- szónoklás, szónoklat, szótehetség (régies), elokúció (szaknyelvi), elokvencia (szaknyelvi), dikció (szaknyelvi), szavalás, beszédkészség, sváda (bizalmas)
- szónoklattan, retorika, beszédművészet
elhagyatott
melléknév
- magányos, magános, magára hagyott, árva, társtalan, egyedülálló
- ágrólszakadt, elanyátlanodott, nyomorult, jöttment, hontalan, elhanyagolt, mellőzött Sz: egyedül van, mint a szedett fa; egyedül van, mint a kisujjam; egyedül van, mint a kivert kutya; maga van, mint az útszéli kóró; maga van, mint a lehulló levél; maga van, mint a varga a vásárban
- néptelen, lakatlan, puszta, kietlen, sivár, kopár, kihalt, üres, félreeső, eldugott, isten háta mögötti
- gazdátlan, elárvult
felfrissít, fölfriss
ige
- felélénkít, felüdít, feléleszt, élettel telít, felvidít, felpezsdít, vitalizál, serkent, reaktivál (szaknyelvi), stimulál, regenerál, megújít
- felújít, rendbe hoz, kitataroz, kipofoz (bizalmas), restaurál, renovál