éj szinonimái

főnév
  • éjjel, éjszaka

ej szinonimái

indulatszó
  • hej, ejnye, no

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

töprengés

főnév
  • fejtörés, gondolkodás, elmélkedés, mérlegelés, megfontolás, morfondírozás, gondolatfűzés, tűnődés, tépelődés, gyöntölődés (tájnyelvi), észtöredelem (tájnyelvi), fejverés (tájnyelvi), spekuláció, kontempláció (régies), meditáció

lőrés

főnév
  • ágyúlék, lövőrés (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éj szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dülledt

melléknév
  • domborodó, kidomborodó, guvadt (szem)

császárkorona

főnév
  • koronaliliom, koronavirág

cimbora

főnév
  • társ, bajtárs, pajtás, puszipajtás (pejoratív), játszótárs, kenyeres pajtás, kutyapajtás, mulatópajtás, ivócimbora, szesztestvér (tréfás), barát, kebelbarát, koma (tájnyelvi), haver (bizalmas), sógor (bizalmas), bratyi (bizalmas), kumpán (régies), brúder (régies), téstárs (régies)
  • cinkos, cinkostárs

bevált1

ige
  • felvált, átvált, becserél, konvertál (szaknyelvi)
  • beteljesít, kielégít, valóra vált, teljesít, megvalósít

egyetemleges

melléknév
  • egyetemes, általános, univerzális, generális, átfogó, teljes, összes, egész, kiterjedt, világméretű, széles körű, messzeható, sokrétű, totális, ökumenikus, enciklopédikus

ellát

ige
  • eltart, gondoskodik (valakiről), törődik (valakivel)
  • élelmez, kosztol, etet, táplál
  • gondoz, ápol, kezel, gyógyít, gyámolít, istápol
  • felszerel
  • intéz, bonyolít, elvégez, teljesít, (feladatot) végrehajt, (szerepet) betölt

lom

főnév
  • limlom, ócskaság, zsibáru, kacat, bóvli, vacakság, vackeráj, haszontalanság, egyveleg, szir-szar (durva), vicik-vacak, mismás
  • szemét
  • (tájnyelvi): gizgaz
  • lomb
  • (tájnyelvi): bolyhosság

badar

melléknév
  • ostoba, buta, bolond, dőre, zagyva, sületlen, képtelen, értelmetlen, abszurd, kelekótya, zavart, zavaros, hebehurgya

átrág

ige
  • keresztülrág, kirág, átlyukaszt, keresztülkoptat (régies)
  • átvergődik, áttanulmányoz, végigolvas, végigkérődzik
  • (problémát): megbeszél, agyonbeszél, agyondumál (szleng)

bebútoroz

ige
  • berendez

elnémít

ige
  • belefojtja a szót (valakibe), elhallgattat, letorkol, félbeszakít, lehurrog, befogja a száját (bizalmas), letromfol (bizalmas)
  • (érzést): lecsillapít, elfojt

emberöltő

főnév
  • nemzedék, generáció, emberivadék (régies)

galiba1

főnév
  • baj, bonyodalom, gond, zavar, kellemetlenség, fennakadás, malőr, kalamitás (régies), nehézség, vesződség, vesződés, hézag, bibi (bizalmas), slamasztika, gubanc (szleng), balhé (szleng), gáz (szleng)

felkészül, fölkészül

ige
  • készülődik, késztelődik (tájnyelvi), előkészül, hozzákészül, összeszedi magát, nekigyürkőzik, felvértezi magát (valami ellen), megteszi a szükséges lépéseket, nekivetkőzik, köpi a markát, fegyverkezik (tájnyelvi)
  • tanul

éjjel-nappal

határozószó
  • állandóan, szakadatlan, megállás nélkül, folyton-folyvást, mindig, mindegyre, egyhuzamban, szünet nélkül, szünös-szüntelen, vég nélkül, nonstop, éjt nappallá téve, éjtnap (tájnyelvi), éjtsnap (tájnyelvi)

duhaj

melléknév
  • féktelen, féktelenkedő, mulatozó, garázda, izgága, kötekedő, bakafántos (régies), rakoncátlan, fékeveszett, zabolátlan, hangoskodó, handabandázó, nagyszájú, nagyhangú, szilaj, krakéler (régies)
  • korhely, lump (bizalmas), kicsapongó, tivornyázó

elgörbül

ige
  • elhajlik, deformálódik, kikajszul (tájnyelvi), elvetemedik (régies)
  • (száj): félreáll, elkámpicsorodik, lebiggyed, félrefitul (tájnyelvi), elhúzódik

felgöngyölít, fölgön

ige
  • felteker, felcsavar, felsodor, feltekercsel, felcsévél, felgombolyít
  • felderít, leleplez, kiderít, megfejt, megold, kinyomoz, tisztáz, felszínre hoz, felszámol

elborul

ige
  • beborul, elsötétedik, elsötétül, befelhősödik, elfelhősödik, elhomályosodik, morcsoskodik (tájnyelvi)
  • elkomorodik, elkomorul, elszomorodik
  • (az elméje): megőrül, megbolondul, megtébolyodik, megzavarodik
  • (tájnyelvi): felborul, feldől, leborul

csendes, csöndes

melléknév
  • hangtalan, hallgatag, néma, zajtalan, nesztelen, lecsitult
  • háborítatlan, békés, nyugalmas, nyugodt, eseménytelen
  • (hang): fojtott, elhaló, tompított, halk, suttogó
  • szófukar, szótlan, szűkszavú, kevés beszédű, hallgatag, sima
  • szerény, szolid, szende, szelíd, visszahúzódó, tartózkodó, jámbor, együgyű, sziszimuszi (tájnyelvi), bószmók (tájnyelvi), kukumusz (tájnyelvi), gönye (tájnyelvi), hamvába holt

elismerő

melléknév
  • méltányoló, méltató, dicsérő
  • beismerő, bevalló, vállaló

felkacag, fölkacag

ige
  • felnevet, elneveti magát, nevetésre fakad, kacajra fakad, nevetésben tör ki, felderül, kaccan (tájnyelvi)