dinasztia szinonimái

főnév
  • uralkodócsalád, uralkodóház

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kotlik

ige
  • költ, ül, kotol (tájnyelvi)
  • töpreng, tépelődik, rágódik
  • piszmog

vevő

főnév
  • vásárló, bevásárló, kuncsaft (bizalmas), ügyfél, kliens, üzletfél, fogyasztó
  • vevőkészülék
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dinasztia szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csúfos I.

melléknév
  • szégyenletes, gyalázatos, visszataszító, rút
  • csúfondáros, csúfolódó

bőkezű

melléknév
  • adakozó, nagylelkű, gavallér, gavalléros, gáláns, gálántos (tájnyelvi), nagyvonalú, nagystílű, jótékony, nagyszívű, aranyszívű, altruista (választékos), generózus (idegen), kuláns (idegen) Sz: fizet, mint a köles; fizet, mint a katonatiszt; nem számolja a fillért; az utolsó ingét is odaadja; aranyból van a szíve

bokazokni

főnév
  • bokafix

befut

ige
  • beszalad, berohan, belohol, bevágtat, beszáguld, benyargal
  • megjön, megérkezik, beesik, bezuhan (szleng)
  • berobog, (vonat) begördül
  • beérkezik, célba ér
  • feltör (bizalmas), élre tör, feljön, felküzdi magát, célba ér, sikert arat, beérkezik
  • (futónövény): benő, belep, ellep, befolyik (valamit)
  • (pára): bevon, rárakódik (valamire)

depresszió

melléknév
  • levertség, lehangoltság, elkedvetlenedés, nyomottság, búskomorság, kedvetlenség, mélabú, életuntság, letörtség, szomorúság, kétségbeesés, csüggedtség, reménytelenség, elesettség, melankólia, szplín (választékos)

egyszersmind

határozószó
  • egyúttal, egyidejűleg, egyben, egyetemben (valamivel), együtt, egyszerre, ugyanakkor, egy füst alatt

lecsökken

ige
  • leapad, lelohad, lefogy, megcsappan
  • lemegy

apró-cseprő

melléknév
  • apró, aprócska, kicsi, kicsiny, pici, parányi, cseprő-csupró (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi)
  • kisszerű, jelentéktelen, lényegtelen, pitiáner (bizalmas), elhanyagolható, mellékes, haszontalan, dibdáb, csip-csup, piszlicsáré (bizalmas), vicik-vacak, vacak, bagatell, szir-szar (durva)

általában

határozószó
  • általánosságban, általában véve, egészében véve, többnyire, rendszerint, rendesen, mindent egybevéve, szokás szerint, javarészt, nagyjából, szokásszerűen, átaljában (tájnyelvi), általán (tájnyelvi), átlagvéve (tájnyelvi), nagyrészt
  • különben, egyébként

aszkéta II.

melléknév
  • önmegtartóztató, önsanyargató, önmegtagadó, szerzetesi, kolostori, klastromi, absztinens (választékos), spártai, puritán

elárusítónő

főnév
  • eladónő, boltosnő

éllovas

főnév
  • élsportoló, élcsapat

finom

melléknév
  • bársonyos, selymes, lágy
  • habkönnyű, lenge
  • kecses, vékony, törékeny, filigrán, légies, kecsteli (régies)
  • gyengéd, kíméletes, disztingvált, szubtilis (választékos), delikát (választékos), decens (választékos), csiszolt, kifinomult, kifinomodott
  • előkelő, úri
  • aprólékos, apró, precíz, hajszálfinom, leheletfinom, árnyalatos, árnyalt, rafinált
  • ízletes, ízes, jóízű, zamatos, ínycsiklandó, étvágygerjesztő, kitűnő, nagyszerű, jóféle, pompás, deliciózus (régies), delikát, difinyós (tájnyelvi), fájin (tájnyelvi), fínom-fánom (tájnyelvi) Sz: mind a tíz ujját megnyalhatja utána; megnyalja a száját utána
  • (pejoratív): haszontalan, mihaszna, semmirekellő, semmirevaló
  • (műszer): pontos, precíziós

ezredes2

főnév
  • ezredparancsnok, óbester (régies), colonel (idegen)

direktíva

főnév
  • irányelv, útmutatás, utasítás, iránymutatás, előírás

csökönyös

melléknév
  • akaratos, makacs, önfejű, konok, hajthatatlan, kérlelhetetlen, hajlíthatatlan, makrancos, dacos, nyakas, fejes (tájnyelvi), merev, keményfejű, kurtanyakú, keménynyakú, szófogadatlan, rakoncátlan, megátalkodott, fafejű, vasfejű, dajka (szleng), öszvér, agyas (tájnyelvi), baklós (tájnyelvi), csekellő (tájnyelvi), köténcs (tájnyelvi), kötevényes (tájnyelvi), kötődős (tájnyelvi)

ég1

ige
  • lángol, lángban áll, lángba borul, izzik, lobog, fellobog, fellobban, lobbot vet, lohog (tájnyelvi), rohog (tájnyelvi), parázslik, pislog, langallik (tájnyelvi), pislákol, senyved, ropog, kojtol (tájnyelvi), égdegél (tájnyelvi), (kályha) duruzsol Sz: megeszi a vörös bika; felszáll a vörös kakas (tájnyelvi)
  • világít, melegít, fűt, fűl (tájnyelvi), ragyog, tündöklik, fénylik, csillog, villódzik, vakít, villog, sugárzik
  • (hőségtől): perzselődik, fonnyad
  • (arc): pirul, piroslik, tüzel
  • sajog, fáj, lüktet, mar, szúr, csíp, hasogat, mardos, gyötör, marcangol, emészt
  • (valamiért): hevül, buzdul, lelkesül, felbuzdul, buzog, buzgólkodik, lelkesedik, rajong, él-hal (valakiért, valamiért), imád, felgerjed
  • (szleng): szégyelli magát, pironkodik
  • (szleng): felsül, kudarcot vall, lebőg (szleng), leszerepel

etikus

melléknév
  • tisztességes, becsületes, erkölcsös, fair (idegen), sportszerű

dombtető

főnév
  • orom, dörc (tájnyelvi)

búcsúztat

ige
  • útnak indít, útjára bocsát
  • temet, sirat, elparentál (régies)

egyenruha

főnév
  • formaruha, uniformis, katonaruha, angyalbőr (tréfás), mundér (régies)
  • cselédruha, szolgaruha, inasruha, lakájruha, libéria (idegen), livré (régies)

ezáltal

határozószó
  • ezzel, evvel