derűre-borúra szinonimái

határozószó
  • gyakran, minduntalan, állandóan, egyre-másra, nyakra-főre, unos-untalan

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

életfelfogás

főnév
  • életszemlélet, életelv, életfilozófia, világnézet, gondolkodásmód, életérzés (választékos), mentalitás

elrebeg

ige
  • elsuttog, elhebeg, eldadog, elnyekereg (bizalmas), elmekeg (pejoratív, bizalmas), kinyög, kimond
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a derűre-borúra szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csontos

melléknév
  • vézna, szikár, sovány, vékonydongájú, girhes, csont és bőr, ösztövér (régies), cérkó (tájnyelvi), csortos (tájnyelvi), gibárd (tájnyelvi)
  • erős csontú, nagy csontú, vaskos

borongós

melléknév
  • felhős, felleges, homályos, borús, borult, árnyas, ködös, sötét, morzsongós (tájnyelvi)
  • szomorú, bús, bánatos, mélabús, komor, búskomor, levert, vigasztalan, lehangolt, letargikus, deprimált, melankolikus, nyomott

biztatás

főnév
  • bátorítás, buzdítás, lelkesítés, nógatás, noszogatás, ösztökélés, ösztönzés, sarkallás, serkentés
  • késztetés, rábeszélés, unszolás
  • kecsegtetés, ígéret

beborít

ige
  • befed, elfed, betakar, elborít, befut, eltakar, letakar, beburkol, ráborít, leborít, beterít, leterít, bevon, behúz
  • ellep, belep
  • bedönt, beleborít, befordít, belefordít, beönt

darabont

főnév
  • őr, hajdú

egyes I.

főnév
  • elégtelen, szekunda (régies), daci (régies), dugó (bizalmas), fúró (szleng), karó (szleng), peca (szleng), léc (szleng), bunkó (szleng), kampó (szleng), egy egész, egyenes ötös (tréfás), ötös részletre (tréfás), szeka (szleng), dákó (szleng), kapa (szleng), fa (szleng), facsemete (szleng), gyufa (szleng), aprófa (szleng), alágyújtós (szleng), venyige (szleng), karcsú (szleng), number one (idegen), gerenda (szleng), horog (szleng), cuka (szleng), tök (szleng)

látogatás

főnév
  • felkeresés, vizit (idegen), vizitelés (régies), vizitálás (tájnyelvi), vizitáció (idegen)
  • hospitálás, megtekintés

analfabéta

főnév
  • írástudatlan
  • műveletlen, tudatlan, tanulatlan, iskolázatlan, járatlan, hozzá nem értő, tájékozatlan, hatökör (valamihez)
  • tapasztalatlan

állapotos

melléknév
  • terhes, várandós, másállapotban van, teherben van, gyermeket vár, babát vár (bizalmas), áldott állapotban van, anyai örömök elé néz, gravida (szaknyelvi), viselős, várós (tájnyelvi), hozós (tájnyelvi), boldogállapotos (tájnyelvi), vastag (tájnyelvi)
  • hasas (tájnyelvi), vemhes

árokpart

főnév
  • árokszél, töltés, töltésoldal, földtöltés, mart (tájnyelvi)

éhhalál

főnév
  • éhenhalás

elkorhad

ige
  • elporlad, elrothad, szuvasodik, odvasodik, megreved (tájnyelvi), elmállik, elbomlik, elélemedik (régies)

festészet

főnév
  • festés, festőművészet (választékos), piktúra (régies)

etnográfia

főnév
  • néprajz, néprajztudomány

determinál

ige
  • meghatároz, megszab, befolyásol

csoda

főnév
  • csodatétel, mirákulum (idegen), misztérium, titok, varázslat
  • csodalény, tündér, tünemény, csodagyerek, portentum (idegen, régies)
  • (bizalmas): fene, izé, valami
  • (régies): csodálkozás, megcsodálás, bámulat

durran

ige
  • dörren, dördül, elsül, eldördül, csattan, pukkan, puffan, robban, detonál, (jég) rian, rottyan (régies), roppan (régies)

esküdözik

ige
  • fogadkozik, ígér, erősítget, bizonygat, bizonykodik, állítgat

díszlik

ige
  • díszeleg, ékeskedik, pompázik, virít
  • éktelenkedik (pejoratív)
  • (tájnyelvi): divatos, dívik, szokásban van

bőkezű

melléknév
  • adakozó, nagylelkű, gavallér, gavalléros, gáláns, gálántos (tájnyelvi), nagyvonalú, nagystílű, jótékony, nagyszívű, aranyszívű, altruista (választékos), generózus (idegen), kuláns (idegen) Sz: fizet, mint a köles; fizet, mint a katonatiszt; nem számolja a fillért; az utolsó ingét is odaadja; aranyból van a szíve

egészen

határozószó
  • teljesen, teljességgel, tökéletesen, merőben, hiánytalanul, totál (bizalmas), egész (bizalmas), egészlen (régies), testestől-lelkestől, tisztán, ízig-vérig, totaliter (idegen), száz százalékban, száz százalékig, merőül (tájnyelvi)
  • végig
  • meglehetősen, tűrhetően, eléggé

étel

főnév
  • táplálék, élelem, ennivaló, élelmiszer, koszt (bizalmas), kaja (szleng), eledel, eleség, ét (tájnyelvi), étek, elemózsia, harapnivaló, falat, lakomány (tájnyelvi), csócsa (tájnyelvi), abrak (szleng), siló (szleng), papi (bizalmas), ellátmány (szaknyelvi), fogás, tál