díszlet szinonimái

főnév
  • (szaknyelvi): dekoráció, színfal, kulissza, szuffita (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

integet

ige
  • jelt ad, jelez, lobogtat
  • figyelmeztet

utálat

főnév
  • utálkozás, undor, undorodás, iszony, iszonyat, iszonyodás, csömör, irtózat, hányinger, émelygés, ellenérzés, averzió (régies), borzadás, ellenszenv, antipátia, visszarettenés, utálság (tájnyelvi), gyűlölet
  • ocsmányság, undokság, borzadály
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a díszlet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csúsztatás

főnév
  • (régies): csempészés
  • (bizalmas): félremagyarázás, megtévesztés, hazugság, ámítás, valótlanság

börtönőr

főnév
  • fogházőr, fegyőr, foglár, hajdú, smasszer (szleng), cikler (szleng), varjú (szleng), bakter (szleng), tömlöctartó (régies), porkoláb (régies), poroszló (régies), profosz (régies), börtönész (tájnyelvi)

bolondít

ige
  • szédít (bizalmas), bódít, maszlagol (bizalmas), kormoz (szleng), etet (szleng), elhitet (valakivel valamit), félrevezet, megtéveszt, kijátszik, megcsal, becsap, rászed, lóvá tesz, beugrat, bepaliz (bizalmas), átejt (bizalmas), átver (bizalmas), átdob (szleng), hülyít (bizalmas), szórakozik (valakivel) (bizalmas), átráz (bizalmas), javátít (tájnyelvi)
  • ámít, áltat, hiteget
  • (magába bolondít): elcsábít, behálóz, befűz (bizalmas), elcsavarja a fejét

behatol

ige
  • belehatol, bejut, benyomul, betolakszik, betör, belemélyed, (éles tárgy) belevágódik

derültség

főnév
  • napfény, derű
  • jókedv, nevetés, vidámság, öröm, élénkség, tréfa, móka, tréfálkozás, tréfálódzás, kedélyesség, kacagás, örvendezés

éhes

melléknév
  • ehetnékje van, kiéhezett, korgó gyomrú, éh (régies), eléhezett (régies), kajás (szleng), flamós (szleng), halós (szleng), éhenbőgi (tájnyelvi), éhing (tájnyelvi), enniles (tájnyelvi), koldusbendőjű (tájnyelvi) Sz: az éhkoppot nyeli; csillagokat lát az éhségtől; delet harangoznak a gyomrában; éhes, mint a farkas; jojózik a szeme az éhségtől; koplal, mint a cigány lova; kopog a szeme az éhségtől; korog a numerája; majd kilyukad a gyomra; megenné a marokvasat; megenné a méreghúrt is; megenné a vasszeget is; megenné már a boszorkány főztjét is; megenné a patkószeget is; muzsikálnak a hasában a cigányok
  • (valamire): sóvár, sóvárgó, vágyódó, szomjas, szomjúhozó (választékos)

lefektet

ige
  • letesz, leterít
  • (gyereket): ágyba fektet, elaltat, buvál (tájnyelvi)
  • ágyba kényszerít, ágyhoz köt (betegség)
  • leteper, ledönt, lefog, két vállra fektet, lenyom
  • (szleng): magáévá tesz, megkefél (szleng), megdug (szleng)
  • megállapít, leszögez, meghatároz, írásba foglal, rögzít

arany

főnév
  • színarany
  • aranypénz, aranyforint, aranyérem, dukát (régies), körmöci (régies), sárga csikó (tájnyelvi)
  • kincs, vagyon, gazdagság, pénz
  • (jelzőként): aranyszín, aranyszínű, aranysárga, aranyló
  • ritka, drága

ama

melléknév
  • amaz, az a, azon

asztronómia

főnév
  • csillagászat

elbocsát

ige
  • elenged, elereszt, elküld, meneszt
  • felmond, kitesz, felment, elmozdít, meneszt, eltávolít, levált, szélnek ereszt, destituál (idegen), dimittál (idegen), kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng), csúszdára tesz (szleng, tréfás), utcára tesz, elcsap, kidob, kihajít, kivág, kirepít, kipenderít, bélistáz, túlad (valakin), feltarisznyáz, kiteszi a szűrét, útilaput köt a talpára (valakinek), kényszernyugdíjaz
  • leszerel, obsitol (régies)

élmény

főnév
  • benyomás, impresszió, átélés
  • tapasztalat, tapasztalás

fizetésemelés

főnév
  • béremelés, fizetésjavítás (régies), fizetésrendezés

faggatózik

ige
  • kérdezősködik, tudakozódik, érdeklődik, informálódik, felvilágosítást kér, puhatolózik, firtat, faggatolózik (tájnyelvi)

disznósajt

főnév
  • préshurka (tájnyelvi), pálanyja (tájnyelvi), bőrsajt (tájnyelvi), svartli (tájnyelvi), gömböc (tájnyelvi), disznófősajt (tájnyelvi)

csúcsív

főnév
  • boltív, bolthajtás, szamárhátív (szaknyelvi)

égtáj

főnév
  • világtáj, égalj (régies), égsark (régies)

évente

határozószó
  • évenként, esztendőnként

dög

főnév
  • hulla, holttest, tetem
  • (szitokszóként): állat, rohadék, szemét
  • (szleng): lány, nő
  • (tájnyelvi): dögvész, pestis, döghalál, dögmirigy (régies)
  • járvány, ragály, betegség
  • (jelzőként): nagyon, kutya, pokoli, szörnyű

bukás

főnév
  • elesés, esés, zuhanás, lerogyás, összecsuklás, elvágódás
  • összeomlás, vereség, kudarc, balsiker, fiaskó, pléh (szleng), felsülés, sikertelenség, eredménytelenség, tragédia, megsemmisülés, meghiúsulás, katasztrófa
  • fizetésképtelenség, tönkremenés, tönkrejutás, csőd, krach (régies), bankrott (régies), leégés (szleng), bukta (szleng)
  • évismétlés, bukti (bizalmas), elhasalás (bizalmas), bukovina (szleng), szaltó (szleng), zakó (szleng)

egyfelől

határozószó
  • egyik irányból, egy irányból
  • egyrészt, egyoldalúlag

ezüstnemű

főnév
  • ezüstkészlet, evőkészlet