összeveszés szinonimái

főnév
  • veszekedés, perpatvar, civakodás, civódás, szóváltás, perlekedés, egyenetlenkedés, összeszólalkozás, konfliktus

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dörren

ige
  • dördül, durran, csattan, robban, detonál, dörgen (tájnyelvi), dühent (tájnyelvi)
  • elsül
  • (valakire): ráripakodik, rákiált, ráordít, ráfenekedik (tájnyelvi), förmed, rivall

alig-alig

határozószó
  • alig, kevéssé, kicsit, éppen hogy csak, félig-meddig, szegről-végről (ismer), távolról (ismer), aligis-alig (tájnyelvi), aligos-alig (tájnyelvi), aligocska (tájnyelvi), éllel-féllel (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a összeveszés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

önzés

főnév
  • egoizmus (idegen), önösség (régies), individualizmus (idegen), énközpontúság, önszeretet, önérdek, egocentrikusság, egocentrizmus (idegen), énkultusz, nárcizmus (idegen)
  • számítás

némelyik

névmás
  • egyik-másik, némely, egynémelyik, egynémely, egyes

nagykorú I.

melléknév
  • cselekvőképes, érett, önjogú, teljes jogú, meglett

melléktermék

főnév
  • hulladékanyag, hulladék, maradék, szemét

összehangol

ige
  • összhangba hoz, egybehangol, harmonizál
  • egyeztet, koordinál, összeigazít, szinkronba hoz, szinkronizál (idegen), egységesít, szabályoz
  • arányosít, arányít, hozzáigazít

peron

főnév
  • előtér, pályaelőtér, rakodó

megbízható

melléknév
  • állhatatos, szavatartó, hűséges, hű, kitartó, becsületes, tisztességes, lelkiismeretes, korrekt, kifogástalan, jellemes, egyenes lelkű, kipróbált, biztos, szilárd, hiteles, autentikus, szavahihető, hitelt érdemlő, bizalomra méltó, igazmondó, szótartó, megfontolt, komoly, kötelességtudó, rendes, jóravaló, szolid, bátor (tájnyelvi) Sz: állja a szavát; embere szavának; olyan ember, mint a lakat

más-más

névmás
  • különböző, különféle, heterogén, többfajta, többféle, különb-különb (régies)

kezdeti

melléknév
  • első, primer (szaknyelvi), bevezető, előkészítő, kezdő, kezdődő, kialakuló, keletkező, iniciális (idegen)
  • korai, hajdani, régi, eredeti
  • ősrégi, őseredeti, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi)

meghág

ige
  • párosodik
  • magáévá tesz, megdug (durva), megkettyint (szleng)

pislákol

ige
  • pislog, ég, hunyorog, parázslik, duszilkodik (tájnyelvi), lappog (tájnyelvi), vibrál, reszket

ráfog

ige
  • ráirányít, rászegez, nekiszegez, rátart
  • gyanúsít, meggyanúsít, vádol, megvádol, bevádol, megrágalmaz, rágalmaz, bemárt (bizalmas), rákölt (régies), rászínel (régies), ráken, rámond, rásüt, ráhazudik (régies), imputál (régies)

építőmester

főnév
  • építész, pallér, építésvezető
  • építészmérnök

szétszed

ige
  • széjjelszed, szétbont, széjjelbont, szétkap (bizalmas), szétválaszt, megbont, szétszerel, széjjelszerel, demontál (régies), szétboncol
  • megbírál, ledorongol (bizalmas), ízekre szed, kiveséz, kizsigerel (bizalmas)

sínylődik

ige
  • sanyarog, sínylik (tájnyelvi), tengődik, nyomorog, kínlódik, gyötrődik, sorvad, sindevészik (tájnyelvi), élődik (tájnyelvi)
  • betegeskedik, gyengélkedik, kornyadozik, senyved, szenved

összezördül

ige
  • összevész, veszekedik, összekülönbözik, összetűz, összekoccan, összekap, összeugrik, összeütközik, összeszólalkozik, összezörren, összezajdul (tájnyelvi), összejön (tájnyelvi), hajba kap, összerúgja a port, összerúgja a patkót

önkéntes I.

melléknév
  • fakultatív, szabad

pásztoróra

főnév
  • együttlét, találkozó, találka, randevú, légyott

serdül

ige
  • felnő, fejlődik, érik, növekedik, növekszik, cseperedik, felgindárodik (tájnyelvi)
  • kamaszodik, bimbózik
  • (tájnyelvi): perdül, fordul

pályamunka

főnév
  • pályamű, beadvány, dolgozat, pályázat

neveléstan

főnév
  • neveléstudomány, pedagógia (szaknyelvi)

pendlizik

ige
  • ingázik, ide-oda közlekedik

síkság

főnév
  • sík vidék, sík, alföld, róna, rónaság, lapály (választékos)
  • puszta