más-más szinonimái

névmás
  • különböző, különféle, heterogén, többfajta, többféle, különb-különb (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

maradvány

főnév
  • csonk, csökevény
  • rom, düledék (választékos), omladék
  • maradék, hulladék, reliktum (idegen)
  • utód, ivadék, leszármazott, sarj (választékos)
  • többlet, fölösleg, szaldó (szaknyelvi)
  • reziduum (szaknyelvi)
  • ősmaradvány, kövület (szaknyelvi), fosszília

csepeg, csöpög

ige
  • hull, pereg, csepereg, folyik, csurog, szivárog, folydogál, csordogál, cseperészik, csurog-csepeg, szemerkél, szemelget (tájnyelvi), permetez, (könny) potyog, gyöngyözik, csepellérezik (tájnyelvi), csoronkál (tájnyelvi), levedzik (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a más-más szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lövöldöz

ige
  • lődöz, lő, tüzel, pufogtat (bizalmas), durrogtat (bizalmas), puskázik (régies), pifpafoz (régies)
  • hajigál, dobál, szór

kúpmetszet

főnév
  • (régies): kúpszelet

közérdekű

melléknév
  • közös érdekű, jelentős, fontos, közösségi, társadalmi

kiszorul

ige
  • kinn reked, kizáródik, kicsukódik, kinn marad
  • kimarad (valamiből), eltűnik
  • teret veszt

mályva

főnév
  • mályvarózsa, istenkenyere (tájnyelvi), papsajt, béresrózsa (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): muskátli

megkockáztat

ige
  • merészel, megkísérel, megpróbál, felvállal, megreszkíroz (bizalmas), megreszkírol (tájnyelvi)
  • fogad, feltesz, kockára tesz
  • megemlít, felemlít, előhoz, előhozakodik, előáll, szóvá tesz, közbevet

vegyi

melléknév
  • kémiai, vegytani, vegyészeti
  • mesterséges, szintetikus

kerámia

főnév
  • fajansz (idegen), majolika (idegen), agyagáru, fazekasáru, mázas cserép, cserép (tájnyelvi)
  • agyagipar, agyagművesség, fazekasság, fazekasmesterség, keramika

kedvezmény

főnév
  • előny, engedmény, koncesszió (szaknyelvi), kiváltság, privilégium, bonum (idegen), benefícium (régies)
  • jótétemény, könnyítés
  • (régies): kedvezés

gubanc

főnév
  • csomó, bolyh, szövevény, csimbók (tájnyelvi), csimbólék (tájnyelvi)
  • (szleng): baj, probléma, bonyodalom, gond, nehézség, gáz (szleng)

kézelő

főnév
  • mandzsetta, kisgallér (tájnyelvi)

megnyúz

ige
  • lenyúz, lefejti a bőrét, lebőröz, bőrtelenít, lehámoz, lehánt
  • kifoszt, kihasznál, tönkretesz, rászed (bizalmas), bepaliz (bizalmas), becsap

mérce

főnév
  • mérőeszköz, mérőműszer, mérőedény, mérőléc, mérőrúd, mérővessző, colstok, méterrúd, méter, szintmérő, vízállásjelző, vízállásmérő, ugrómérce, kitűzőrúd
  • (régies): mérő, gabonamérték
  • mérték, igény, követelmény, szint, kánon (szaknyelvi), norma, etalon (szaknyelvi)

bokszer

főnév
  • bokszológyűrű

öv

főnév
  • derékszíj, nadrágszíj, tüsző (régies), (szerzetesi) cingulus (idegen)
  • pánt, heveder
  • égöv, zóna, övezet

nyalánk

melléknév
  • torkos, pákosztos (tájnyelvi), nyalakodó, édesszájú, ínyenc, gourmand (idegen)
  • ínycsiklandó, étvágygerjesztő

másodperc

főnév
  • szekundum (szaknyelvi)
  • pillanat, szempillantás, villanat (régies), minuta (régies), minutum (régies)

lószerszám

főnév
  • hám, lótok (tájnyelvi), szügyvért (tájnyelvi)
  • kantár
  • gyeplő
  • nyereg
  • kengyel

megfogyatkozik

ige
  • csökken, fogy, meggyérül, megritkul, megcsappan, leolvad, megkevesbedik, megkisebbedik
  • gyengül, hanyatlik, apad, visszaesik

nézve

névutó
  • tekintetében
  • vonatkozóan
  • szempontjából, számára

megáll

ige
  • megtorpan, megakad, leáll, megbénul
  • stagnál, vesztegel
  • leáll, elakad
  • befullad, lefullad, lejár
  • abbamarad, megszűnik, eláll
  • helytáll
  • igaznak bizonyul, helyesnek bizonyul, érvényesnek bizonyul
  • kibír, kiáll, győz

kültag

főnév
  • csendestárs

méghozzá

kötőszó
  • mégpedig, pontosabban, ráadásul, ráadásul még, azonkívül, ezenfelül, amellett, tetejébe, sőt

nyák

főnév
  • nyálka (szaknyelvi)
  • kása, pép