ész szinonimái
főnév
- elme, értelem, intellektus (idegen), intelligencia, okosság, szellem, ítélőképesség, judícium (szaknyelvi), felfogás, felfogóképesség, bölcsesség, ráció, sütnivaló (bizalmas), spiritusz (bizalmas), észjárás, gógyi (szleng), agy, agyvelő, fej, eszmélet (tájnyelvi)
- tudat, figyelem, emlékezet
- józanság, mértékletesség, belátás
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
átlag III.
melléknév
- átlagos, közepes, középszerű, közép-, szürke, sablonos, tucat, köznapi, közönséges, mindennapi, általános
elbágyaszt
ige
- ellankaszt, eltikkaszt, elernyeszt, elpuhít, ellágyít, enervál (idegen), kimerít, elerőtlenít, elgyengít
deklináció, deklinál
főnév
- névszóragozás (szaknyelvi), ragozás, névragozás (régies), hajtogatás (régies)
- mágneses elhajlás (szaknyelvi)
feldobál, földobál
ige
- felhajigál, felszór (bizalmas), felhány, felgór (tájnyelvi), felgórál (tájnyelvi)
brutális
melléknév
- állati, állatias, vadállati, bestiális, kegyetlen, kíméletlen, embertelen, barbár, vad, vérengző, vérszomjas, baromi, könyörtelen, hidegvérű, durva, nyers, borzalmas, irgalmatlan
felhány, fölhány
ige
- felkapál, fellapátol, felás, feldúl, feltúr
- feldobál, felhajigál, felszór, felhantol, felrak, halomba rak, felhalmoz
- átkutat, felforgat
- felhánytorgat, felemleget, felpanaszol, szemére vet, szemére lobbant, hibáztat, felhoz
feszít
ige
- megfeszít, kifeszít, meghúz, spannol (bizalmas), nyújt
- nyom, szorít, nekiszorít
- tetszeleg, adja a bankot (szleng), pöffeszkedik, trónol (pejoratív), fitogtatja magát, díszeleg, parádézik, illeg-billeg, biggyeszkedik (tájnyelvi), feszeleg (tájnyelvi), hegyel (tájnyelvi)
hígeszű
melléknév
- hígvelejű, hebehurgya, ostoba, buta, zavart, szeleburdi, szeleverdi (tájnyelvi), könnyelmű, felelőtlen, széllelbélelt
gyenge, gyönge I.
melléknév
- erőtlen, elesett, legyengült, leromlott, energiátlan, bágyadt, fáradt, pilledt
- vézna, nyápic, csenevész, törékeny, beteges, fejletlen, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), venyige (szleng), hadibéna (szleng), halnivaló (tájnyelvi), nyüszüge (tájnyelvi)
- munkaképtelen, hasznavehetetlen Sz: a szél is elfújja; alig áll a lábán; elfújja, mint aszott szénát a szél; erős, mint a kócmadzag; erős, mint aki csutkán telelt; erős, mint a sörecet; erős, mint az oláh ecet, két liter egy főzet; erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kígyó; erőtlen, mint a tót kaszás; gyenge lábon áll; gyenge, mint a puliszka; gyenge, mint a bőrehagyott kígyó; gyenge, mint a pókháló; gyenge, mint a harmat; gyenge, mint az őszi légy; hálni jár belé a lélek; jó húsban van, fél kézzel eszi a nápolyit; majd elfújja a szél; olyan erőtlen, még a lehelet is árt neki; olyan, mint a váltott gyerek; olyan, mint az árnyékon nőtt bodza; rossz bőrben van; szédeleg, mint az őszi légy
- korai, fiatal, zsenge, tejes
- puha, lágy, finom
- erélytelen, puhány, elpuhult, határozatlan, gyengekezű, tehetetlen, gyámoltalan, pipogya
- befolyásolható, ingatag, bizonytalan, habozó
- gyatra, silány, elégtelen, vacak, jelentéktelen, csekély, gyér, szerény
- hatástalan, ügyetlen
- (szél): enyhe, mérsékelt
- (ebéd): könnyű, sovány, tartalmatlan, híg
- (hang): halk, suttogó, fályolos, fakó, erőtlen
eszik
ige
- étkezik, táplálkozik, fogyaszt, táplálékot vesz magához, fal, harap, rágcsál, falatozik, eszeget, csipeget, eddegél, majszol, hamizik (bizalmas), hamikál (bizalmas), kóstol, ízlel, kajál (szleng), kajol (szleng), moslékol (tájnyelvi), pakol (bizalmas), burkol (szleng), abrakol (szleng), legel, csócsál (bizalmas), flammol (szleng), silózik (szleng), halózik (szleng), lakmározik, zabál (szleng), torkoskodik, falánkol (tájnyelvi), tömi a fejét, tömi magát, tömi a majmot, tömi az iszákot, tömi a véknyát, bevág (bizalmas), beporszívóz (szleng), pofáz (durva), habzsol, kosztol (bizalmas), kosztolódik (tájnyelvi), papizik, nyámmog Sz: a gallérja mögé hányja az ételt; orra alá hányja az ételt
fecsegő
melléknév
- bőbeszédű, beszédes, közlékeny, szószátyár, locska (régies), locsi-fecsi, nyelves, lepcses, kotnyeles, cserfes, csacska, csatra (tájnyelvi), hetlekotla (tájnyelvi), csiricsáré (tájnyelvi), leffencs (tájnyelvi), fecskes (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), kacsasegg (durva), szófosó (durva)
- pletykás, hírhordó, hírvivő
- (patak): locsogó, csobogó, csörgedező
gusztustalan
melléknév
- utálatos, undorító, undort keltő, visszataszító, taszító, ellenszenves, gyűlöletes, ocsmány, förtelmes, ízléstelen, visszatetsző, étvágyrontó
excentrikus
melléknév
- különc, különcködő, eredetieskedő, extravagáns, bogaras, hóbortos, szeszélyes, csapongó, szertelen, bizarr, groteszk, különleges, meglepő, rendellenes, szokatlan, abnormális
- körhagyó (szaknyelvi)
elhamarkodik
ige
- elsiet, elkapkod, elhirtelenkedik, elhebehurgyál (tájnyelvi), összecsap, összeüt, összevág Sz: füstre harangoz
feketepiac
főnév
- zugpiac, KGST-piac (tréfás)
- feketegazdaság, feketézés (szleng), feketekereskedelem, zugkereskedelem, láncolás (szleng), csencselés (bizalmas), seftelés (bizalmas), kupeckedés (bizalmas)