ennivaló I. szinonimái

főnév
  • táplálék, élelmiszer, étel, élelem, eledel, koszt (bizalmas), harapnivaló, eleség, betevő, falnivaló, elemózsia, zaba (szleng), kaja (szleng), abrak (szleng)

ennivaló II. szinonimái

melléknév
  • aranyos, bűbájos, elragadó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vitriol

főnév
  • kénsav
  • (választékos): gúny, szatíra

felettes, fölöttes II.

főnév
  • főnök, vezető, igazgató, parancsnok, elöljáró, feljebbvaló, nagyfőnök (bizalmas), góré (bizalmas), principális (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ennivaló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elszenved

ige
  • elvisel, eltűr, elbír, kibír, keresztülmegy, átesik, átmegy (valamin), átél, kiáll, lenyel (bizalmas), aláveti magát (valaminek), hord, hordoz, tolerál, végigcsinál(valami ellen)

éhezik

ige
  • koplal, üres a gyomra, üres a hasa, korog a gyomra, böjtöl, felkopik az álla, éhkoppon van, éheskedik (tájnyelvi), ehül (régies), nélkülöz
  • (valamire): vágyik, vágyakozik, sóvárog, eped, kíván (valamit)

égő II.

főnév
  • villanyégő, villanykörte, körte, izzó, izzólámpa
  • égőfej

csíraképes

melléknév
  • életképes, életrevaló, életerős, termékeny

elvonultság

főnév
  • magány, magányosság, elzárkózás, elzárkózottság, visszavonultság, egyedüllét, elefántcsonttorony (választékos), remeteség

fakul

ige
  • halványodik, halványul, színtelenedik, ereszt (színt), színét hagyja, színét veszti, keshed (tájnyelvi), fakódik (tájnyelvi), hagyul (tájnyelvi), hókul (tájnyelvi)
  • sápad

megtört

melléknév
  • törődött, levert, csüggedt, lesújtott, megviselt, elcsigázott, letört, vigasztalhatatlan, fájdalmas, reményvesztett, fásult, kétségbeesett
  • töredelmes, bűnbánó, vezeklő, alázatos
  • (tekintet): fénytelen, üveges, zavaros
  • (tájnyelvi): gyűrött

borul

ige
  • beleborul, bukfencezik (valamibe)
  • dől, feldől, fordul, esik
  • ömlik, hullik, omlik
  • roskad, rogy, ereszkedik, nehezedik, dől
  • (valami valamire): ráborul, elborít, elfed, eltakar, takar, ellep, lep
  • felhősödik, fellegesedik, fellegzik (választékos), homályosodik, sötétül, elborul, beborul

bogár

főnév
  • (bizalmas): rovar
  • (tájnyelvi): légy
  • (tájnyelvi): méh
  • hóbort, mánia, rigolya, rögeszme, szeszély, vesszőparipa, dili, rapli (bizalmas), hepp (szleng)

búskomor

melléknév
  • bánatos, bús, búnak ereszti a fejét, levert, lehangolt, mélabús, elbúsult, búsuló, szomorú, szomorkodó, kedveszegett, életunt, enervált, kedélybeteg, elszontyolodott, kedvetlen, melankolikus, szplínes (régies), csüggeteg, világfájdalmas, deprimált, depressziós, gyászos, búvalbélelt (bizalmas), mélakóros (régies), bánatbeteg (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a fancsali feszület (tájnyelvi)

fedezet

főnév
  • kíséret, védőkíséret, eszkort (idegen), őrség
  • védelem, oltalom
  • (szaknyelvi): középpályás, half (idegen)
  • keret, alap, tartalék, készlet

felröppen, fölröppen

ige
  • felrepül, felszáll, elszáll, kiröppen, felemelkedik
  • (hír): szárnyra kel, terjedni kezd, kiszivárog

hátvéd

főnév
  • utóvéd, utóhad, utócsapat, végsereg (régies)
  • védő, védőjátékos, bekk (régies)

gipsz

főnév
  • fősz (régies), alabástrom, fehérföld (régies)
  • gipszkötés

enyhülés

főnév
  • javulás, könnyebbség, csillapodás, remisszió (szaknyelvi), mérséklődés, megnyugvás, lankadás, alábbhagyás, alábbszállás, csökkenés, szűnés
  • melegedés, olvadás
  • frissülés

elsősorban

határozószó
  • mindenekelőtt, leginkább, nagyrészt, legfőképpen, először, legelőször is, különösen, legelőbb, különösképpen, főleg, főként, főképpen, kiváltképpen, kivált, legkivált, mindenekfölött, lényegében, alapvetően, alapjában véve, többnyire, eredetileg, nevezetesen, specialiter (bizalmas), speciál (bizalmas)

esztétikus I.

melléknév
  • szép, tetszetős, mutatós, ízléses, művészi

gégész

főnév
  • gégespecialista, gégeszakorvos, laringológus (szaknyelvi), fül-orr-gégész

ereszcsatorna

főnév
  • esőcsatorna, csatorna, lefolyó, folyóka, levezetőcsatorna, csurgó (tájnyelvi)

elárul

ige
  • elhagy, cserbenhagy, megtagad, elad, elpártol
  • felad, feljelent, besúg, beárul, elvádol (tájnyelvi), beköp (szleng), vámliz (szleng), befúj (szleng), feldob (szleng)
  • elmond, elbeszél, továbbad, kifecseg, kikotyog (bizalmas), kikottyant, kibeszél, kiad, kiszolgáltat, kifitít (tájnyelvi)
  • árulkodik (valamiről), vall, mutat
  • (elárulja magát): elszólja magát, kimutatja a foga fehérét
  • (régies): elad, elárusít, pénzzé tesz

ezentúl

határozószó
  • ezután, ezek után, a jövőben, a jövőre nézve, mostantól fogva, mostantól kezdve, a továbbiakban

gesztikulál

ige
  • hadonászik, ágál, taglejtéssel kifejez, mutogat, hadécsol (tájnyelvi)