gaz I. szinonimái

melléknév
  • gazember, alávaló, bitang, galád (választékos), tisztességtelen, csaló, elvetemült, szélhámos, rosszindulatú, elfajult (választékos), hitvány, becstelen, semmirekellő, gonosz, gyalázatos, átkozott, beste, cudar, vétkes, csalfa, alattomos, fondor (régies), bestye (régies), betyár (régies)

gaz II. szinonimái

főnév
  • gyom, dudva, gyimgyom (tájnyelvi), gizgaz, burján (tájnyelvi), durdaly (tájnyelvi), bozdut (tájnyelvi), csohét (tájnyelvi), pörje (tájnyelvi)

gáz szinonimái

főnév
  • földgáz, fűtőgáz, világítógáz, harcgáz
  • szél, bélgáz (választékos), bélszél (választékos)
  • üzemanyag (gépkocsié), benzin, kakaó (szleng)
  • gáztűzhely, gázrezsó, gázfőző, gázgejzír
  • (szleng): baj, veszély, probléma, akadály, nehézség, kellemetlenség, gubanc (szleng), kváz (szleng), difi (bizalmas), cicesz (szleng), lekvár, pác

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

karácsonyeste

főnév
  • szenteste, bővedest (tájnyelvi), bővedeste (tájnyelvi)

rendületlen

melléknév
  • erős, szilárd, sziklaszilárd, mozdulatlan, kemény, fix (bizalmas), stabil
  • állhatatos, megingathatatlan, rendíthetetlen, tántoríthatatlan, hajthatatlan, kérlelhetetlen, kipróbált, kitartó
  • eltökélt, elszánt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gaz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

főleg

határozószó
  • főként, főképp, kivált, kiváltképp, leginkább, elsősorban, mindenekelőtt, leggyakrabban, különösen, jórészt, túlnyomóan, majdnem, többnyire, rendszerint

felettébb, fölöttébb

határozószó
  • felette, fölötte, igen, nagyon, igencsak, túlságosan, nagymértékben, rendkívül, szerfelett, erősen, módfelett, különösen, különösképpen, roppantul, kifejezetten, borzasztóan

fej1

ige
  • (tehenet): cseppent (tájnyelvi), csúrol (tájnyelvi), ecsel (tájnyelvi)
  • (bizalmas): szipolyoz, pumpol (bizalmas), kicsikar (pénzt)

elviselhető

melléknév
  • tűrhető, kibírható, tolerálható, meglehetős (tájnyelvi), elszenvedhető, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

fürdet

ige
  • tisztít, mos, füröszt
  • (szaknyelvi): nedvesít, áztat, kezel
  • eláraszt (választékos)

gyöngyike

főnév
  • gyöngyöcske, kékgyöngyvirág

őrizetlen

melléknév
  • védtelen, elhanyagolt

élet

főnév
  • emberélet, lét, létezés, életmód, életvitel, életfolyamat, élés, fennállás
  • pályafutás, sors, életút, életpálya
  • világ
  • hatály, érvény, tartam
  • elevenség, derű, életöröm
  • megélhetés
  • (tájnyelvi): gabona, búza

elavult

melléknév
  • divatjamúlt, aggott (régies), elaggott, ásatag, ósdi, porlepte, ócska, régimódi, ódivatú, régi vágású, ó (régies), ódon
  • korszerűtlen, idejétmúlt, túlhaladott, anakronisztikus, időszerűtlen
  • érvénytelen, hatálytalan, elévült

befurakodik

ige
  • benyomakodik, beférkőzik, beügyeskedi magát, bejut, behatol, belehatol, befuramodik (tájnyelvi)
  • (közösségbe) befurakszik, betolakszik, betolakodik, benyomul, becsempészi magát, (több személy) beszivárog, beszemtelenkedik, beépül, beszerkőzik (tájnyelvi), beférkezik (tájnyelvi), befúródik (tájnyelvi)

elkényeztetett

melléknév
  • elkapatott, félrenevelt, agyondédelgetett, kényes, kényeskedő, nyafogó, nyafka, elpuhult, puhány, gedélt (tájnyelvi)

hadiállapot

főnév
  • háborús helyzet
  • ostromállapot (régies), ellenségeskedés, viszálykodás

hatóanyag

főnév
  • ágens (szaknyelvi), reagens (szaknyelvi)

képes1

melléknév
  • illusztrált, szemléltető, szemléletes, figurás
  • átvitt, képletes, allegorikus, példázatos, jelképes, jelképi, szimbolikus, metaforikus

ingadozás

főnév
  • bizonytalankodás, bizonytalanság, habozás, tétovázás, határozatlanság, hullámzás, kétség, kiegyensúlyozatlanság, változás, kétkedés, eltérés, következetlenség, fluktuáció (idegen), labilitás (idegen), hezitálás
  • dülöngélés, tántorgás, támolygás, imbolygás
  • oszcillálás (szaknyelvi)

gazdálkodó II.

főnév
  • gazda, paraszt, földműves, szántóvető (régies), termelő, pór (választékos), farmer, ökonómus (szaknyelvi)

főcím

főnév
  • címfej (szaknyelvi), címsor (szaknyelvi)

gyakorlatozik

ige
  • gyakorol, egzecíroz (régies), edz, treníroz

illetőleg I.

határozószó
  • illetően, ami ezt illeti, erre nézve, e tekintetben, vonatkozólag, kapcsolatban (valamivel)

gézengúz

főnév
  • csibész, kópé, semmirekellő, csirkefogó, mákvirág, rosszcsont, lurkó, mihaszna, naplopó, betyár, zsivány (régies), selma (régies), huncut, imposztor (régies), pernahajder, sehonnai, kurittyoló (régies)

felhördül, fölhördül

ige
  • felhorkan, felfortyan, felhorkol (tájnyelvi), felhörrenik (tájnyelvi), feldühödik, felmérgesedik, kitör

gyerek, gyermek

főnév
  • gyerkőc (bizalmas), kisember, Isten áldása, csöppség, poronty (bizalmas), palánta, csemete (bizalmas), csimota (tájnyelvi), család (tájnyelvi), tacskó (bizalmas), pulya (tájnyelvi), klapec (szleng), pocok (bizalmas)
  • ivadék, utód, leszármazott, szülemény (régies), sarj, család, cseléd (régies), magzat

indukció

főnév
  • rávezetés, következtetés