ellenállás szinonimái

főnév
  • szembehelyezkedés, ellenszegülés, szembeszegülés, oppozíció (szaknyelvi), berzenkedés, torzonkodás (régies), ellenvetés, dac, durcálkodás, makacskodás, ellenkezés, rezisztencia (szaknyelvi), engedetlenség, szófogadatlanság, fegyelemsértés
  • felkelés, lázadás, lázongás, forrongás, zendülés
  • védekezés, defenzíva (szaknyelvi)
  • védettség, szívósság, edzettség, ellenállóképesség, immunitás
  • (elektromos) sönt (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

komédiás

főnév
  • (régies): csepűrágó, mutatványos, színész
  • (jelzőként): képmutató, alakoskodó, színészkedő, színlelő, tettető, megtévesztő

könnyít

ige
  • mérsékel, kisebbít, megkönnyít, enyhít, könnyebbít (régies)
  • megsegít, megszabadít, felment, mentesít, tehermentesít, segítségére siet, segítséget nyújt, leveszi a terhet valakinek a válláról (választékos)
  • (könnyít magán): kitárulkozik, megkönnyebbül, lecsillapodik, kitárja a szívét (választékos), kiönti a szívét, elsírja a baját (választékos)
  • (tájnyelvi): székletet ürít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ellenállás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elesett I.

melléknév
  • erőtlen, gyenge, elgyengült, legyengült, kimerült, megviselt, törődött, ángyorodott (régies)
  • (választékos): szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, ínséges, nyomorgó

deklináció, deklinál

főnév
  • névszóragozás (szaknyelvi), ragozás, névragozás (régies), hajtogatás (régies)
  • mágneses elhajlás (szaknyelvi)

csoszog

ige
  • cammog, slattyog (bizalmas), botorkál, botladozik, húzza a lábát, vánszorog, totyog, bandukol, taslog (tájnyelvi), csötönöz (tájnyelvi), koszorog (tájnyelvi), csosztat (tájnyelvi), csoszrog (tájnyelvi), csöszög (tájnyelvi), sifitel (tájnyelvi), krasnyog (tájnyelvi), csetlik-botlik

bugyelláris

főnév
  • (régies): erszény, pénztárca, buksza (bizalmas)

elhúz

ige
  • elvontat, elvon, elvisz, elmozdít, elvonszol
  • félrehúz, felgördít
  • (szájat): elfintorít, elferdít, eltorzít, elbiggyeszt
  • elnyújt, húz-halaszt, elhalaszt, késleltet, prolongál
  • olajra lép (szleng), elsöpör (szleng), felveszi a nyúlcipőt (bizalmas), lelécel (szleng), elbrékel (szleng), elpucol (szleng), megpattan (szleng), meglép (bizalmas), elmenekül, elsikerál (bizalmas), elrohan, elszáguld, elviharzik, elrobog, elrepül, elszáll
  • lemarad
  • eljátszik, elmuzsikál, elhegedül, elharangoz (tájnyelvi)
  • megbuktat, meghúz (bizalmas), megvág (bizalmas), elhasaltat (bizalmas)

elutazás

főnév
  • útra kelés, eltávozás, elmenetel

megbújik

ige
  • meghúzódik, meglapul, rejtőzik
  • dekkol (szleng), kushad (bizalmas), lapít, sunyít (tájnyelvi)

beleszúr

ige
  • beledöf, belenyom, belemélyeszt, beleereszt, (rovar) belecsíp, (tűvel) belebök, beleölt
  • (szövegbe): beszúr, betold, beiktat

bejelent

ige
  • jelez, jelentést tesz, tudat, tudósít, tájékoztat, értesít, tudomására hoz, avizál (régies), informál
  • (műsort): bemond, bekonferál, beolvas
  • hírül ad, beharangoz, kihirdet, dobra ver (régies)
  • beárul, megmond, árulkodik (valakire), bepanaszol, feljelent, besúg, befúj (szleng), beköp (szleng), besmúzol (szleng), felad, denunciál (idegen), bevádol, megvádol

beszél

ige
  • szól, mond, közöl, jár a szája, jártatja a száját, nyilatkozik, nyelvel, kotyog, blablázik, rizsál (szleng), szövegel (szleng), dumál (szleng), traccsol (bizalmas), szpícsel (szleng), gagyog (bizalmas), pofázik (durva), prézsmitál (régies), sóderol (szleng), nyomja a sódert (szleng), vakerol (szleng), hadovál (szleng), povedál (szleng), vakerál (szleng), löki a szöveget (szleng)
  • szót vált (valakivel), tárgyal, társalog, diskurál, cseveg, csacsog, locsog, fecseg, tereferél, karattyol (bizalmas)
  • telefonál, felhív
  • előad, szónokol, felszólal, nyilatkozik, dikciózik (idegen), prédikál, papol, magyaráz
  • (írásmű vmiről): mutat, vall, utal, szól (valamiről), tartalmaz (valamit)
  • (szleng): elárul, beköp, besúg, spicliskedik, felad, dalol (szleng)
  • tükröz, kifejez, elárul, árulkodik (valamiről)

emelkedő

főnév
  • kapaszkodó, emelkedés, kiemelkedés, bukkanó, meredek, domb, magaslat, halom, bucka, lanka, hát, földhát, kaptató (tájnyelvi), part (tájnyelvi)

ezred1

számnév
  • ezredrész

gyógyulás

főnév
  • javulás, jobbulás, lábadozás, felépülés, rehabilitálódás, rehabilitáció
  • enyhülés, vigasztalódás, megnyugvás

fizetéscsökkentés

főnév
  • bércsökkentés, elvonás

ellenérzés

főnév
  • ellenszenv, idegenkedés, averzió, visszatetszés, nemtetszés

elektromosság

főnév
  • villamosság, áram, villany, villanyáram, elektricitás (régies)
  • töltés

elrémít

ige
  • megrémít, elijeszt, elborzaszt, megijeszt, megfélemlít, elképeszt, megrendít

fészkelődik

ige
  • izeg-mozog, mozgolódik, feszeng, mocorog, forgolódik, nem leli a helyét, nem találja a helyét, helyezkedik, izgelődik-mozgolódik (tájnyelvi), vackolódik (tájnyelvi) Sz: nyű van a seggében; kukac van a seggében
  • (régies): fészkel, fészket ver, lakást ver

elnémul

ige
  • elhallgat, elszótlanodik, elcsendesedik, befogja a száját (bizalmas), torkán akad a szó, megkukul (bizalmas), megszűnik (szleng) Sz: takarékra teszi magát (szleng), hallgat, mint a csuka

dévaj

melléknév
  • vidám, pajkos, pajzán, könnyűvérű, kacér, könnyelmű, frivol, léha, ledér, sikamlós
  • játékos, játszi, mókás, csintalan, huncut, jókedvű, vásott, élénk, eleven, víg, könnyed, ugribugri, rakoncátlan, incselkedő, tréfálkozó, bohókás, bolondozó, ingerkedő, kötődő, bolondos, kötekedő

elszontyolodik

ige
  • elszomorodik, elcsügged, elkámpicsorodik (bizalmas), lekókad, elhagyja magát, elkeseredik, bánkódik, elbúsul, búsong (választékos), búslakodik, szomorkodik, elkedvetlenedik, letörik, elfancsalodik (tájnyelvi), elsompolyodik (tájnyelvi), emészti magát

firka

főnév
  • rajz, ábrázolat
  • irkafirka, krikszkraksz, ákombákom, macskakaparás, firkálmány
  • (szleng): csel, trükk, fogás, furfang, praktika
  • (szleng): elesés, elvágódás