éhínség szinonimái

főnév
  • éhezés, éhség, kiéhezettség, koplalás, böjt, böjtölés, nélkülözés, nyomor, nyomorgás, szegénység, szűkölködés, ínség, hét szűk esztendő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előhív

ige
  • előszólít, kihív, előkiált (tájnyelvi)
  • (emléket): felidéz, felelevenít, napfényre hoz, napvilágra hoz, előidéz (régies)
  • idehoz, kihoz, előszed, elővesz, előránt, előkotor (bizalmas), elővarázsol (bizalmas)

értesül

ige
  • megtud, tudomást szerez, tudomására jut (valami), hall, neszét veszi, értésére jut, értésére esik (választékos), hírét veszi (valaminek), megszimatol, drótot kap (szleng), fülest kap (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éhínség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dühöng

ige
  • dühbe gurul, dühösködik, dúl-fúl, dúl, őrjöng, tajtékzik, falra mászik (bizalmas), toporzékol, mérgelődik, haragszik, kikel magából, felfortyan, pukkad (bizalmas), méregbe gurul, eszi a méreg, tombol, felindul, indulatoskodik, felháborodik, acsarkodik, dilizik, paprikázik (szleng), balhézik (szleng), be van gurulva (szleng), nem lát a pipától (szleng)
  • pusztít, tombol Sz: dúl-fúl, mint a vadkan; fúj, mint a padláson kölykezett macska; rágja a nyelvét; tajtékot túr; tépi a haját; veti fel a helyét

csárdás

főnév
  • csaplár (régies), csapláros (régies), kocsmáros, fogadós, vendéglős

cikornyás

melléknév
  • túldíszített, díszes, cicomás, kacskaringós, cirádás, cirkalmas (régies), cifra, ékes, hímes (régies), pompózus (régies), cifornyikás (tájnyelvi), cikornyikás (tájnyelvi), karmantyús (tájnyelvi)
  • mesterkélt, modoros, sallangos, terjengős, fellengzős, bombasztikus, dagályos, tekervényes, körülményes, finomkodó

bevakol

ige
  • betapaszt, beburkol, beborít, bevon, behúz, bepucol (bizalmas)

egyetem

főnév
  • főiskola, univerzitás (régies), akadémia
  • (régies): közösség
  • (régies): mindenség, világmindenség, világ, világegyetem, univerzum

ellágyul

ige
  • megolvad, megpuhul, meglágyul
  • elérzékenyül, meghatódik, megindul, megilletődik

lojalitás

főnév
  • hűség, állhatatosság, ragaszkodás, kitartás, odaadás, kötődés, szilárdság, tántoríthatatlanság, perszeverancia (idegen), perszisztencia (idegen)

babusgat

ige
  • dédelget, becéz, becézget, kényeztet, dajkál, ringat, cirógat, babusgat, ölelget, csókolgat, ajnároz

atomreaktor

főnév
  • atomerőmű, atommáglya

bebörtönöz

ige
  • börtönbe zár, börtönbe vet, bezár, elzár, becsuk, lecsuk, leültet, sötétre tesz, hűvösre tesz (bizalmas), lakat alá tesz, rács mögé tesz, tömlöcbe vet, betömlöcöz (régies), bedutyiz (bizalmas), bekasztliz (szleng), bekóteroz (tájnyelvi), áristál (tájnyelvi), kivon a forgalomból (szleng), sittre vág (szleng), lesittel (szleng), besittel (szleng), bevarr (szleng), megmázsál (szleng), bebáláz (szleng)

elnagyol

ige
  • összecsap, összeüt, hevenyész (választékos), elhandrikáz (tájnyelvi), elnagyjáz (tájnyelvi)

emberke

főnév
  • tökmag, vakarcs, törpe, dugó, homunculus (idegen), seggdugasz (durva), potyszem (tájnyelvi)
  • gyermek, apróság, lurkó, emberpalánta, töpörtyű (tréfás)

gáláns

melléknév
  • udvarias, előzékeny, készséges, lovagias, szolgálatkész, lekötelező
  • szerelmes, udvarló, bókoló, széptevő
  • gavallér, előkelő, nagyvilági, elegáns, bőkezű, nagyvonalú, nagylelkű

felkerekedik, fölker

ige
  • elindul, útnak indul, útnak ered, útra kel, felszedi a tábort, szedi a sátorfáját, felcihelődik, felfordul (tájnyelvi), felkavarodik (tájnyelvi), fellázul (tájnyelvi), felruccan (régies), elutazik, elmegy, eltávozik, elsétál, kereket old

éjjeliedény

főnév
  • éjjeli, bili (bizalmas), bimbili (bizalmas), serbli (bizalmas), trónus (tréfás), bigyó (tájnyelvi), cukál (tájnyelvi), cserép (tájnyelvi), kékedény (tájnyelvi)

dugul

ige
  • eltömődik, betömődik, bezáródik, elzáródik

elgennyed, elgennyes

ige
  • elmérgesedik, meggyűlik, megevesül (tájnyelvi), elfertőződik

felfuvalkodott, fölf

melléknév
  • kevély, gőgös, öntelt, önhitt, önelégült, dölyfös, fennhéjázó, kérkedő, beképzelt, elbizakodott, felfújt, nagyképű, szerénytelen, kivagyi, pöffeszkedő, nagymellű, pökhendi, fölényes, duzmadt (tájnyelvi), magahitt (régies), pukkadt (régies)

elbódul

ige
  • eltompul, elkábul, elszédül, megmámorosodik, megittasodik, megrészegül, elrészegedik (tájnyelvi), berészegül (tájnyelvi), elgunnyad (régies)
  • (tájnyelvi): eltéved, elbódorog (tájnyelvi)

csempész2

főnév
  • feketéző (szleng), zugárus, dugárus, orgazda, zugkereskedő, síber (bizalmas), félkézkalmár (régies)

eliramodik

ige
  • eliramlik (választékos), elszalad, elfut, elmenekül, elszökik, elrohan, elillan, elinal, elszelel, elnyargal, elvágtat, elüget
  • elszökken, megugrik (bizalmas)
  • (idő): elszáll, elrepül, elmúlik, tovatűnik

feljelentés, följele

főnév
  • feladás, árulás, beárulás, besúgás, lebuktatás (szleng), leleplezés, vád alá helyezés, vádolás, panasz, feldobás (szleng), beköpés (szleng), denunciálás (idegen)