strázsa jelentése

  • őr, őrszem, őrző
  • őrhely, őrség, őrállás
  • horvát, szlovén strža ‘őr’

További hasznos idegen szavak

denegáció

  • tagadás, cáfolás, meghazudtolás
  • valaminek a megtagadása
  • latin denegatio ‘ua.’, lásd még: denegál

haubic

  • + katonai tarackágyú, tömegek és zárt hadsorok szétzilálására használt régi lövegfajta
  • német Haubitze ← cseh houfnice ‘ua.’ ← houf ‘csapat, raj, tömeg’
A strázsa és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

hungarus

  • történelem a történelmi Magyarország lakója, ott élt személy, etnikai hovatartozásától eltekintve
  • latin Hungarus, eredetileg Ungarus ‘magyar’ ← török ongur, onogur (törökös nép, amellyel az idegen történetírók a 6. század óta ismételten összetévesztették a magyarokat), tkp. ‘tíz ogur törzs népe’: on ‘tíz’ | ogur ‘törökös néptörzs’

stimmt

  • rendben van, úgy van, helyes, egyezik
  • német egyesszám 3. szem stimmt ‘ua.’, lásd még: stimmel

manatusz

  • állattan távolról az elefánttal rokon, nagy testű növényevő vízi emlős
  • helyesebben manátispanyol manatí ‘ua.’ ← karibi indián manati ‘csecs, tőgy’

szeptemvirátus

  • jogtudomány hétszemélyes tábla, a legfelsőbb bíróság a rendi Magyarországon
  • latin septemviratus ‘ua.’, lásd még: szeptemvir (a triumvirátus mintájára)

sztátor

  • villamosság villanymotor állórésze
  • angol stator ‘ua.’ ← latin ‘álló vmi’ ← stare, statum ‘áll’

konvektív

  • fizika konvekción alapuló, a hőáramlást felhasználó
  • német konvektiv ‘ua.’, lásd még: konvekció

ephébosz

kiejtése: efébosz
  • történelem 18-20 éves ifjú férfi, aki Athénban katonai és politikai nevelésben részesült, melynek végén teljes jogú polgár lett
  • görög, ‘ua.’ ← ephébaó ‘férfivá serdül’: ep(i)- ‘rá’ ← hébé ‘ifjúság’

alkaioszi

  • irodalom ókori időmértékes sorfajta, illetve négysoros strófaforma
  • Alkaiosz ógörög költőről, aki először alkalmazta verseiben

leukoblaszt

  • orvosi éretlen fehérvérsejt
  • német Leukoblast ‘ua.’: görög leukosz ‘fehér’ | blaszté ‘csíra’

immaturitás

  • orvosi éretlenség, az érettség hiánya
  • tudományos latin immaturitas ‘ua.’, lásd még: immaturus

fón

  • nyelvtan beszédhang, a beszédfolyam legkisebb eleme, az adott nyelvben betöltött funkciójára nem tekintve
  • német Phon ‘ua.’ ← görög phóné ‘hang’
  • lásd még: fonéma