Idegenszótár

marginális jelentése

  • lapszéli, lapszélre jegyzett
  • szélső
  • jelentéktelen, mellékes
  • szociológia lecsúszott, a társadalom vagy a közélet peremére szorult
  • latin marginalis ‘szélső, szegélyező’ ← margo, lásd még: margó

További hasznos idegen szavak

egodiasztolé

  • lélektan nagyzásos téveseszme, az én kóros túlértékelése
  • tudományos latin egodiastole ‘ua.’, tkp. ‘én-kitágulás’, lásd még: egó, diasztolé
A marginális és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

specifikus

  • sajátságos, sajátlagos, fajlagos
  • jellemző, egyéni, egyedi
  • középkori latin specificus ‘a fajnak megfelelő, egyedi’, lásd még: specifikál

nekrózis

  • orvosi üszkösödés, elhalás a testszövetekben
  • tudományos latin necrosis ‘ua.’ ← görög nekrószisz ‘megölés, elhalás’ ← nekroó ‘megöl’

pretenzió

citozin

  • genetika a nukleinsavakban előforduló pirimidinvázas vegyület
  • tudományos latin cytosin ‘ua.’: cytosus ‘sejtes’ ← cytus ‘sejt’ ← görög kütosz ‘üreg, urna, sejt’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

exteriorizál

  • lélektan kivetít, külső tárgyra vonatkoztat
  • angol exteriorize ‘ua.’, lásd még: exteriőr

meteorogram

phleb-

mezcal

exorbitáns

  • túlzó, szertelen, mértéktelen
  • rendkívüli, roppant
  • latin exorbitans ‘ua.’, tkp. ‘a kerékvágásból kizökkenő’: ex- ‘ki’ | orbita ‘kerékvágás’ ← orbis ‘kerék, kerekség’
  • lásd még: orbitális, orbiter

hurrá

  • éljen!
  • hajrá, rajta!
  • angol hurrah ‘ua.’, önkéntelen hangkitörésből eredő indulatszó

implantátum

  • orvosi a szervezetbe beültetett idegen anyag, szövet, szerv
  • tudományos latin implantatum ‘ua.’, lásd még: implantál

spazmogén

  • orvosi görcsöt előidéző
  • német spasmogen ‘ua.’: lásd még: spazmus, -gén

dioicus

kiejtése: dioikusz
  • növénytan kétlaki, a hím és női szaporítószervet külön egyedeken hordozó (növényfaj)
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög di(sz)- ‘kétszer’ | oikosz ‘ház, lakás’